Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
709 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 710 lyatook elvégzése által a tanítóban olyan egyént nyertek, kihez a gazdálkodási dolgokban tapasztalat vagy tanácsszerzés végett bátran fordulhatnak ; nem nagy jótétemény-e, hogy a serdültebb gyermekek jövő életcéljuk elérésének alapját megvethetik az iskola falai között? E jótéteménynyel visszaélnünk nem szabad, saját boldogságunk érdekében karoljuk fel a gazdasági ismétlő-iskola ügyét. Nincs hazánknak olyan vidéke, hol a gazdasági ismétlő-iskolára szükség ne volna. Itt ez, ott amaz a művelési ág fejlesztésének az érdeke kivánja a gazdasági ismétlő-iskola létesítését. A Dunántúl különösen a szőlőművelés, a szőlők felújítása érdekében kell létesítenünk. Mennyi a kopár terület, melyek birtokosai évekkel ezelőtt boldogok voltak s a szőlők pusztulásával szerencséjok is lehanyatlott. De létésitenünk kell a földművelés emelése ételekében is Vajon a földműveléssel foglalkozó népünk gondol-e arra, mi a célszerűbb, miként emelje földje termőképességét, gondol-e a szakszerű földműveléssel ? Én azt tapasztaltam, nem. A gazda ember szánt, vet, arat úgy, mint atyjától tanulta, de hozzátenni nem tud, mert nincs ki segédkezet nyújtson, nincs ki példát adjon. A gazdasági ismétlőiskolák szervezése által meg van adva az alkalom s mégis összetett kezekkel állunk, magunkon segíteni nem akarunk. Igaz, a nemes cél teljesülése áldozatot követel s mi ettől félünk, húzódunk tőle ; bár tudjuk, a cél nemes, melynek nagy hasznát veszi a jövő nemzedék s még sem karoljuk fel. Ez, valljuk meg : hiba. . Hogy ma még nincs minden községben a gazdasági ágak vezetésére képesített tanító, ez gátat nem vethet a gazdasági ismétlő-iskolák szervezésének ; nem azért, mert igen sok jeles tanitónk van, kik a gazdasági ismétló'iskola gyakorlati részét szakszerűen vezethetik, kik gyakor lati ismereteik által ezidöig is jótékony befolyással voltak községükben a közvagyonosodás és boldogulás előmozdítására, ki.képeztetésük pedig a közel jövőben bizonyos leend. A gazdasági ismétlő-iskola nemcsak az anyagi jólét emelésére lesz befolyással, de terjesztője a nép művelődésének, tenyésztője a jó erkölcsöknek. Mi a szocializmus oka? A munkátalanságra való hajlandóság. Ennek alapja: a gyenge erkölcs. Mi az oka a nyomornak, mi az oka annyi gonosztettnek, rablás, tolvajlás, gyilkolásnak, mi az oka, hogy annyi ép, egészséges ember nem szégyenli a koldulást ? A munkátlanság. Ezeknek alapja szintén az erkölcsök gyengülése. Szoktassuk a gyermekeket a munkára, ébresszük bennök a munka iránti kedvet, legyen minden gyermeknek szivébe oltva a munkaszeretet, sőt a serdültebb korban képezzük ki a gyakorlati életre, adjunk neki kenyeret, a test és lélek képzése által biztosítsuk jövőjét, így majd gátat vethetünk a szociálizmusnak, kevesebb lesz a gonosztett, kevesebb a nyomor, kevesebb a koldus. Még egy van hátra : a gazdasági ismétlő-iskola szervezésének anyagi oldala. Szükséges egy alkalmas terület; ez, azt hiszem, nagyobb magterheltetést egy községben sem okoz. A tanító díjazása sem igényel olyan kiadást, mit fedezni bármely község képtelen volna. Ha egészen képtelenek volnánk erre, kérjük az állam segélyét. Az első években szükséges egy kis közmunka, nehány forint a legszükségesebb eszközök beszerzésére. A gazdasági telep, szakszerű vezetés mellett később nem csak kiadásait fedezi, sőt hasznot is nyújt. Nem kell más, csak jóakarat s a gazdasági ismétlő-iskolák előmozdítói lesznek a nép boldogulásának, terjesztői a nép művelődésének, terjesztői a jó erkölcsöknek, (Folyt, köv.) Vaskó László, győri ev. ref. tanító. Örömünnep Császáron. Egy rövidhírben már megemlítettük, hogy a császári5 (Komárom, m.) fényes gyülekezet Garcsik Nagy Sallai István esztergomi lelkész urat, a fiatalabb lelkészek egyik kiváló buzgósággal s szónoki tehetséggel is megáldott tagját választotta meg lelkészül. A császári gyülekezet ritka állhatatosságról tett tanúbizonyságot e választással, mert hisz hetedfélévi oly sok kisértés daczára is megmaradt híven azon egyén mellett, kinek megnyerhetóséért már akkor minden eszközzel, kéréssel, könyörgéssel küzdött. Az ifjú lelkész beiktatása f. hó 23-án volt. Igazán megható és lélekemelő volt a gyülekezet öröme, mit lelkésze fogadása alkalmával tanúsított. Harminc tagból álló bandérium ment elébe a szomszédos Szend községig; itt egy ifjú legény üdvözölte, melyre ő a szendi rém. kath. egyház előtt mélyen meghatva válaszolt. A falu határánál meg énekkel, szavalatokkal üdvözölték, végül a lelkészlakon a helyettes lelkész, Sebestyén Ferenc fogadta a presbitérium élén. Már kora reggel kezdett összevergődni az ünnapi díszbe öltözött nők és férfiak serege, hogy hallhassák szeretett ifjú lelkészük ajkairól az életigét. Mikor pediglO óra után a beharangozás megtörtént, a széles és tágas templom, melyben ez alkalomra az összes karzatok eleje teljes egészében méternyi széles nemzeti szalaggal volt bevonva, virágcsokrokkal díszítve, telve volt ünneplő közönséggel, valláskülömbség nélkül; sok vidéki rokon és atyafival, kik eljöttek osztozni rokonaik örömében. Az isteni tisztelet az 1-ső dicséret 7-ik versével vette kezdetét, majd a 235. diós. 1—2 verse után, kiállott egyházmegyénk fáradkatlan buzgalmu, érdemdús esperese, nagyt. s nagys. Czike Lajos ur az Urnák szent asztala mellé, vele szemben a választott ifjú lelkész. Mondanom sem kell, hogy mint mindenkor, úgy most is mézédesen folyt ajkairól az életadóige. Gyönyörűen fejtegette, hogy mi a prot. papnak kötelessége híveivel s másokkal szemben; elmondta, hogy a jó pásztor még életét is adja a juhokért, a mint azt Üdvözítő Krisztusunk isteni példája s ő utána az apostolok, a vértanuk s gályarab papok példája stb. mutatja. A gyönyörű beiktató beszéd után ment föl a szészékbe«uz ifjú lelkész, Garcsik Nagy Sallai István. Buzgó, szívből származó ima után prédikált Pál apostol Timotheushoz irt Il-ik levele IV : 2. verse alapján; „Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben ; Jeddődjél, dorgálódjál: intsed a hallgatókat minden szelídséggel ée tanítássalAz ifjúi hévvel, lelkesedéssel, a múltról megemlékezéssel, Isten iránti hálával előadott,
