Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

219

A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

220

merészet. Mint segédlelkész megnősült 1889. jul. 22-én, feleségül vevén principálisának nnokahugát Nekr Antóniát, kiben feltalálta zordon életének gondos őrét, a ki aggódó szeretettel nézte mint emészti fel fékezhetlen szenvedélyével életét, a mely végre is elhozta reá a halált.

De nem Ítélni akarok, hiszen „de mortnis bene aut nihil.“ A mi barátunk is egy egész ember rátermettségével munkálta a szőllősi egyház — mely 1891- ben lelkészévé választotta — igaz érdekeit. Elragadó szónoklataival lelkesedést, áldozatkészséget szerzett az egyház ügyei iránt oly időben, mikor a phylloxera majdnem mindenétől megfosztotta és az egyház tagjai egymásután hozzák meg áldozataikat. Mindenek előtt templomukat renoválják, — négy egyháztag márvány urasztalát készíttetett, — majd uj lelkészlakást építenek, takarékmagtárt alapítanak, uj harangot öntetnek, melyek mind tanúi Szombath János kiváló szónoki erejének.

Néha-néha a tollat is forgatta Szombath. Egyegy költeménye, tárcarajza megjelent a „Debreceni-ben, a gróf Csáky Alfonz szerkesztette „Délibábéban, a „Veszprémi Független Hírlapéban, a győri „Hazánkban; „Komám uram“ (Győr), „Üstökös“ élclapokban, a pápai ifjúsági képzőtársulat közlönyében ; a „Nefelets“ben ; Borsszemjankó, Mátyás Diák c. lapokban ; az egyházi élet körébe vágó dolgozatai a Pereszlényi szerkesztette Dun. Px'ot. Közlönyben részint neve alatt néha Péntek, Szombath, Sphinx, Poór Kálmán, Újvárosi János nevek alatt. Theologus korában jutalmat nyert dolgozatai: Tóth Ferenc életrajza, Mándy Márton István élete, a Szerzet rendek története stb. kéziratban vannak, alkalmi beszédei, imádságai, melyek megérde" melnék a feltámadást, hogy hirdetnék a korán elköltő - zöttnek emlékezetét az utókor előtt.

Isten veled ! Ha az ígéret földjére való letelepülésed olyan volt mint a kelő nap előtted, s uj élet reményét költötte szivedben, most mikor reánk nézve ez olyan lett mint Mózes sorsa volt aNébó hegyén : „megmutattam azt, hogy látnád szemeiddel : de oda be nem mégy“ (V. Móz. XXXIV : 4.) Oh nyugodj csendesen, Isten virrasszon álmaid felett, emléked élni fog közöttünk.

Thúry Etele.

ÜEtiyes l^özÍEraényEÜ

— Egyházi aranykönyv. Yörösb erényben egy istenfélő buzgó nő, özv. Héringnó Kovács Juliánná 2000 frfc költséggel egy diszes orgonát és kart készíttetett. Vallásos buzgóságának már előbb is fényes tanujelét adta a múlt évben az által, hogy 5000 frtot megérő ingatlant ajándékozott az egyháznak. A jókedvű adakozókat szerető Isten, áldja meg a nemes gondolkozása nőt, hogy mások is látván az ő jó cselekedeteit, dicsőítsék menynyei atyánkat.

— Szép kitüntetés érte lapunk főmunkatársát: Faragó János főiskolai tanárt. A pápai iparos ifjak önképző egyesületének több mint 10 éven át elévül betétién érdemeket szerzett kiváló elnöke : Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök ez állásáról nagy elfoglaltsága miatt lemondván, az önképzőkör múlt hó 2G-ki közgyűlése nagy lelkesedéssel elnökévé választotta főmunkatársunkat. Az új elnök szép beszéddel foglalta el állását, melyben az ipar értékét és a munka megbecsülésének fontosságát fejtegette. Indítványára a gyűlés Gyurátz püspököt az egyesület diszelnökévé választotta.

— Egy emlékjellel szegényebbek lettünk.

Meglepetéssel olvastam ezen lap 19-iki számában, hogy a Főiskola-utcát, március 15-én hitelesen elkeresztelték Petőfi-utcának, az ifjúsági képzőtársulat segéclkezése mellett. Sőt mint most már tudom, ennek kezdeményezésére vitte véghez a városi magistratus ezt a né/cserélést. Hogy az ifjúság szereti a költőket, közöttük Petőfit, indítványa fényesen tanúsítja, de egyben, az alma máiéi' ről való megfeledkezést is példázza, mert véleményem szerint sorainkból nem lett volna szabad a régi „főiskola utca“ elnevezés kitörlését indítványozni. De ha már a hevesvérű fiatalság ezt megtette, hol voltak városi képviselő mélyen tisztelt tanáraink az indítványtárgyalásakor ? Nékünk az ily külsőségekben is igyekeznünk kellene kifejezésre juttatni azt, hogy a főiskola Pápán nevezetes, első rangú iztézmény. Am most már hiába ! De a mily könnyen kitörülte a város a főiskolautcát, annál nehezebben megy pl. a színházteret Kálvintérre átváltoztatni. Pedig hogy Pápa város valóságos Athenéje lett Dunántúlnak, azt első sorban és mindenek felett a főiskolának köszönheti. Azonban nem folytatom tovább, hanem csak kérem a városi magistratust, különösen az abban levő tanár urakat, a főiskolára vonatkozó régi emlékek kegyeletes ápolására és megőrzésére. Thúry Etele reform, lelkész.

— A liorvát missió köréből. Hogy menyire a középkor sötétségében és vadságában leledeznek még most is a horvátországi pápások, a többek között mutatja a pákráczi plébánosnak az emberségből kivetkezett mivolta. Ő ugyanis azon szórványaiban, hol az ev. reformáltaknak külön temető helyük nincs, ha valaki közülök meghal, semmi árért, kérés, könyörgésre se ad az ev. ref. halotaknak temető helyet, ha csak halálos ágyukon meg nem gyónnak. Így aztán akadnak gyengék, kik e kényszer alatt egy hosszú életen át hűen megtartott hitüket megtagadják, csak- a földben nyughelyét találhassanak, mint például f. évi márczius 8-án egy Spidlik nevezetű cseh evangélikus tett Amorováczon. Hanem márczius 23-án ugyan e helyen egy oly halottat temettem, akinek tiszta evangeliomi erős hite győzött e pápás kényszeren, egyátalán nem óhajtván bevenni az ostyaistent. Ennélfogva mint „pogánynak“ nem is lett volna máshol nyugvóhelye, mint valahol kint a mezőn, ha a rettenetes hófúvás, zivatar daczára a távolabbi szomszéd faluba, hol az ev. ref. hitüeknek saját temető helyük van, hozzátartozóik el nem vitetik vala. Dehogy az itteni pápások nem csak a lelket de a zsebet is szeretik kiüresiteni, világosan mutatja az