Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
405 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 406 nem 3 vagy 4 °/0 -os záloglevél, illetőleg állampapír. Mindaddig, mig egyházkerületünket az az obligó terheli, hogy a központban kezelt pénzek után 5 °j0 -ot kell fizetnie, ily csekély kamatozású értékpapírokba pénzünk nem is fektethető bele, mert a kerületi pénztárnak kellene a hiánylatot fedezni. Részvényeink nagy része ipari és kereskedelmi czélokat kultiváló bankok s társulatok által bocsáttatott ki, a melyek a mellett, hogy magasabb osztalékot adnak, nagyobbmérvü árfolyam hullámzásának vannak alávetve. Ennek köszönhetjük azon csak nem félmillió tőketöbbletet, mely több év folyama alatt végrehajtott pénzügyi műveletekkel kerületünk tőkeállagát gyarapította és tette lehetővá azt a nagymérvű erősödést, a mely egyházkerületünk vallásos és népoktatásügyi beléletének lényeges átalakításához hozzájárult. Részletekbe nem bocsátkozom, mert minden a mi történt, arról a kerületi közgyűlés évi jegyzőkönyvei tanúságot tesznek s a főtiszt, közgyűlés helybenhagyásával történtek. Pár év óta nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte az árfolyamok nagymérvű hanyatlása következett be. P. o. a Hazai Takarékpéntár részvényei darabonként egyszerre 400 forinttal hanyatlottak alá s elsőrendű hazai-, osztrák- s külföldi bankok részvényei 15—20 perczent árfolyam veszteséget szenvedtek. E hanyatlásért, mely az egész európai pénzpiaczon általános kórjelenség, —- Igazgató-Tanácsunkat s az én igénytelen személyemet vonni felelősségre vagy tájékozatlanságra vagy gonosz indulatra vall. Mi nem kutatjuk s nem hurczoljuk a nyilvánosság piaczára azokat az árfolyamhanyatlásokat, melyeket p. o. a nagyenyedi és debreczeni egyházak és kollégiumok tulajdonában levő értékpapírok szenvedtek, esak azért, hogy a vagyonkezelőket gyanúsításokkal illésük, mert tudjuk, hogy ez közös baj, mely úgy egyeseket, mint testületeket sújt. Voltaképpen azonban mindazokra nézve, kik nem kénytelenek értékeiket most piaczra vinni, s hagyhatják azokat a jobb idők bekövetkeztéig Wertheim-szekrényükben pihenni, ez a baj csak olyan látszólagos s átmeneti jellegű. A kinek van p. o. egy száz forinton vásárolt részvénye s annak árfolyama fölemelkedik 150 forintra, mindaddig, a mig azt el nem adja, ránézve a tőketöbblet csak illusorius, s viszont, ha részvényének árfolyama aláhanyatlik 50 frtra, de azt nem kénytelen eladás tárgyává tenni, őt a tőzsdei jegyzés nem érinti. A ki ezt nem érti meg, az ezekben a kérdésekben egészen járatlan; a ki pedig nem akarja ezt érteni, annak — a legszelídebb kifejezéssel élve — nem czélja az igazságnak szolgálni. Az európai pénzügyi constellatiók kedvezőbb alakulásával árfolyam emelkedések állhatnak be, s ha lesz embere akkor az egyházkerületnek, ki az idők jeleit megfigyelni, s a kerület javára értékesíteni tudja, létrejöhet nagyon könnyen a második félmillió tőketöbblet is. A fődolog az, hogy a részvények rentabilitása a kívánalomnak megfeleljen. E tekintetben a múlt év a közgadasági nyomott viszonyok s más zavarólag ható befolyások következtében, a legrosszabbak közé tartozott és pedig nem csak a részvényekre, hanem még nagyobb mértékben az ingatlanok tulajdonosaira nézve. Az utóbbiak átlag véve alig két három perczentet kaptak s az ország elsőrangú pénzintézeteinek osztaléka alig 4 °j0 -ra hanyatlott alá, s még az ipari és kereskedelmi czélokat cultiváló társulatokat is jelentékeny hanyatlás sújtotta. Csökkent a mi részvényeink jövedelme is, a mint ezt mérlegünk s a nyereség és veszteség számlánk kimutatja. Legújabb nagy mérvű árfolyam hanyatlása következett be az Első Magyar Szállítási Részvénytársaság részvényeinek, s egyesek nem késtek világgá hirdetni, hogy ezekből a mi kerületünknek 500 daraja van s után számították — bár egészen hamis számadatokkal — hogy mennyi veszteség érte kerületünket. Kötelességemnek tartám megbízottjaim utján végire járni az árfolyamhanyatlás igazi okainak s azt az értesítést vettem, hogy a tőzsdén ily részvények nincsenek is forgalomban, legfölebb egy pár darab s az az alacsony kötés, mely a lapokban megjelent, csak fiktiv jellegű s azt czélozta, hogy e jó részvények birtokába olcsó áron lehessen jutni. Nem gyanúsítok senkit, de közel fekszik az a föltevés, hogy e mesterséges depressió czélzatos volt, hogy szolgálhasson támpontul a támadásoknak. Különben nem is tehető föl, hogy 13 forint osztalékot adjon az a társulat, a melynek részvénye mesterségesen 130 forintig verettek le, holott ez a szűkös osztalék is 4 perczenttel számítva, több mint 300 forint értéknek megfelelő. Azóta különben be is következett az árfolyamemelkedés s ez folyton tartó, annyival is inkább, mert a társulat egy nagyon előnyös új szerződést kötött, mely jelentékeny új jövedelmet biztosit. A társulat igazgatáságának kerületünk két központi tisztviselője tagja, s azok érdekeink felett lelkiismeretes gonddal őrködnek. Epen ezért lettek Igazgató Tanácsunk engedélyével s részvényeink erejével oda beválasztva. Vádolva lettem, sőt gyanúsítva is azzal, hogy a „Fonciére“ igazgatóságának alelnöke vagyok. Mondhatnám, hogy mért nem vádaltatnak a katholikus egyház főpapi kitűnőségei, a dunamelléki ref. püspök, kik egy budapesti első rangú pénzintézet igazgató választmányának javadalmazott tagjai. Rájok nézve nem incompatibilis-é az ilynemű szolgálat? s csak én vagyok az ily nagy bűnben leledző! Mondhatnám, hogy mért nem vádoltatnak közéletünk elsőrangú vezérférfiai, s ezek között, világi elnökünk kivételével, többi státus curatoraink, kik befolyásukat e téren is érvényesítik. En azonban erről hallgatok, s csak arra szorítkozom, hogy tiltakozzam a humánus czélok szolgálatában álló „Fonciére“ jó hírnevének meghurczolása ellen, melynek érdemes vezérigazgatója nehány nappal ezelőtt királyi kitüntetést kapott, s a mely társulatnak élén Radó Kálmánnal, igazgatósági tagjai közé tartozik a többek közt br. Aray Dénes, lovag Lederer Sándor, az „Adria“ magyar gőzhajózási társaság igazgatója, a legújabb időkig Kilényi Hugó miniszteri tanácsos, s közéletiintöbb jelesei. En csak annak constatálására szorítkozom, hogy ez a társulat a többi elsőrangú intézetek ajánlatával szemben épületeink, tűzkár elleni bistositására nézve a legkedvezőbb ajánlatot terjesztette be s köte
