Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
173 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 174 kell beszuszakolui, mit egy pár év alatt aztán éppen úgy megkellene szüntetni, ha magától össze nem esnék, mint a könenyvesztett léggömb, mint a milyen oly rövid életűvé lett az ó kollégiumban. Probatum est. Kérdezze meg Kis János theol. tanár urat, vagy olvassa el a tanári ülések jegyzőkönyvéből Kis János tanár ur által szerzett nagyon tanulságos jegyzeteket az internálás fiziognomiájáról, hogy megborzadjon. Hagyjunk föl a kísérletezésekkel. Nincs nekünk 20—24 theologusuuk számára internátusra szükségünk. Ámde P. K. afia abban a hitben él, hogy ingyenes bennlakás mellett majd nem 20—24. theol. növendékünk lessz. Fölöttébb csalódik. Van bentlakás Enyeden,Kolozsvárott,Debreczenben, Patakon, Budapesten s kérdezze meg, hogy van-e theol. növendék ott is, mint a mennyire szükség van ott ? Kérdezze meg, hogy nem kevesbbedik e évrőlévre theologusaink száma, azon internátusokban is ? Sőt legyen tudomására P. K. afiának, hogy Pápa még nem is az utolsó helyen áll a theol. ifjak számarányában internátus nélkül is. Nem az az arkanum, a mi az ifjúságot a theol. pályára vonza. Nem az intern, hiánya az, ami elriasztja őket. Hanem ha ma már olajba főzetést, gályarabságot nem is kell várnunk azoktól, akiknek itthon csak a Zichyek meg a Molnár Jánosok ellen kell védeni a Krisztus anyaszentegyházát, egyéb, nem csekély jelentőségű s az egyház, a haza és a nemzet érdekében felelősséggel járó teendőikért legalább anynyit elvárhatnak theol. if jaink, hogy áldozat számbavehető hivatásos pályájukon a mindennapi panaszatlan kenyerük biztositva legyen. De van e biztositva? . . . Erdélyben hány parokhia van sárfalakból tákolt szalmás viskóban, földes szobában s hány prot. lelkész él puliszkával ? . . . 300 frtos fizetés mellett! Hány parókhia van a 4 másik kerületben is 5—600 forintos fietésen alul. Hány derék theologus van, a ki méltán fényes reményekkel lépett ki a papi pályára s megfeneklett 12 évi tan. pálya, 10 éves káplánság után, 600 forinton aluli egyházban, holott egyik-másik kaptafát megunt, Írni megtanult egyén, — mint beprotegált írnok, — megkapja a 600 frtot s mig a lelkész bármih' kévését is, silány terménybeliekben, veszveviva, harácsképpen és mindig hiányosan kapja meg : annak az Írnoknak, csak a nyugtát kell aláírnia és előre megkapja fizetését. Vajon ily pályának, ahol még most 50 évvel az 1848. XX. t.-cz meghozatala s 31 évvel annak fönntartása óta is, csak 600 írtra van becsülve (egyelőre legalább) pátronusaink által is társadalmi hókét mentő szolgálatunk, vajon lehet-e vonzó ereje ? S annak a hivatása magaslatán álló fiatal theologusnak, aki szegénységgel küzködött az iskolában 12 évig; kilépve onnét, megint csak szegénységgel küzd 50 frtos kápláni fizetés mellett és a kinek ily a humánus érzetet föl háborító mártír helyzete nemcsak könyörfiletet, de még figyelmet sem gerjeszt azokban, akik kezükben tartják a prot. papság anyagi helyzetének javithatását, — mig milliókat költetnek a nemzettel sine curákban élősködő elősdiekre : vajon nem lohad-e le lelkesedése a leghivatottabbnak is, elődjei sorsában a saját magáéra gondolva! . . . És azok a papfiuk, akik ismerik apjuk pályáját és azok az ifjak, akiknek alkalmuk van igy betekinteni a papi pálya jövőlébe: a pályának bármily magasztos hivatása, az ifjúkor bármily ideális fennköltsége mellett is, vájjon lelkesedhetnek-e a papi pálya mellett ? Nem az iuten.átus hiányában : ebben van a dolog bibéje, az életrevaló s tanult fiatal emberek ezernyi ezer más kecsegtetőbb pályára való kilátása mellett. Ezért mondotta egy elhunyt barátom, midőn a b.-somogyi megye gyűlésén a kápláni 20 frt fizetésnek 50 írtra emelését tárgyaltuk: 20 írtra sem méltó az a b ... fiatal ember, aki a papi pályán pazarolja el életét. Messze is tértem, de nem csoda, ha belőlem is kitör pályatársaim elégedetlensége, a szégyenletes 600 frtos minimum koldus alamizsnájára gondolva ; a mivel jobb lenne, ha nem aláznák meg állásunkat. De hát visszatérek. Tisztességes megélhetést nyújtó fizetést adjatok a papoknak, akik kezükben tartják a társadalmi békét biztositó triczepszet s akkor lesz theologus, káplán és pap internátus nélkül is, ama nélkül pedig internátussal sem. A női kórházat pedig, ami internátusnak nem való, alakítsuk át, mint első czikkemben kifejeztem, konviktusi helyiséggé, amire alkalmas és ami által elesik annak szükségessége, hogy a most sem tágas főgymn., mondjuk főiskolai udvar, a régi foltozó-rendszer nyomán haladva, beépíttessék és megmarad 10 sőt 12 ezer frt, amennyit Antal Géza tanár ur költségvetése mutat föl az udvarba beépítendő konviktusi helyiségbe. lm ez okokból tértem én napirendre a theol. internátus kérdése fölött, a mi bizony csak panacea és foltozó munka volna és nem alkotás. S viszont én meg P. K a fiát kérem arra, hogy térjen ő is a fölött napirendre s megmentünk 12000 frtot s az is ránk fér. Egyebekben pedig szívesen fogok vele kezet, hogy a theologiát méltó helyre tegyük, a nőnöveldét is kiszabadítsuk a zsellérségből, hogy aztán önállóvá is alkothassuk idők folytán. Körmendy S.
