Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
153 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 154 A lelkészfizetések kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat. — Részlet a püspöki jelentésből. — Köztudomású dolog, hogy a nagyméltóságu vall. és közoktatásügyi miniszter ur f. é. február hó 7-én beterjesztette az országgyűlés elé a lelkészek fizetése kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot. Nem látszik valószínűnek azon feltevés, hogy az a javaslat tárgyalás alá kerüljön, annyival inkább, hogy törvényDyé. váljék előbb mint kerületi közgyűlésünket megtartjuk. De még ha e tekintetben az események által megelőztetnénk is, egyházunk és magunk iránti kötelességünk parancsolja, hogy ezen javaslatot gyűlésünkön tárgyalás alá vegyük, az érvényre jutása folytán egyházunkra hárulható előnyöket és hátrányokat mérlegeljük és anyaszentegyházunk közérdeke tekintetbe vételével, irányában elfoglalandó álláspontunkat eszmecsere utján tisztázva, azt a legközelebb tartandó egyetemes evang. reformált eonventnek is tudomására hozzuk. Kétségtelen, hogy a beterjesztett törvényjavaslat nem orvosolja ev. ref. egyházunk mindazon sebeit, a melyeknek orvoslását az állam segélyétől legtöbben oly sóvárogva várták ; azoknak reményeit pedig épen nem elégíti ki, a kik arra számítottak, hogy a sokáig késett javaslat az 1848. évi XX. t.-ezikknek megvalósítását foglalja majd magában. A törvényjavaslat nem is hivatkozik az 1848. XX-ik törvényczikkre, hanem azon a bajon kíván segíteni, a melyet legégetőbbnek tartott a hazai protestáns egyház, a melynek orvoslását hivatalos hatóságai, lelkészértekezletei, küldöttségei, feliratai utján az ország kormányánál legjobban sürgette. A törvényjavaslatra és annak értékére nézve nagyon különbözők és eltérők a vélemények, annyira, hogy a f. é. február 16-án Budapesten tartott protestáns vegyes bizottsági ülésben egészen ellentétes álláspontot foglaltak el az ev. ref. egyházküldöttei, mint az ágost. hiv. evang. egyház megbízottai; mert mig amazok a javaslat benyújtásáért, bár az nem terjed ki egyházi életünk mindazon feladatainak támogatására, a melyeknek előmozdítását az államtól várjuk, mégis örömmel üdvözölték a kormányt: addig ágost. hitv. evang. testvéreink a törvényjavaslatot elfogadhatlannak és törvényerőre emelkedését megakadályozandónak jelentették ki. A javaslat ellen egyik fő kifogás az, hogy nem szólván sem a szakaszokban, sem az indokolásban arról, hogy az állam a protestáns egyház egyéb szükségleteiről, hogyan, mily mérvben és mikor kíván gondoskodni, azon gyanút kelti, hogy az ezen javaslatban a lelkészi fizetések kiegészítésére nyújtott segély egyúttal végkielégítés akar lenni a protestáns egyházak részére. Ezen aggodalom meglett volna előzhető, ha a benyújtó miniszter ur legalább az indokolásban felemlítette volna, hogy addig is, mig az állam pénzügyi viszonyai megengedik, hogy az egyházak egyéb sürgős szükségeik fedezésére segélyt nyújtson, a lelkészek nehéz anyagi helyzetén kívánt az állam egyelőre segíteni Ez azonban utólag a tárgyalásnál jóvátehető, hiszem is, hogy jóvá tétetik Mert valamint az 1883. évi XXX. t. „z. 47. §-ában törvényileg a felekezeti középiskoláknak biztosított középiskolai segély nem akadályozta meg az 1893. évi XXVI. t. ez. által a tanítói fizetések kiegészítésének biztosítását, nem akadályozta meg a jelen, lelkészi fizetések kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat benyújtását: úgy mindezek együttvéve nem szolgálhatnak gátul és akadályul arra nézve, hogy a mint az állam pénzügyei engedik, egyéb szükségeink fedezésére is adjon az állam rendelkezésünkre anyagi eszközt A másik kifogás a segélyezés mérvére vonatkozik. Az egész protestáns egyház lelkészi kara a fizetésnek 800 írtra való kiegészítésére számított és azon kívül biztatta magát azzal, hogy valamint a tanítók részére azok fizetésének kiegészitésénél törvényben biztosított az állam még ötödéves korpótlékot, és valamint minden állami és törvényhatósági tisztviselőnél megvan a rangosztályban és fizetésben való emelkedés lehetősége : most midőn az állam vette kezébe a lelkészek fizetésének kiegészítésér, a haza és nemzet ügye irányában annyi érdemet szerzett ev. ref. egyház lelkészi karát sem zárja ki ezen, a humanismus és a családi élettel járó szükséglet-emelkedés áital teljesen indokolt előnyből. Azonban a javaslat szerint korpótlék tervbe véve nincs, a lelkészi fizetés is az első három évben csak 600 írtra s azután csak 9 év múlva egészittetik ki 800 forintra. A javaslat ezen intézkedése sokakra méltán lehangoló és ha csak lehető megváltoztatandó volna. Igaz, hogy a fizetéseknek egyszerre 800 írtra emelése ellenében az hozatik fel, hogy az állampénztár ezen esetre azonnal igen nagy összeggel terheltetnék. De maga a miniszteri indokolás is megengedi, hogy ezen összeg az összeírás folytán bizonynyal tetemesen alább fog szállani és bizonyosan alább is száll, ügy, hogy az állam, ha e czélra például évi 1000000 forintot előirányoz, a 800 forintra való kiegészítést koczkázat nélkül megkezdhetné, ezen összeggel pedig minden körülmények között rendelkezni kell a a magyar államnak ezen fontos czélra. Csak megkönnyítené a 800 forintos minimális fizetésnek azonnal való életbe léptetését, ha a törvényjavaslatból az 5. §., a mely a középtanodát és hittani intézetet nem végzett lelkésznek fizetés kiegészítéséről szól, egészen kihagyatnék. Meg volna ennek erkölcsi és közművelődési jó hatása is abban, hogy azon felekezetek, a melyeknek ilyen lelkészei vannak, igyekeznének, sőt kényszerittetnéuek a lelkészképzés színvonalát magasabbra emelni, de megfelelne ez a jogi következetességnek is, a mennyiben az 1893, XXVI. t.-cz. azon tanítók fizetését, a kiknek oklevelük nincs, épen nem egészíti ki. Sőt némi óvás is foglaltatnék ez intézkedésben azon bekövetkezhető esetre nézve, ha a nazarénusok, baptisták megfelelő képzettséggel nem biró vezetői fizetéskiegészités követeléssel állanának elő. Nagyon óhajtandó és szükséges volna, hogy a törvényjavaslat ezen irányban megváltoztas-
