Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

823

DUNANTUU PROTESTANT LAT'

824

roljuk. Maguk azon egyházi szent szertartások, a melyek az Ur Jézus Krisztus által szereztettek, azon alakjukban, a mint isten igéje renelelete nyomán a mi ref. egyházunkban gyakoroltatnak, az igaz testvéri szeretetnek legmegfelelőbb kifejezései. Mert lehet-e a testvéri szetetetnek tisztább és bensőségteljesebb megnyilatkozása, mint midőn az egyház összes hivei egy kenyérből esznek és egy pohárból isznak. Ha ez az emberszeretet, a mely elvül vallja, hogy egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét hirdcttetik, ápoltatik a templomban, akkor megfelel rendeltetésének.

ni.

Végre megfelel az uj templom rendeltetésének, azzal, hogy szolgál az önzetlen hazaszeretet élesztősére.

Sokan vannak ugyan, a kik azt tartják, hogy a vallásnak kevés köze van a hazaszeretethez és vannak is hitfelekezetek, a melyek — különösen papjaikat—világpolgárokká akarják nevelni, elszakitván őket családtól, hazától, nemzetiségtől. De nem igy volt és nem igy van ez az ev. ref. egyház hi veire és papjaira nézve. Az ev. ref. egyház keletkezése óta összeforrott e nemzet testével, osztozott ennek a magyar nemzetnek örömében, bánatában. Ha a hazára keserű napok, nehéz megpróbáltatások következtek be. a magyar ref. egyház együtt szenvedett a hazával. Mert ezen egyháznak nincs külföldön sem feje, sem támogatója, sőt nincsenek vele szervezeti összeköttetésben levő testvérei, rokonai sem, neki minden törekvése, a mi szivét áthatja, minden reménye, a minek megvalósulásával a jövendő biztatja, e haza körén, határán, alkotmányos fenállásán és virágzásán belől vannak. Nem véletlen játéka tehát, hogy ezen ev. ref. egyház nem csak egészében magyar, hanem, hogy volt idő, a mikor ezen szabadsághoz, önállósághoz, alkotmányossághoz ragaszkodó magyar nemzet egész zöme ezen jellemének megfelelő ev. ref. hitet vallotta. És később, a midőn a nemzet egy része a róm. kath. egyházba visszatért, azon testvér felekezetbeli mélyebb belátásu hazafiak, a kik a magyar nemzetiség ügye iránt érdeklődtek, pártolásuk alá vették az ev. ref. egyházat. Nincs is igazságosan Ítélő ember, a ki kétségbe vonná, hogy az ev. ref. egyház elévülhetetlen szolgálatokat tett a magyar nemzetnek, a magyar hazának. Az ev. ref. templomokban mindig magyarul hangzott Isten igéje akkor is, a midőn a nemzet értelmisége a latin nyelvet, előkelősége a német és francia nyelvet használta majd minden téren. Károli Gáspár magyar bibliája, a mely minden református család olvasmányát képezte, Szenczi Molnár Albert Zsoltáros könyve, melynek dallamait az ev. ref. egyházban ifjú és agg, házban és templomban énekelte, ép akkora vagy még nagyobb védelmére szolgált a magyar nyelvnek és nemzetnek, az idegenbe való beolvodás ellen, mint a ref. egyház által saját erejéből fentartott számtalan felsőbb és alsóbb iskola.

Ezen körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy ha körül járjuk a haza határait, megtekintjük az ország szélső megyéit, azoknak népessége a határon csak ott magyar,

a hol a ref. egyház, mint a nemzetiség végbástyája, fentudta magát tartani. E tekintetben a legnagyobb elismerés és dicsőség illeti Somogyvármegyét, mert az ország határán, a Dráva mentén, mint a magyar nemzetiség végvárának őre, nem csak megmaradt magyarnak, de ha magából a Dráván túlra rajokat bocsátott ki, azok is a mig megmaradtak reformátusoknak, megmaradtak magyaroknak is és nagy küzdelemmel bár, mint kis sziget a nagy tengerben, megtartják, megvédik nemzetiségüket az idegen népek áradásával szemben. Oh hány olyan hitfelekezet áll e hazában, a mely nagy állami támogatásban részesült a múlt századokban, az államtól sok százezer holdakra menő fekvő birtokot kapott és nem hogy nemzetiségileg támogatta volna az államot, de mint régebben, úgy sok tekintetben ma is ellentétbe helyezi magát ennek szellemével, múltjának emlékeivel, jövőjének tövekvéseivel, vágyaival, reményeivel, mig a legmagyarabb felekezettől, a mely igazán nemzetfentartó elem volt úgy fajilag, mint szellemileg e hazában, a múlt setét napjaiban nemcsak támogatását vonta meg az állami hatalom, de erőszakkal elvette még templomaikat is, a mit nagy áldozatokkal híveik vallásos buzgóságából építettek. De ez ne szüljön soha keserűséget szeretett híveim a ti szivetekben, sőt ez legyen mindig dicsekedéstek, hogy őseitek hazafisága mindig önzetlen volt, ilyen legyen jövőben a tietek is. Legyen büszkeségiek, hogy a midőn Isten dicsőségére templomot építetek saját erőtökből, ugyanakkor ezzel a magyar nemzetiségnek, a hazaszeretetnek emeltek templomot, a melyben mindig azt hirdetik, hogy először születtetek magyarnak, azután keresztelteltettetek keresztyénnek, a mely két jellemvonás az igaz református ember szivében soha ellenkezésbe, öszszeütközésbe nem jöhet. Ez az uj templom is, csak úgy mint a régi azzal felel meg rendeltetésének, hogy azt az önzetlen hazaszeretetet, mely őseitek szivét áthatotta éleszti a mai nemzedék és a késő unokák szivében.

A hedrahelyi ev. ref. egyház hivei fényes tanúbizonyságát szolgáltatták áldozatkészségüknek, a midőn Isten dicsőségére e díszes templomot építették. A mit az Urnák adtak, adták azt a szent lecke szavai szerint szabad akaratjukból örömmel és kész szívvel, az Ur háza iránti szeretetből, s a Mindenható bizynynyal kegyesen fogadja a gyermeki szív ez áldozatát. De az Isten a szivet nézi és az igazságot szereti, szivük óhajtása pedig az áldozathozatalban az Isten dicsőségének munkálásán kívül bizonynyal az volt, hogy szolgáljon az az igaz vallásosság terjesztésére, a tiszta erkölcsiség ápolására. Tegye meg a jó Isten az ő kegyelmével és szent lelke erejével, hogy az áldozatkész hívek ezen vágya és mindnyáj ónknak az övékkel egyesített hő óhajtása egész mértékben beteljesedjék. Amen.

A hedrahelyi ev. ref. templom felavatása.

Ez a lélekemelő ünnepély f. hó 11-én volt. Eokozta az érdeklődést, mely az ily ünnepélyek iránt rendesen nyilvánulni szokott, két körülmény. Egyik, hogy köztudo-