Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-19 / 25. szám

405 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 406 nem 3 vagy 4 °/0 -os záloglevél, illetőleg állampapír. Mindaddig, mig egyházkerületünket az az obligó terheli, hogy a központban kezelt pénzek után 5 °j0 -ot kell fizet­nie, ily csekély kamatozású értékpapírokba pénzünk nem is fektethető bele, mert a kerületi pénztárnak kellene a hiánylatot fedezni. Részvényeink nagy része ipari és kereskedelmi czélokat kultiváló bankok s társulatok által bocsáttatott ki, a melyek a mellett, hogy magasabb osztalékot adnak, nagyobbmérvü árfolyam hullámzásá­nak vannak alávetve. Ennek köszönhetjük azon csak nem félmillió tőketöbbletet, mely több év folyama alatt végrehajtott pénzügyi műveletekkel kerületünk tőkeállagát gyarapította és tette lehetővá azt a nagy­mérvű erősödést, a mely egyházkerületünk vallásos és népoktatásügyi beléletének lényeges átalakításához hozzá­járult. Részletekbe nem bocsátkozom, mert minden a mi történt, arról a kerületi közgyűlés évi jegyzőkönyvei tanúságot tesznek s a főtiszt, közgyűlés helybenhagyá­sával történtek. Pár év óta nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte az árfolyamok nagymérvű hanyat­lása következett be. P. o. a Hazai Takarékpéntár rész­vényei darabonként egyszerre 400 forinttal hanyatlottak alá s elsőrendű hazai-, osztrák- s külföldi bankok rész­vényei 15—20 perczent árfolyam veszteséget szenved­tek. E hanyatlásért, mely az egész európai pénzpiaczon általános kórjelenség, —- Igazgató-Tanácsunkat s az én igénytelen személyemet vonni felelősségre vagy tájékozat­lanságra vagy gonosz indulatra vall. Mi nem kutatjuk s nem hurczoljuk a nyilvánosság piaczára azokat az árfolyamhanyatlásokat, melyeket p. o. a nagyenyedi és debreczeni egyházak és kollégiumok tulajdonában levő értékpapírok szenvedtek, esak azért, hogy a vagyon­kezelőket gyanúsításokkal illésük, mert tudjuk, hogy ez közös baj, mely úgy egyeseket, mint testületeket sújt. Voltaképpen azonban mindazokra nézve, kik nem kénytelenek értékeiket most piaczra vinni, s hagyhatják azokat a jobb idők bekövetkeztéig Wertheim-szekré­nyükben pihenni, ez a baj csak olyan látszólagos s átmeneti jellegű. A kinek van p. o. egy száz forinton vásárolt részvénye s annak árfolyama fölemelkedik 150 forintra, mindaddig, a mig azt el nem adja, ránézve a tőketöbblet csak illusorius, s viszont, ha részvényé­nek árfolyama aláhanyatlik 50 frtra, de azt nem kény­telen eladás tárgyává tenni, őt a tőzsdei jegyzés nem érinti. A ki ezt nem érti meg, az ezekben a kérdések­ben egészen járatlan; a ki pedig nem akarja ezt érteni, annak — a legszelídebb kifejezéssel élve — nem czélja az igazságnak szolgálni. Az európai pénzügyi constella­­tiók kedvezőbb alakulásával árfolyam emelkedések áll­hatnak be, s ha lesz embere akkor az egyházkerületnek, ki az idők jeleit megfigyelni, s a kerület javára érté­kesíteni tudja, létrejöhet nagyon könnyen a második fél­millió tőketöbblet is. A fődolog az, hogy a részvények rentabilitása a kívánalomnak megfeleljen. E tekintetben a múlt év a közgadasági nyomott viszonyok s más zava­rólag ható befolyások következtében, a legrosszabbak közé tartozott és pedig nem csak a részvényekre, hanem még nagyobb mértékben az ingatlanok tulajdonosaira nézve. Az utóbbiak átlag véve alig két három perczen­­tet kaptak s az ország elsőrangú pénzintézeteinek oszta­léka alig 4 °j0 -ra hanyatlott alá, s még az ipari és ke­reskedelmi czélokat cultiváló társulatokat is jelentékeny hanyatlás sújtotta. Csökkent a mi részvényeink jöve­delme is, a mint ezt mérlegünk s a nyereség és vesz­teség számlánk kimutatja. Legújabb nagy mérvű ár­folyam hanyatlása következett be az Első Magyar Szállítási Részvénytársaság részvényeinek, s egyesek nem késtek világgá hirdetni, hogy ezekből a mi kerü­letünknek 500 daraja van s után számították — bár egészen hamis számadatokkal — hogy mennyi veszteség érte kerületünket. Kötelességemnek tartám megbízott­jaim utján végire járni az árfolyamhanyatlás igazi okai­nak s azt az értesítést vettem, hogy a tőzsdén ily rész­vények nincsenek is forgalomban, legfölebb egy pár darab s az az alacsony kötés, mely a lapokban megje­lent, csak fiktiv jellegű s azt czélozta, hogy e jó rész­vények birtokába olcsó áron lehessen jutni. Nem gya­núsítok senkit, de közel fekszik az a föltevés, hogy e mesterséges depressió czélzatos volt, hogy szolgálhasson támpontul a támadásoknak. Különben nem is tehető föl, hogy 13 forint osztalékot adjon az a társulat, a mely­nek részvénye mesterségesen 130 forintig verettek le, holott ez a szűkös osztalék is 4 perczenttel számítva, több mint 300 forint értéknek megfelelő. Azóta külön­ben be is következett az árfolyamemelkedés s ez foly­ton tartó, annyival is inkább, mert a társulat egy na­gyon előnyös új szerződést kötött, mely jelentékeny új jövedelmet biztosit. A társulat igazgatáságának kerüle­tünk két központi tisztviselője tagja, s azok érdekeink felett lelkiismeretes gonddal őrködnek. Epen ezért let­tek Igazgató Tanácsunk engedélyével s részvényeink erejével oda beválasztva. Vádolva lettem, sőt gyanúsítva is azzal, hogy a „Fonciére“ igazgatóságának alelnöke vagyok. Mond­hatnám, hogy mért nem vádaltatnak a katholikus egy­ház főpapi kitűnőségei, a dunamelléki ref. püspök, kik egy budapesti első rangú pénzintézet igazgató választ­mányának javadalmazott tagjai. Rájok nézve nem incom­­patibilis-é az ilynemű szolgálat? s csak én vagyok az ily nagy bűnben leledző! Mondhatnám, hogy mért nem vádoltatnak közéletünk elsőrangú vezérférfiai, s ezek között, világi elnökünk kivételével, többi státus cura­­toraink, kik befolyásukat e téren is érvényesítik. En azonban erről hallgatok, s csak arra szorítkozom, hogy tiltakozzam a humánus czélok szolgálatában álló „Fon­ciére“ jó hírnevének meghurczolása ellen, melynek ér­demes vezérigazgatója nehány nappal ezelőtt királyi kitüntetést kapott, s a mely társulatnak élén Radó Kálmánnal, igazgatósági tagjai közé tartozik a többek közt br. Aray Dénes, lovag Lederer Sándor, az „Adria“ magyar gőzhajózási társaság igazgatója, a legújabb időkig Kilényi Hugó miniszteri tanácsos, s közéletiin­­több jelesei. En csak annak constatálására szorítkozom, hogy ez a társulat a többi elsőrangú intézetek ajánla­tával szemben épületeink, tűzkár elleni bistositására nézve a legkedvezőbb ajánlatot terjesztette be s köte­

Next

/
Oldalképek
Tartalom