Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
217 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 218 bízza ama jobb hazában. Áldás emlékedre, korán sírba tért barátunk! Sokan vagyunk tudom, a kik könnyes szemmel nézünk utánad a messzeségbe, s fájlaljuk, hogy ily hamar elvesztettünk, azért vigasztalásul hadd emlékezzünk meg életpályádról. Szombath János 1860 febr. 18-án született Győrött, Szombatit Ferenc egyszerű kézműves és Kovács Juliánná szüleitől. Tiz éves korában 1870-ben elvesztette atyját, s a neház sorsra jutott özvegy édes anyára sulvosodott teljesen a tanulni vágyó gyermek iskoláztatása. Két év múltán 1872 őszén a győri egyház akkori erélyes, mindent megfontoló, csak kellő körültekintés után tanácsadó és cselekvő lelkészének, a már Pápára meghívott Liszkay Józsefnek bátorítására az itteni főiskolába vitte, a gyermeke javát szivén viselő édes anya a vézna fiúcskát. A gimnázium I. osztályának szép sikerrel történt elvégzése után a szünidő alatt majdnem a tífusz áldozata lett, melyből Isten csodás kegyelme mellett a méltán hires Dr. Kovács Pál mentette meg. A következő iskolai évben a debreczeni főiskolát kereste fel a sáppadt arcú fin, hol a VI. osztály bevégzéséig mint szolga tanuló, majd mint bentlakó felsőbb gimn. növendék, teljesen az alma mater által nyújtott segélyezéseken futja át a II—VIII. osztályokat. Mindig hálásan emlékezett vissza tanáraira, különösen Szegedi Sándorra és Bekésy Gyulára, kik Debrecenben töltött tanulói pályája alatt egyetlen egyszer sem hagyták alapítványi segély, ingyen konviktus, correpetálás által nyert jövödelem nélkül a szorgalmas, mincliy eminens ifjút. Ez utóbb említett tanárának ajánlatára került a debreceni egyházmegye gondnokának, hosszupálvi Bernáth Istvánnak fiai mellé nevelőül, s a növendékeivel Debrecenben, a szünidők alatt Hosszupályiban töltött négy év folyamán mint iskolai növendék már segélyezni is képes volt a dunaparti kis lak aggódó, reménykedő lakóját, özvegy édes anyját. 1880 nyarán szép eredménynyel letette, az érettségi vizsgát, még előbb érte azonban a katonai sorozás, midőn szolgálatra alkalmasnak találtatott. A theologiai tanfolyam két első évét is Debrecenben végezte. Ekkor — nehéz szívvel bár — megvált az általa forrón szeretett és tisztelt Bernáth családtól, — társai, tanárai s kilenc esztendei nélkülözései, de örömeinek is tanújától a kollégiumtól; leteszi a könyvet, a néha verset írogató tollat — sorakozik Mars zászlója alá, önkénytes lesz szülőföldjén Győrött, s betelt rajta is: inter arma silent musae.“ Ez az esztendő a tudományokban való haladásra nézve teljesen elveszett: „excidat aevo, nos certe taceamus et nocte tegi patiamur!“ A káplárságból kivetkőzött ifjú 1886 őszén Pápára ment, hogy kopogtasson ama csarnoknak kapulyán, mely szerzetett „Moribus et musis,“ s itt a hittani szakot 1885 nyarán elvégezvén, hazament, Pereszlényi János akkori győri lelkészhez járogatott, egyben-másban segítségére állva — mint harmadrendű segédszerkesztő, néha másoló, s a napokat szárnlálgatva várta a káplániára hivó esperesi levelet, mely nehány hónapra csakugyan megérkezett a mezőíoldi egyházmegyéből, hogy a sáregresi gyülekezetbe szólítsa. Szivében reményekkel, lelkének lelkesültségével kopogtatott be az egresi paróchiára 1885 nov. 7-én, egy borongós őszi alkonyon. Első állomásán azonban csak rövid ideig volt, mert exmittálva még nem lévén, principálisa Vida Lajos maga végezte a feltétlenül lelkészi functiókat, s ezek között az esketési szertartásokat is. Egy ilyen functio teljesítése után, még bent a templomban szélhüdés érte 1889. január 10-én a különben is gyenge öreget, s az igy tehetetlenné vált lelkész mellé vizsgázott káplánt rendelt az esperes. Szombathot pedig Mezőkomáromba helyezte. „A mit a gyakorlati lelkészkedés köréből elsajátítottam, annak alapját itt nyertem idősb Kutassy Ferenc úrtól“ szokta mondani. Kápláni vizsgát Székesfehérvárott a mezőföldi egyházmegye vizsgáló bizottsága előtt 1886 május 27- ikén tette le jeles eredménynyel, a papi vizsgát pedig 1889 szeptemberben Léván tartott egyházkerületi közgyűlés alkalmával tette le, tiz társa között első, minden tantárgyáéi jeles eredménynyel, s ugyanezen alkalomra irt értekezése, különösen megdicsértetett. Itt egy szép megtiszteltetés is érte, a melyről mindig önérzettel és kedvesen emlékezett meg, nevezetesen lelkészszé avatása napján a lévai egyház elöljárósága kereste fel, — jól emlékeztek róla még légátus korából — és arra kérte, hogy lelkészüknek már kinyert engedelrne mellett prédikáljon a gyülekezet templomában, — délután. Szombath engedett a kérésnek s oly fényes és népes közönség előtt prédikált délután, milyen előtt, ezenkívül tcmplombcn soha. A mezőföldi káplán 1888. februárban a veszprémi egyházmegyébe jött által. Ennek okáról egy alkalommal ezt irta nékem : „Még akkor életben volt a dunántúli specielitás, a kápláni sorrend,“ s ő mezőföldi sorrendben utolsó, szerényen összehuzódva várta a traktus kapuján belől, ha jönne-e már utánna valaki, felmentendő őt az ajtó mögött való bizonytalan várakozástól, hogy beteljesedjék „sic itur ad astra.“ Káplán a traktusban bőven volt, sőt nehány benszülött is állt a kapun kívül tartalékban, tehát maradt utolsó. Történik azonban, hogy elhalálozás következtében egy lelkészi állás üresedésbe jő. Szerencse fel ! Történik azonban, hogy a lelkészi állást egy másik traktusbeli pályázóval töltik be. Szerencse le 1 Az utolsó káplán helyzete kritikussá vált intra muros; fenyegeti az állapot, hogy ábrándozhatik a földiekkel játszó égi tünemény csalfaságáról ante portás. Igen a traktus kapuja előtt, de nem miként a diadalmas hóditó Hanniból, hanem miként a feldúlt lelkű száműzött Coriolán, — nem miként az evangyéliomi zörgető, ki bebocsáttatást kér, hanem mint a próféta Mohamed, ki szorongó szívvel, sas szemekkel vizsgálja a tájat Mekka falai alatt, vájjon hosszú lesz-e az ut Medináig? Ily válságos helyzetben érte a veszprémi egyházmegye áldott emlékezetű, szelíd lelkű esperesének néh. Csonka Ferencnek káplán után tudakozódó levele. Szombath eljött s Kádártán alkalmaztatott tanitó-káplánul, itt szolgált 1888 febr. 25-től azon évi október 5-ig, a mikor Balaton-Kisszőllősre rendeltetett Fábián József mellé. És gondolt egy nagyot és
