Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-13 / 11. szám

171 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 172 tiv berendezés (Uram bocsá!) teljes rendezetlenség mellett sehog-ysem fér össze. S a legkevesebb 20—22 éves theológusok szá­mára, akiknek már meg kell érve lenniük arra, hogy szabadon határozhassák el magukat, idejüknek ta­nulmányozásra vagy kedvtöltésre fordítását. Nagy városokban, mint Bpest., ahol megbízható családi körbe kevés apa helyezheti el gyermekét; gondos apa pedig felügyelet nélkül nem dobhatja bele a nagy városok romlottságába fiait, igen is van értelme a pezsdülővérü fiatalság számára egy-egy oly gondosan berendezett bennlakásnak, mint a bpesti Ferencz József, vagy a kolozsvári prot. theol. inter­­nátus, a bentlakó tanárok közvetlen felügyelete alatt, behatása mellett; de kérdem, van-e erre szükség Pápán, a hol a tanuló ifjúság könnyen és olcsón el­­helyezkedhetik s ahol minden tanulónak minden lé­pését ellenőrizni lehet. Nincs. S egy részt azért, mert végre is minden inter­­nátus bizonyos mértékben tömlöcz s igy a prot. ne­velési rendszerrel lényegileg elleutétes, s éppen ezért nekünk theologusainkat, akiknek hivatásuk a világ­tól nem elzárkózni s ennek haladási irányával nem ellentétbe helyezni hiveiket sem, mint tenni akarja azt, bár sikertelenül a megtestesült r. kath. ortho­­dokszia, — helyesebb a társadalommal való érintke­zésben, s társadalommal való contactusban nevelni leendő papi generatiónkat. Mert ha egyik-másik ügyes és hosszúlábú theo­­logus fönn nem akad is a s.-pataki internátus kerí­tésének dárdái között, mint a korotnai vár (Somogy m.) visszavételekor annak palliszádján egyik bőbu­­gyogós török (L. Istvánt! histját) mégis csak rossz nevelési példa az a kisebbeknek s rossz nevelési rendszer az a nagyobbakra nézve is, ami olyan mint a pókháló a légy, meg a dongó bogárnak : megfogja a gyengébbet, keresztül ereszti az erősebbet. Ha internátus, legyen az olyan mint a kolozs­vári : az egészség s a nevelés követelményeinek meg­felelő; találja föl abban az otthonban, ha már bele van zárva, mindazt az internált ifjú, amit egy mo­dern nevelőintézettől igényelhet: parkjában jó leve­gőt; játékterén fesztelen mozgást, szórakozás idején társalgó-termet, olvasó-termet, ha a múzsákkal akar társalogni, fürdőt is, ha megkívánja, betegszobát is, ha megbetegszik; tisztaságot és rendet, hogy ő maga is ahoz szokjék. Megadhatnók-e mi mindezeknek csak egyikét is a szóban forgó női kórházban, mely lakásul még alacsony is, melynek még üdülő udvara, tehát jóle­vegője sincs, a melynek úgy lehet, hogy talaja, fala­zata is inficziálva van, tehát állondó otthonnak nem is való. S akkora-e azon épület, hogy a 40 képezdész és 40 tlieologus növendék, mint amennyire a succeres­­centia szempontjából állandó szüksége van a kerü­letnek, elférhet azokkal az appertinencziákkal, a melyek nélkül a legprimitívebb módon berendezett internátus sem gondolható. Vajon tett-e számítást mindezekre való tekin­tetből P. K. afia ? Vagy csak kedvencz ideának hó­dolt meg számítás nélkül. Es meggondolta-e, hogy a legjobban berende­zett internátus is semmit, de éppen semmit sem ér, szakszerű és hivatott felügyelet nélkül. Es meggondolta-e, hogy ily felügyelet sem a pedellusra, — még ha háznagynak keresztelik is el, sem a konviktus felügyeletével megbízott tanár ha­vonként való látogatására nem bízható: mert az in­­ternátusnak éppen az a rossz oldala, hogy a tömör együttlét folytán könnyen terjed benne a ragály: egy-egy rossz példa igen hamar inficziál ; tehát tekin­télyt tartani tudó, mindent látó emberre van szükség. S e felügyelőnek magának is benn kell laknia az internátusbán, hogy a felügyelet állandó legyen. Vaion akkora-e és olyan-e s úgy szituált-e az a kórházi épület hogy mindezen elengedhetlen igé­nyeknek is megfelelhet. Bizonynyal nem. De ha olyan volna is, ugyan mennyibe kerülhet ily internátus fönntartása, beru­házásával, a befektetett tőke kamatával, fűtő anya­gával, világításával, igazgatójával, szolga személy­zetével stb. S méltó volna-e a kórházi épülethez annyi költség ? Ismétlem nem ! Hogy Patakon 150 növendék bent lakik, azt ér­tem, hiszen a kis Patak el se tudná még azokat is a városban szállásolni. Hogy Debreezen, abban a „Várnégyszög“-ben, a mint Nagy P. zsinati elnök nevezte el a kollégiu­mot, ha már felépittette, fönn is tartja az interná­­tust, az is érthető; a kis Enyed is szinte utalva van internátusra ; Bpesten is, ahol 10—15 frt egy1 hóna­­napos diákszoba, utalva van arra a theologia: de nincs utalva Pápán, ahol 30—40 írtért egész évre kapható tisztes szállás. Tapasztalásból beszélek; nem ist olyan régen, mindössze 17 éve, a mikor meglátogattam egyik főis­kolánk internátusát, de én ott, ahol a szoba készle­tek össza-vissza hányt-vetettségére, pipafüstön és kártyakompánián túl, egy czétusbau sem láttam mást, még csak jó levegőt és világosságot sem ; ott ahol a fönti viszonyok közé szorult diák csak rendetlensé­get lát, csak csintalankodással nem egyszer, se két­szer beszédekkel, miket aki megszokott, valóságos szenvedéllyel hajhász, találkozik s grasszáló háuyi­­vetiséggel, s aki tanulni akar annak az lehetetlenné válik, borzadtam meg a more patrio internátusoktól. E személyes tapasztalatomban, fájdalom , káplánja­imtól nyert tájékozás is teljesen megerősített. Ilyennel akarja P. K. boldogítani a pápai theo­­logiát. Jó Ízléséről, belátásáról fölteszem , nemcsak fölteszem, bizonyosra veszem, hogy nem ilyet akar létesíteni. Ámde a női kórházba, felügyelet nélkül, — fel­ügyeletet pedig nem birna meg, —■ csak ilyenfélét

Next

/
Oldalképek
Tartalom