Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
825 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 826 másu volt, hogy a felavatási beszédet főtisztelendő és méltóságos Antal Gábor püspök ur tartja, kinek úgy kedves egyénisége, valamint szép beszéde már a tavaszi püspöklátogatás alkalmával, oly kellemes hatást tettek, még mindig élénk emlékezetébe voltak Somogynak. Másik, hogy köztudomású volt, hogy az uj templom úgy építési stíl, valamint kivitel és csín tekintetében ritkítja párját, nem csak ab.-somogyi, hanem igen messze vidék protestáns templomai között. A fő pásztor az ünnepélyt megelőző nap délutánján érkezett a Budapest felől jövő vonattal nagy tiszteletű Baksay Sándor solti esperes és nt. Kis József pápai theologiai tanár urak kíséretében a kis-korpádi vasúti állomásra, a hol a közel vidéki papság, tanítók, világiak fogadták, nt. Nagy Sándor csököli lelkész ur üdvözölte. Bár fogadtatására, tekintettel arra, hogy utazásának célja kizárólag Hedrahely volt, a hol rá másnap egy nagyobb funktio várakozott, melynek végzéséhez nyugalomra volt szüksége, előleges intézkedés nem történt, mégis azon községek, melyeken átvonult, mindenképen kifejezést adtak iránta való tiszteletüknek és szeretetüknek. A tiz kocsiból álló menet a gigei templom előtt megállott, a hol püspök urat a helybeli lelkész a presbyterium élén üdvözölte, mire a főpásztor röviden válaszolt. A nap immár nyugvóra szállt, sőt be is sötétedett, mikor az egyháznagy a lakosság éljenzései, a templomok harangzúgásai és a fellobogózott házak közt Kadarkutra érkezett, a hol a tiszteletére adott társas vacsora után csakhamar nyugalomra tért. Másnap reggel a kadarkuti presbyterium tisztelgé. sének fogadása után 9 órakor indult pöspök ur nt. Baksay Sándor úrral Nagy Ákos körmendi földbirtokos ur négyes fogatán Hedrahelyre. Előttük Sárközy Béla járási főszolgabíró és Szabó Kálmán egyházmegyei gondnok urak mentek. A menetet tizenkét, fehér lovon ülő hedrahelyi banderista nyitotta meg. Püspök ur kocsiját a fogatok hosszú sora követte, Kadarkuttól Hedrahelyig az egész útvonalat a gyalogmenők kisebb nagyobb csoportja tarkázta, a kik mind az ünnepélyre igyekeztek. Hedrahelyen, a falu végén felállított diudalkapunál Györkös Ferencz körjegyző fogadta és üdvözölte a főpásztort, a második diadalkaput Horváth József hedrahelyi földmives készítette, a hol egy önmaga által készített verses felköszöntővel várta a főpásztort.Igy érkezett püspök ur az egy kilométer hosszú, fellobógózott, néppel zsúfolásig megtöltött utczán az uj templom harangjainak öszhangzatos szólása, mozsarak dörgése között a lelkészi nagy udvarra, mely tele volt közönséggel. A lelkészi lak előtt nagy hatást keltő beszéddel a gyülekezet lelkésze, főtiszt. Körmendy Sándor ur fogadta püspök urat, mire az lelkes és elismerő szavakkal válaszolt, melynek végeztével fehérbe öltözött leánysereg élén Körmendy Lenke köszöntötte s nyújtott át neki egy, élővirágokból kötött, szép csokrot. Mivel az idő nagyon előhaladt, csakhamar beharangoztak s aztán megkezdődött a bevonulás az uj templomba, a melynek környékét úgy elözönlötte az ünnepélyre már akkor nagy tömegbe gyűlt sokaság, hogy a püpök ur és néhány tagból álló kísérete után közvetlenül haladó férfiak és nőkből álló intelligens osztályú vendégek már csak csendőri beavatkozás mellett juthattak el a díszes kerítéssel körül vett tempi om ajtajához. De nem is csoda. Az a hét nyolcz ezer főből áll sokaság, mely nagy vidékről összejött, hogy az ünepélyen részt vegyen, tudta, hogy alig hatod részben tér el a templomban, elkövetett tehát mindent, hogy kívül ne maradjon. A templom kulcsát szép beszéd kíséretében nyújtotta át püspök úr a gyülekezet lelkészének, melylyel ő azt az atya, fiú és szentlélek isten nevében felnyitotta! A templom az uj orgona hangjai és buzgó éneklés mellett csakhamar zsúfolásig megtelt áhitatos hívekkel, a kik bár Istent áldani és imádni jöttek össze, még is az első pillanatokban a templom belsejének szemlélésébe merültek és annak erős oszlopokon nyugvó keresztboltozatai, ízléses festése, czement burkolata, színes ivekben végződő hatalmas ablakai, tölgy fából készült, természetes tölgyszinre festett karzata, padjai és szószéke, valamint a csinos urasztala és a rajta levő szent jelekre takart úrasztali térítőnek látása, a kellemes meglepetés érzetét tükrözte vissza az arczokról. A szokásos templomszentelési ének két első versének eléneklése után főtisztelendő püspök ur buzgó imában köszönte meg Isten megsegítő és áldó kegyelmét s kérte annak áldását, azután pedig I. Krón. 29 : 16 —18 verseit vevén alapigéül elmondotta azon szép beszédet, mely lapunkban olvasható. A beszéd, bár erős protestáns szellem lengi át, mindvégig lekötötte a más felekezetüek figyelmét is, mert oly meggyőző igazságokat foglal magába, hogy minden elfogulatlan lélek meghajlik előttük. A beszéd és utóima végeztével a helybeli lelkész olvasta fel a község, az egyház és templomépités történetét. A történelemből merített adatokkal bizonyította, hogy Hedrahely már a török pusztítás előtt is létezett, még pedig mint város, a Hedre család birtoka volt, a honnét a nevét is vette. Mint egyház pedig csaknem egy idős a reformációnak hazánkba hozatalával. Hat temploma volt a gyülekezetnek. A most lerombolt templomot a nagynevű Baksay Sándor kunszentmiklósi ev. ref. lelkész és solti esperes ur nagyatyja készíttette. Az uj templom két évig épült ; a gyülekezet által teljesített kocsi fuvarok beszámításával, órával és orgonával együtt 20 ezer frtba került, a mely összeghez készpénzben csak anyniban járult a gyülekezet, hogy minden lélek fizetett egy frtot de csak egy évben! Bizony nagy buzgóság, áldozatkészség, kitartás, sőt leleményességgel kellett a többit más módon összehozni. A keresztelést — egyszerre hármat — Baksay Sándor lelkész ur végezte, a kit különösen az a kegyeletes emlék hozott ide ez alkalomra, hogy nagyatyja mint hedrahelyi lelkész építtette az előbbi templomot. Az úrvacsorái ágendát nt. Barakonyi Kristóf esperes ur mondotta, a kenyeret ő, a bort pedig a helybeli lelkész ur adta az úrvacsorával élő híveknek. Mig ezek bent a templomban történtek, az onnét, kiszorult híveknek nt. Kis József pápai theologiai tanár ur prédikált, I Krón 29: 10—18 verseit vevén fel alapigéül. A tavaszias idő igen kedvezett a külső isteni tisztelet tartásához. A nagy közönség mindvégig figyelmesen halgatta a szép beszédet, melynek tartására őt, mint a község szülöttét, teljes bizalommal és egyező akarattal kérte fel a gyülekezet. Délután két óra elmúlt már, mikor a lelkészlakon ebédhez ülhetett a vendégsereg, melynek száma 60-on túl volt Ezenkívül a tanítói és jegyzői lak is tele volt intelligens
