Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
707 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 708 ellen, a mit felülről óhajtanak, még ha veszedelmesnek I tartjuk is, nem szólunk, mert: tiltja a lojalitás! Az j elöljáró szemet huny a hitványságra, mert nem érdé- ; mes neki a vérét rontani miatta; meg aztán , ma nekem, holnap neked. Tehát vigyázz ! Magadra ne haragíts senkit! Légy jól mindenkivel! Felejti, hogy maga a szeretet megtestesülése, a Jézus Krisztus mondta: „Jaj néktek, mikor minden emberek jót mondanak ti felőletek.“ Felejti, hogy a közmondás szerint „a ki mindenkinek barátja, az senkinek se barátja.“ .... Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez a kényelmes felfogás vezetett a fegyelem teljes felbomlására közöttünk ; a minek áldatlan következményeit keserűen tapasztalják gyülekezeteink, alsóbb és felsőbb rendű hatóságaink mindenfelé. Bezzeg a nagy Kálvin tudott fegyelmet, rendet létesiteni még az elvadult Genfben is. Tudott, mert akart; akart, mert fölismerte nélkülözhetetlen voltát; s mit ő egyszer igaznak, jónak tartott: azzal állt vagy esett. Az előbb rajzolt kényelmes felfogás még igehirdetésünket is megvesztegette. A dogmák nem szószékbe valók! Azért hát még a keresztyénség főünnepein is mellőzzük a hitigazságok hirdetését s tetszetős frázisokat zengünk a felebaráti szeretetről, a szellem halhatatlanságáról, a menyországnak már itt e földön megalapításáról stb. stb. Elavult tételekkel nem botránkoztatunk senkit. Félre a Káté magyarázattal, a mi a felekezeti álláspontot talán kiélesitené; félre az erős bűnbánati prédikációkkal, a mik miatt egyik-másik hallgatónk talán elpirulhatna és kényelmetlenül érezné magát. így aztán elhalaványult a hittudat, erőt vett a közöny, mely előtt minden vallás egyformán jó ; de jó a felekezetnélküliség is. . . . Innen van, hogy még jobbjaink közül is sokan nem Krisztushoz, hanem csak pelekezetünkhöz hívek ; mert csak bizonyos külső vallásossággal csillognak, igaz isteni félelem nélkül. Innen van, hogy előkelő úrnőink magasztalva beszélnek a zenés miséről s hogy nincs külömbség pápisták és evangéliomaik között a sírok kivilágítása és feldíszítésében. Mi meg észre se vettük, hogy tisztára emberek szolgáivá lettünk; hogy nem az Istentől, hanem az emberektől félünk. Meggondolatlan óvatossággal tompává faragtuk minden élét annak a szegletkőnek, a ki anyaszentegyházunk épületének feje. Csak vissza, vissza a reformátorokhoz ! Tanuljunk tőlük vas szorgalmat az igazság kutatásában, jellemszilárdságot, a megismert igazsághoz való tűrhetetlen ragaszkodást ; fegyelmezést önmagunk fölött, hogy fegyelmezhessük a gondjainkra bízottakat is. Az újabb időben külömben látva a károkat, miket puhaságunk szült, s a veszedelmeket, mik folytonosan fenyegetnek bennünket: megfélemlettünk, szorgos gonddal keressük a megtartás eszközeit; találtunk is már néhányat, a mi igen beválik. A legáldásosabb pedig az, a mit keresni se kell, a mit maga az emberiség könyörülő Istene nyújtott: az Örök ige. Ezt kell megragadni s villogtatni nem csak szószéken, de éltünk minden pillanatában. Akkor leszünk igaz örökösei áldott emlékű reformátorainknak, ha mirólunk is azt mondják: ,,az igazság nem csak hangzott, de sugárzott is belőlük.“ Isknkt-üuy. A gazdasági ismétlő-iskola és tananyaga. i. A gazdasági ismétlő-iskola létesítését én oly nemes intézménynek tartom, mely hivatva lesz — a külömböző gazdálkodási ágak szakszerű megismertetése által — a nép s általa a magyar hazánk anyagi jólétét és boldogságát előmozdítani. A nemes intenciót nem tagadhatjuk, nem az áldozatkészséget sem, mit a magas kormány e nemes cél elérése érdekében kifejt, mégis csak lassan halad a megvalósulás utján. Mi ennek az oka? Ennek legfőbb oka, hiszem, az anyagi helyzet. Félünk, hogy a gazdasági ismétlő-iskola létesítése majd oly terheket ró az egyes községekre, mely teherviselés csak újabb pótadó kivetése által eszközölhető. Az anyagi kérdések letétetik a napirendről e fontos tárgyat 8 halasztják jobb időkre. Sok helyen a nemes célt figyelemre sem méltatják ; a gazdasági ismétlő-iskolát nem tartják szükségesnek, hiszen — úgymond — a mit ott ta nul a gyermek, azt édes atyja mellett a család körében is elsajátíthatja. Majd azt hozzák fel okul; nincs a gazdasági ágak vezetésére képesített tanítónk s igy a gazdasági ismétlő-iskolát legjobb akaratunk mellett sem létesíthetjük. . Ezek az okok azonban nem mentik fel az egyes községeket a gazdasági ismétlő-iskolák létesítésétől ; nem azért, mert a gazdasági ismétlő-iskolák szervezése által jövő boldogságunkat mozdíthatjuk elő ; a jövő érdekében pedig nem áldozni: nagy hiba, sőt bűn. A gazdasági ismétlő-iskolák szervezése által ismétlőiskolai oktatásunk rendszeresebb lesz , nemcsak, hanem kisebbszerü szakiskolává válik, nevel a jövő életre. Nemcsak a gazdálkodási ágak fejlődésére lesz nagy befolyással, de emelni fogja a nép művelődését is. Az ismétlő iskolai oktatás feladata az, hogy a gyermek az elméleti és gyakorlati ismeretekben oly alapot nyerjen, mely alapra bizton építhet tovább az életben s általa boldogságának lesz előmozdítója. Igen fontos feladata van az ismétlőiskolának s vajon a múltban betöltötte-e ? Nyugodt lélekkel mondhatjuk : csak kevés esetben. Az egész ismétlőiskolai tananyag csak a népiskolában tanultak ismétlése volt, ez is a legtöbb helyen elhanyagolva, sok helyen az ismétlő-iskola csak papíron volt meg. Az utolsó években tapasztalható ugyan haladás ; úgy a magas kormány, mint a felekezeti hatóságok részéről erélyes intézkedések tétet, tek az ismétlő-iskola tanidejének pontos betartására, az iskolalátogatás szorgalmazására s ott, hol lelkes, ügybuzgó tanító vezette az ismétlőiskolát — nem tagadható — céljának meg is felelt. A gazdasági ismétlő-iskolák szervezése által a nemes cél minden községben ellenne érve; rendszeresebb lenne az oktatás s összekötve a gyakorlati képzéssel, a gyermekek megszerezhetnék mindazt az ismeretet, melyek jövő boldogságuknak alapfeltételei. A magas kormány meghozza áldozatait; a tanítókat saját költségén kiképezteti, a gazdasági ismétlő-iskolák szervezéséhez államsegélyt nyújt. Nem nagy jótétemény-e egy községre nézve már az is, hogy a gazdasági tanfo-44*
