Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
151 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 152 vagy vannak. — de nincs, a ki azoknak érvényt szerezzen? Ezekkel szemben a simogatás keveset ér, — a panasz meg épen semmit. Erélyre, szigorúságra van szükség, csak aztán egy kalap alá ne vonjuk azt az oláh dászkált azzal a kálvinista tanítóval, — a kinek legnagyobb erénye a hazaszeretet. — Pedig abba a hibába esünk, ha az állam souverainitását olyan nagyon hangoztatjuk. A kálvinista egyház soha nem élt vissza a kezében levő szabadsággal, — legalább a haza rovására nem. Ne csorbitsuk tehát az ő szabadságát, melyért oly sokan s oly sokat szenvedtek, — inig méltatlan nem lesz rá. Pedig az nem lesz soha! Az iskolába járó tanköteleseket tekintve hazánk lakói között első helyen áll a német 92°/0-al, még a tótok is előttünk járnak 84°/0-al, mert a tiszta magyarság csak 83°/0-al szerepel e lisztában, — Mindenesetre komoly megfontolás! igénylő dolog, a mi szinte követeli, hogy hatóságaink komolyabban vegyék a tankötelesek nyilvántartását s ajánlatossá teszi, hogy a még szükséges 1000 állami iskolát főleg a tiszta magyarságtól lakott helyeken állitsuk fel. A magyar közművelődés minden munkása szivből óhajtja, hogy mindezen 1000 iskolát Wlassics miniszter állithassa fel, — sőt többet is tehessen, — mert rokonszenvünket a legnagyobb mértékben kiérdemelte. Óhajtjuk, hogy az ő állása ép oly megingathatlan legyen, mint a honvédelmi miniszteré, a ki szerencsésen túlél minden kabinetváltságot. A közoktatás egy cseppet sem csekélyebb fontosságú, — mint a katonaság. Azt mondja: ideálja az ingyenes népoktatási Helyes. Tulajdonképeu ennek már akkor már meg kellett volna valósulnia, mikor az általáuos tankötelezettséget kimondtuk. Hogyan kötelezhetünk valakit olyasmire, a miért tőle fizetést kivánunk? — És itt ismét büszkeség tölti el az én kálvinista szivemet, — hiszen a mi egyházunkban az ingyenes népoktatás nem olyas valami, a mi még a messze jövőre vár. Tudok én egyházat, p. o. a karczagit, a hol nemcsak a népiskolában, de még a gymnasiumban sem fizet tandijat az odavaló református fiú. Van ilyen több is. — Nem hiába, hogy tanitó egyház volt már eredetileg ez a mi egyházunk, — de oly helyes érzéket mutatott nem egy tekintetben a közoktatás iránt, fent és lent egyaránt, — hogy csak sajnálni lehet, a mikor újabban — szakitva minden traditióval — vakon utánozza az állami intézményeket. — A sok közül csak egyet emlitek. Soha a kálvinista iskolák jobbak nem voltak, mint mikor még a rectóriák fenállottak. Tudom, hogy a holtakat feltámasztani nem lehet, — ez az intézmény örökre a múlté; azt is tudom, hogy sok hibája volt, — de a mikor ezt megszüntettük, úgy látszik, — vége lett annak a jó viszonynak, — annak a testvéries együttérzésnek is, mely a kálvinista egyház és iskola között addig fenállott. — Tisztelet, becsület a kivételnek, — de ma a kálviuista iskolákban nincs meg az az igazi vallásos szellem, — a mi a múltban szint adott nekik. E tekintetben, fájdalom, — semminemű iskola nem kivétel! — A minister fennen hangoztatja, hogy a vallást az állami népiskolákban jobban tanítják, mint a felekezetiekben. Ugyan szól-e az nekünk is? Ha igen, miért? Talán azért, mert az állam jobban fizeti az órákat? Nem akarom hinni! A polgári iskolákat fentartani, sőt fejleszteni kivánja,— hogy mint önczélu intézmények is beváljanak s bizonyos gyakorlati pályákra előkészitsenek. Ideális állapot, hogy a társadalom minden rétegének meglegyen a maga iskolája, — de olyan polgári osztály, mint másutt, mely tagjait főleg az iparos és kereskedő világból sorozza, nálunk még nincs. Yan-e hát szükség külön polgári iskolára? Sokkal jobb lenne a polgári iskolák ügyét az egységes középiskolával kapcsolatban megoldani, — illetőleg megszüntetni, hogy az alsó fokon a nemzet minden fia egységes képzésben részesülne s ne lenne kénytelen a szüle már 10 éves korában pályát választani gyermekének, — mikor hajlamait még nem ismerheti. Kedvvel foglalkozik a minister a nők egyetemi képzésével. — E kérdésben, azt hiszem, velem együtt sokan nem értenek vele egyet. A nemzetnek nem tudós, hanem első sorbau egészséges nőkre van szüksége. — Eddig sem dicsekedhettünk ezzel nagyon, ezután még úgy sem. Ahoz, hogy a mai középiskolai anyaggal megbirkózzék valaki, — nemcsak erős fej, — nemcsak ész, — hanem testi erő is kell. Megnézhetjük majd azokat a leányokat, a kik 15 esztendőt fognak tölteni a középiskola és egyetem padjain. — Lehet reformálni, kell is a nők nevelését, de ne deformáljuk a nőket, — mert az nemzeti szerencsétlenség lesz. — De hát úton van a dolog. Bizzunk a magyar nők józanságában, — hogy a férjhezmenetelt mindig előbbre valónak s előnyösebbnek fogják tartani a foliánsoknál! — Szó esett a középiskolákról is; mi erről más alkalommal fogunk beszólni. Faragó János.
