Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
817 DUNÁNTÚLI protestáns LAP 818 nézve a veszteségeknek relativ csökkenését jelzik. Abszolút számokban nagyobb ugyan a veszteség, de viszonylagosan mégis mutatkozik némi javulás. Mig ugyanis 1895-ben a 225 megegyezésből csak 68 volt a ref. fél javára, addig 1896-ban az 1148 megegyezésből 332, 1897-ben az 1547 megegyezésből 511 történt oly értelemben, hogy a születendő gyermekek ref. vallásban neveltessenek vagyis mig 1895-ben a megegyezés 75°/0-a más felekezetek javára szólt, ez 1896-ban 70°/0-ra, 1897-ben 67°/0-ra szállott le, közeledik az 50°/0-hoz, a mi a nyereség és veszteség tekintetében a középpontot vagy 0 pontot jelenti. Szomorúbb azonban az áttérések statisztikája! 1896- ban 806-an, 1897-ben 1385-en hagyták el egyházunkat s lettek legnagyobbrészt (1895: 651, 1897 : 1136) ar. kath. egyház tagjaiva. S mig 1896- ban a hozzánk áttértek száma majdnem megközeliti a kitértek számát, úgy hogy a csökkenés csak 27 volt, 1897-ben a hozzánk áttértek száma (969) 416-al maradt akitértek száma mögött. A hozzánk áttértek legnagyobb része egyébként szintén a kath. egyház tagjai közül való (1396: 428; 1897: 510.) Yégre még a felekezeten kivüliekről kell szólnunk s egyházunk veszteségét e tekintetben is fölmutatnunk. 1896-ban felekezeten kivülivé lett 1540, 1897- ben 1884 ref, egyén, A felekezeten nivülivé levés legnagyobbrészt arról tanúskodik, hogy népünk hitélete élénk, mert a felekezeten kívülieknek több mint fele a nazarénus szektához csatlakozik s igy a cura pastoralis nagyobb fokú gyakorlásával egyházunk tagjaiul meg volnának tarthatók. Ugyanerre enged következtetni az a körülmény is, hogy a felekezeti kötelékbe visszatértek száma a mi egyházunknál a legnagyobb. 1896-ban 32 viszszatért közül 12, 1897-ben 76 visszatért közül 29. Érdekes s szintén a fönti állítás igazolására szolgál, hogy mig a nazarénus és baptiszta szektához csatlakozók — bár néhol párosulva az egyházi adó terhességével és a socialismussal — az összes telekezeten kívüliekké lettek 83°/0-át magukban foglalják, tisztán anyagi szempontból — az egyházi adók terhessége miatt csak 1°/0 hagyta el az egyházat, mig a lelkészszel való viszálykodás miatt ötszörannyian lettek felekezeten kívüliekké. Yajha a világításnál, a mit a számok is nyújtottak, fölismernők végre valahára nemcsak a bajt, hanem az egyedüli orvosságot is: a hitéletnek minél élénkebbé fejlesztését, egyházunk sarkalatos hittételei alapján. Templomszentelési egyházi beszéd.*) I. Krön. XXIX. 16—18. Oh, mi Urunk, Istenünk! Mind az, a mit készítettünk, hogy neked és a te nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok a tieid ! Jól tudom pedig azt is, óh én Istenem, hogy te a szivet nézed és az igazságot szereted : Én adtam mindezeket jó kedvvel, tiszta szivemből: e te jelenvaló néped is, láttam, hogy nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked. Oh Abrahámnak? Izsáknak, Izraelnek Ura Istene, tartsd meg azt mindörökké, tudniillik a te népednek hozzád való ilyen jó akaratját és az ő szivöket igazgassad te hozzád. Ürömünnepre összejött Keresztyén Gyülekezet! Azon mély vallásos érzelem, a melynek a koronás próféta, Dávid király kifejezést ad a felolvasott szent leckében, sok nagy alkotásnak lett már szülője az emberiség történetében. Mert az isteni félelemben, az O dicsőítése érdekében nyilatkozó áldozatkészségben ki van fejezve az emberiségnek a legnemesebb eszmények elérése után való törekvése, a melyeknek megvalósítása örömmel és lelkesedéssel tölti el az emberi keblet. Ezen önérzet és lelkesedés hatja át és tölti be ma a hedrahelyi ev. ref. egyház híveinek szivét is, a midőn az ő vallásos buzgóságukból és áldozatkészségükből szerencsésen felépült ezen uj díszes templomban megjelentek, hogy a jó Istennek velük közlött sok áldásaiért, de különösen azért adjanak hálát, hogy megsegítette őket azon, vagyoni erejükön és népesség számukhoz képest nagy munkájukban, beteljesítette azon hő óhajtásukat, hogy már itt, a jelenlevő díszes gyülekezet előtt, a mely őket felekezeti kiilömbség nélkül tiszteli meg testvéri részvétével, ez uj templomban önthessék ki szivük örömérzelmeit a próféta azon szavaival: „Oh, mi Urunk, Istenünk, mind az, a mit készítettünk, hogy neked és a te nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tieid.“ De nem csak a hedrahelyi református egyház hívei ülnek ma örömünnepet, hanem mi is mindnyájan, a kik összejöttünk a szent helyre, hogy az Isten dicsőítésére és tiszteletére emeltetett uj templomot átadjuk rendeltetésének; hogy a benne először felhangzó istenigéje, a benne először végzendő vallásos cselek vények, szertartások által felszenteljük Istennek házává. Mindazoknak arczán, a kik az ünnepélyes alkalomra összegyülekezétek, visszatükröződni látom a vallásos örömöt és a szivek dobogásából hallani vélem az áhitat titkos szózatát: bizony e hely nem egyéb, mint Istennek háza és a mennyország kapuja. Csak fokozza örömünket a múltakról való kegyeletes megemlékezés, ha arra gondolunk, hogy az a vallásos buzgóság, a mely e templom építésénél a hívek áldozatkészségében megnyilatkozott, az ősöktől a mai korra átszállott szent örökség, a melyet az egymásután következett nemzedékek nem tékozoltak el, sőt gyarapították, mert ebben látták biztosítva a lelkiismeret ) A hedrahelyi ev. ref. templom felavatása alkalmával tartotta Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök.
