Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

808 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 804 Azonban bizonyos nehézségek állanak elő mindjárt, mi­helyt a megvalósulás fokára lép az általánosan elismert igazság. Valyon közbelépjen-e az állam törvényekkel? Nysson a gyűlés nagy tetszése mellett kiemelte, hogy a szabadság ugyan szép dolog, a szabadság neve alatt azonban valóban igen sokszor védelmeznek valamely el­nyomást s az állami hatalmat megakadályozzák abban, hogy jogához juttassa a gyengét. Nyssen mindamellett reményű, hogy törvényes szabályozás nélkül is dűlőre lehet jutni. Az iparágak többségében önként megfog­ják tartani a vasárnapi munkaszünetet. Az utolsó va­sárnap tapasztalatai Brüsszelben egészen másra tanítot­tak. Az összejövetelek folyamán az ország munkás és szolgálatban levő népének külömböző köreiből oly té­nyek és kérések jöttek szóba, amik azt mutatták, hogy a laisser-faire ezen a téren mégse vezet célra és a sza­badságról szóló varázsének csak a kenyeretadók önké­nyeinek szolgál előnyére a napszámosokkal szemben. A new-yorki szombat-egylet titkára: D- Atterbury, teljes joggal emelte ki üdvözlő beszédében, hogy a legszaba­dabb országban, az Egyesült Államokban e kérdésnél is érvényesítik, hogy a szabadság nem lehet önkénynyé, hanem Isten akarata által való megkötöttségben kell nyilvánulnia, az Isten pedig vasárnapi nyugalmat kíván minden emberre nézve személyválogatás nélkül, hatal­masnak és gyengének, gazdagnak és szegénynek egy­formán. A hol Isten akaratáról van szó, ott az állam­nak joga és kötelessége a legkisebb napszámosnak is megadni a szükséges védelmet, hogy teljesíthesse az is­teni parancsot. Hogy teljesítse is, az persze kívül áll az államhatalom körén. Oly különös bár és mégis meg­fogható : a negyedik parancsolat kevésre becsülése együtt jár a hetedik parancsolat semmibe se vevésével. Az ál­lami laisser-faire, itt épen Belgiumban nagyra növelte a legszabályozottabb bordélyházi üzletet és igy kezére dolgozott a fajtalanság önkényének és rakoncátlansá­­gának. A miniszter nagyjelentőségű beszéde, egyes kép­viselőknek üdvözlő beszédei, a kongresszus vezetőségé­nek megalakulása teljesen igénybe vették a délelőtti órákat, úgy hogy a napirend első pontjának tárgyalá­sát délutánra kellett halasztani. Délután félháromkor kezdtük meg az első tétel tárgyalását: a vasárnapi nyugalom és az ipar. Már itt is kitűnt, hogy a télelek, az alkérdésekkel igen terje­delmesek voltak. Megelégedtek egy vagy két ponttal. Lejebure iparos, a ki már több mint 30 év óta üveg­ipart üz, igen melegen pártolta a vasárnapi nyugalmat ebben az iparágban is. Hevesen kikelt ellene -Foure mit a lodelinsarti üveghuták mestere, mert rendkívül nagy kárt okozna a munkásoknak. De technikailag is kivi­hetetlen követelés ez szerinte. Valami egységes ered­ményt a tanácskozás nem tudott elérni. Ehhez sorako­zott a sajtóról való tárgyalás, a mi a tételben nem volt különösen kiemelve, de nagyon időszerű volt, mert a munkásoknak a laptulajdonosok kedvéért a kölcsönös versenyben le kellett mondani a szükséges vasárnapi nyugalomról, mivel semmiféle állami törvény se nyújt nekik oltalmat. Itt legalább elhatároztak annyit, hogy az újságírók kötelességükké tehetnék maguknak nép­szellemet képezni és az egyeseket felbuzditani, hogy önként menjenek elő jó példával abban, hogy biztosít­sák a betűszedőknek a vasárnapi nyugalmat. Ily hatá­rozatok a praktikus emberek szemében csak jámbor óhajtások értékével bírnak. Hasonlóképen hangzik a határozat az- egész tételről: tekintettel a tényleges bi­zonyítékokra, miket a hatósági kérdezosködések Bel­giumban nyújtottak és a mik a kongresszussal közöl­tettek, a mik szerint csak kevés olyan ipar van, a melyekben a vasárnapi nyugalom teljesen vagy legalább részben keresztülvihető': a kongresszus azt a kívánsá­gát nyilvánítja, hogy vasárnap szüneteljen a munka mindenféle iparágban, még azokban is, mikben a ke­mencéket szakadatlanul kell fűteni. Másnap délelőtt — miután a második tétel tárgya­lását (vasárnapi nyugalom és kereskedelem) péntekre halasztották, megkezdődött a harmadik, igen fontos té­tel tárgyalása : vasárnapi nyugalom és közlekedés. Csak­nem kizárólag a vasúti közlekedésről folyt a beszéd. A szónokok egész sora beszélt lebilincselőn és részletesen, főleg v. Murait, vasúti mérnök Bernben és v. Nordling. Nagy tetszéssel üdvözölték azt a jelentést, hogy a briisz­­szeli, 1885. internationalis kongresszus biztatására Bel­giumban 1936 mindennapi vonatból 334-nek már két gépésze volt. Murait ép úgy, mint Nordling hangsú­lyozták annak szükségét, hogy be kellene szüntetni, vagy lehetőleg meg kellene szorítani a kirándulók külön vonatait vasárnapon. A német emlékiratban is kar­doskodtak e mellett. Tárgyalás közben módunkban volt rámutatni Angliára, a hol egyes vasutak önként leszál­lították a közlekedést a vonatok 36 százalékával, kár nélkül, persze részben a lakosság nyomása alatt is tet­ték ezt; az angol nép u. i. meg tudja becsülni a vasár­nap áldását. A német elnök melegen síkra szállt a tár­saskocsik és a lóvasúti alkalmazottak érdekében, hogy nekik is törvényesen biztosíttassák, a mi a vasúti szol­gálatban levőknek, részben kongresszusaink fáradozása és az általuk befolyásolt közvélemény nyomása folytán, már megengedtetett. Murait kiemelte, hogy Schweitzban minden vasúti alkalmazottnak 52 nyugalomnap van biztosítva, a melyek közül 17-nek vasárnapra kell esni. Lombard, a ki a vasárnapi nyugalom és a vasárnap megszentelése érdekében való elszánt prókátoroskodás drága örökségét meleg szeretettel vette át atyjától, ezt az egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot tette: „az internationalis kongresszus, abból az alapelvből ki­indulva, hogy a vasárnapi nyugalmat, a mennyire csak lehetséges, biztosítani kell az összes vasúti, közúti. és ló-vasuti alkalmazottaknak, megbizza ügyvivő bizottsá­gát Genfben, hogy minden szükséges lépést tegyen meg ez alapelv megvalósítása siettetésére és ejtse szerét,, hogy az alkalmazottak, ha valamelyik vasárnap épen nem nyerhetnének szünetet, ez a hét folyamán pótoltassák.. Csütörtükön délután napirendre került a negyedik tétel: vasárnapi nyugalom és az administratio (a kö­zönség kiszolgálása a póstán, telegraph és telephon hi-5u*

Next

/
Oldalképek
Tartalom