Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
83 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 84 követtem; arra azonban törekedtem, hogy müvem érthető módon s valódi magyarsággal legyen Írva.“ . . . Ezt jó lélekkel elmondhatta . . Az egyházkerület 1895-ben a debreczeni és szatmári felsőbb leányiskolákat is rábízta; — 1896-ban az ev. ref. egyetemes tanügyi bizottság elnöke lett. E tisztében is szép tevékenységet fejtett ki, tanúskodik erről a legközelebb megjelent konventi jegyzőkönyv is. Ideális képet alkotott a tanárról és annak hivatásáról .. . Mikor felügyelő lett, már meglátszott rajta, hogy beteg ember. Lassan haladt a sir felé, — inig e hó 21-én lefizette a természet adóját . . 23 án tették sirba. Halálát özvegye s két gyermeke siratja, de velők együtt sirhat a magyar kálvinizmus is. A debreczeni temető gazdagabb lett egy nemes szívvel, mi szegényebbek vagyunk egy igaz emberrel!... Sírja nem lesz virág nélkül való, emlékét örökre a szivünkbe zárjuk. Azt szeretteitől, ezt tisztelőitől érdemelte ki! Faragó János. Y’njyi'.s ljözlEményE^. | Tisza Lajos gróf y. | Mély gyásza van magyarországi ev. ref. anyaszentegyházunknak. Duuamelléki egyházkerületünk buzgó, nagynevű főgondnoka, gróf Tisza Lajos f. hó 26-án d. u. 3 órakor elhunyt. A nemes lélek elhunytát nemcsak a széleskörű rokonság s ebben egyházkerületünk nagyérdemű főgoudnoka, Tisza Kálmán ő kegyelmessége gyászolja, nem is csupán hitfelekezete, de gyászolja e hazának minden igaz fia, a ki a hazafias nemes szolgálatokat meg tudja becsülni. Gyászolja kivált Szeged városa, mely halálának hírére meghúzatta a harangokat, a városházán gyászlobogót tűzött ki s az egész városban mindenfelé, temetésén képviseletileg vett részt s szobrot fog emelni ujjáteremtőjének. Az elhunyt kiváló érdemeinek hálás elismerésével, a gyászoló nemes család iránt legőszintébb részvétünk kifejezésével válunk meg mi is a nagy halottól. A temetésen egyházkerületünket Antal Gábor püspök, Czike Lajos főiskolai gondnok és Dózsa József urak képviselték. — A b.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A b.-somogyi ev. reform, egyházmegye f. hó 25-én Kaposvárott rendkívüli közgyűlést tartott, mely a reform, templomban imádsággal vette kezdetét. A gyűlés megnyitása után Novottny Alajos h. esperes jelentése olvastatott fel, a mely híven ecsetelte azon eseményeket, melyek az egyházi életben néhány hónap alatt előfordultak, s végül kegyeletesen emlékezett meg Szabó Pál patai lelkész és Orbán István hedrahelyi tanító elhunytáról. A közgyűlés h. esperesnek jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét a buzgó és tapintatos működésért. Ezután az esperesválasztásra vonatkzó szavazatok felbontásáról felvett jegyzőkönyv olvastatott fel s a szavazatok nagy többségével megválasztott Barakonyi Kristóf h.-szentgyörgyi lelkészt a közgyűlés esperesül kijelentette, illetve megerősítette. Esperes az eskü letétele után, nagy gonddal kidolgozott, eszmékben gazdag beszédet mondott, élénk vonásokkal festve egyházi állapotainkat, majd azon irányelveket fejtegette, melyek szerint e népes egyházmegye kormányzásában eljárni igyekszik. A magas szinvonalou álló, lendülettel előadott beszéd nagy hatást idézett elő s Körmendy Sándor indítványára egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe lesz iktatva. (Kérésemre volt szives e beszédet a nt. esperes ur oly időben megküldeni, hogy már a lap jelen számában közölhettem. Szerk.) Mivel a templomban nagyon hideg volt, a folyó ügyek tárgyalását a városháza nagytermében folytatta a közgyűlés. Egyházmegyei pénztárossá Császár István gigei, kerületi képviselőül pedig Nagy Lajos lábodi lelkész választatott meg. A csurgói főgymnasiumot illető néhány ügy elintézésével a gyűlés véget ért. — A pápai ev. ref. nőegylet tagjai közé újabban beléptek : Bauer Antal né úrnő rendes tagnak, Baditz Lajosné úrnő 20 írttal alapitó tagnak. — Az egylet erősbödése mindnyájunknak örömére van. — Rövid megjegyzés. Addig is, mig a vita folyamán szerény nézeteimet a kérdésben levő „tanügyi alkotásokra“ nézve t. szerkesztő ur szives engedelméből az elhangzottak után újra kifejthetném : legyen szabad főt. Körmendy Sándor ur legutóbbi czikkének egy pontjára egy rövid megjegyzést tennem. Czikkiró ur „leghamavább vél végezhetni azzal az eszmével, hogy a kórház épület a hitsorsos képezdészek bennlakására fordittassék, mert ha jól tudja, az egyházkerület 40 képezdei növendéknek konviktust és nem bennlakást ajánlott.“ Hogy a tanítóképző internátus gondolata nem az én ideám, s hogy egyházkerületünk igenis teljes ellátást — konviktust és bennlakást -- ajánlott föl, (hogy helyesen vagy helytelenül, az más kérdés) kitűnik a kerületi jegyzőkönyv több pontjából, melyek megtalálhatók a 1894. évi áprilisi gyűlés jkvének 58. az 1895. évi áprilisi gyűlés jkvéuek 30. ugyanezen évi szeptemberi gyűlés jkvének 82. végre az 1896-ik évi szeptemberi gyűlés jkvének 126. lapján, dr. Antal Géza. — A zárszámadások, melyeknek elkészültéről már a múlt héten értesítettük olvasóinkat, örvendetes vagyongyarapodásról tanúskodnak. Hogy csak a nevezetesebb vagyonszaporulatokat említsük: a kerületi közpénztár vagyona emelkedett 8174 koronával, a tüzkáralopé 5314 korouával, & felsőbb leányalapé 5288 koronával, a praeparandiai segélyalapé 7876 koronával ; az összes kerületi pénztáraknál az emelkedés 27,447 korona 31 fillér s a vagyonállag 419,074 kor. 27 fillér. A főiskolai közpénztár vagyona szapororodott 14,231 koronával, az álumneum alap 5249 koronával, a tanári nyugdíjalap 3759 koronával. A vagyon emelkedés az összes iskolai pénztáraknál 21844 kor.
