Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

szabadsággal együtt polgári szabadságukat, de egyszersmind magyar nemzetiségüket is. Kik ültették el az evangéliumi vallásos buzgóságnak a somogymegyi nép szivében gyökereit oly mélyen eresztett életerős fának nemes magvát, e helyen, azt csak az általános helyzetből következtetve, ismerjük. Sztárai Mihály, Eszéki Imre lobogtatták itt a reformáció kezdetén az evangeliom fáklyáját és nyerték meg annak részére az egyes gyülekezeteket. Szegedi Kis István alatt érte el a ref. egyház nagyon hamar magas virágzását az egész vidéken. Mintha az isteni gondviselés azt akarta volna, hogy az evangéliomi hitből merítse ezen nép azon szilárd erkölcsi erőt, a mely megvédje őt az örökös csaták, háborgatások, üldöztetések között az elpusztulástól, az elkallódástól, a reá tört idegen népek özönével szemben a beolvadástól; a tiszta evangeliom igéi által vezérelte őt a kétségbeesés, a bizonytalanság, a háborgattatás sötét éjjelében tiizoszlop képében, a melynek világánál mindig felismeri a testvér a testvért, de egyszersmind látja azt a közös erővel és áldozattal elérendő nagy célt is, a mi nem engedte a legnehezebb körülmények között is elcsüggedni : a magyar haza szabadságának megmentését. Ennek az eszmének volt minden reformált gyülekezet erős vára itt az ország véghatárán, a melyet az ellenség, a midőn a Dráva mentén húzódó sáncokat és erődítményeket elfoglalta, durva erőszakával meg nem semmisíthetett. Az evangélium szilárd alapjára támaszkodva edződött meg ez a nép arra, hogy tudjon tűrni, szenvedni, de hitéből, meggyőződéséből magát kitántoritani ne engedje, a lelkét betöltő nemes eszmékért legyen minden áldozat meghozatalára kész, helyeztetvén bizodalmát a jó Istenben, ki az igazságért küzdőket el nem hagyja.

Hogy a hedrahelyi ev. ref. egyház hiveit is ezen eszmék lelkesítették, bizonyítja az, hogy ezen nagy történeti múlttal biró helyen ez már a hagyomány szerint a hatodik templomuk. Mi sors érte a régebbieket, nem deríthető ki, csak az utolsóról tudjuk, hogy Baksai József, az istenes kegyes férfin predikátorságában 1771-ben épült, 127 év alatt nem pusztult el sem elemi csapások, sem az emberek rossz akarata folytán, de az idő hatása alatt megavult, nem volt többé alkalmas arra, hogy céljának, rendeltetésének megfeleljen. Megavult a régi templom, de nem avult el azon alap, a melyen állott: a hívek vallásos buzgósága, mert hogy a nagy eszmék iránti buzgóság él ezen egyház híveinek szivében, annak fényes tanúbizonysága ez az uj templom, a mely a gyülekezet áldozatkészségéből épült fel Isten dicsőségére és a melyre meghozta áldozatát a gyülekezet minden tagja önként és szabad akaratból örömmel. Adja is a jó Isten, a ki az áldozatban a szivet nézi és az igazságot szereti, hogy a hívek áldozatkészsége bőven teremje meg azt a gyümölcsöt, a mivel e szentház rendeltetését betöltheti, a mit tőle reményiünk és várunk, hogy szolgáljon

I. Az igaz vallásosság terjesztésére;

II. A tiszta erkölcsiség ápolására;

III. Az önzetlen hazaszeretet élesztősére.

DUNÁNTÚLI PKOTKSTAiSN LAP. 820

I.

Ezen templom azzal felel meg magasztos rendeltetésének, hogy szolgál az igaz vallásosság terjesztés éré.

Az embernek minden más földi teremtmények feletti elsőségét, minden más lényeknél magasabb rendeltetését semmi nem mutatja inkább, mint az, hogy his Istenben, egy, a világ felett uralkodó öntudatos való-2 ságban ; hisz az érzékinél magasabb, szellemi világ létezésében, a melylyel érintkezésbe lépni, érzelmeiben, gondolataiban, cselekedeteiban összhangzásba jutni lelkének elutasithatatlan vágyát képezi. Ezen titokzatos, csodás, az érzéki világban ki nem elégíthető vágy a belső meggyőződés erejével sokkal erősebben irányozza az emberiség egyes tagjainak, ép úgy mint nagyobb tömegeinek törekvéseit, mint akár a tudomány, akár a tapasztalat. Ezért lett a vallás az emberiség történeténetének vezetőjévé. Ennek vezérlete mellett emelkedlietik fel az ember ama magasabb gondolat- és légbörbe, a hol érzelmei megnemesülnek, törekvései megszenteltetnek, az élet bajai és szenvedései elveszítik erejüket, hatalmukat a lélek felett. De ugyanezen titokzatos vágy által helytelen irányban vezetve siilyed le az emberiség még az állatiságon alul is a durvaságba, vadságba, kegyetlenségbe.

Os időktől fogva szemben állottak egymással az igaz vallásosság és vakhit; az igaz istenitisztelet és a babona, amazok, mint az emberiség tökéletesedését, haladását előmozdító, emezek, mint mindegyiket akadályozó tényezők. Hogy a két irány közül melyiken haladjon az emberiség, annak megítélésénél nagy szerepe van ugyan az emberi észnek, de hogy ez a véletlen játéka, az esetleges körülmények hatása, pillanatnyi szeszélyek közbejátszása, az önérdek által való vezettetés miatt helytelen útra ne szorittassék, szüksége van állandó, biztos vezetőre, a mi nem lehet más, mint az isteni kijelentés. A mi ev. ref. egyházunk hitrendszerének alapjává tette azért a Jézus Krisztusban történt isteni kijelentést, úgy a mint az a szent írásban foglaltatik, a midőn kimondotta, hogy a mi hitünknek és vallásunknak egyedüli alapja és szabályozója a szentirás, a melyet ép azért minden egyháztagnak bezébe adott a maga anyanyelvén, hogy azt olvassa, józan emberi észszel értelmezze, belőle lelki épülést merítsen, egyszersmind az isteni tisztelet központjává is ezen isten igéjének hirdetését teszi, ezen isten igéje hirdetése által működik közre a vallásosság terjesztésére, a vakhit és babona megszüntetésére.

Az Isten igéje tanítja : hogy az Isten lélek, a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják, azért a mi vallásunk elveti az istennek és annak erőinek mindennemű kiábrázolásait, mellőzi mindazon jelképes cselekvényeket és külső szertartásokat, a melyek az egyszerű embert könnyen tévedésbe ejtik arra nézve, hogy érzéki dolgokkal helyettesítse istentiszteletében a szellemieket és érzékfelettieket.

Az Isten igéje azt tanitja : egyedül a te Uradat, Istenedet imádjad és csak őtet szolgáljad.- Azért a mi egyházunk mellőz minden oly vallásos tant és szertar,

51*