Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-23 / 4. szám
63 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 64 és asztalai s személyzete számára. Marad tehát 10° hosszúságú étterem. Az épület belső szélessége 5° levéü, 4 sor asztal valami szűkösen, szorongva talán elférne, 2 lábnyi szélességet számítva az étkezésnél minden nö vendékre, egy-egy asztal hosszára 30, két oldalon tehát 60 növendék; látni való, hogy a 4 asztal mellett 240 növendék helyezhető el. Inkább kicsiny tehát, mint nagy, csak a konviktus czéljárais a kórházi épület, annyira, hogy valószínűleg alant is kellene étkező helyiséget berendezni. Miként lehetne hát azon épületet még bennlakásul is lefoglalni ? Még ha alkalmas volna is bennlakásnak . . . Semmiképpen ! Maradjunk tehát csak azon eszme mellett, hogy konviktusi helyiségül alakítsuk át azon épületet, a minek ott a főgimn. tövében éppen készen van és a mely czélra éppen elegendő nagy. Ezzel aztán elesik annak szükségessége, hogy a főgimn. udvarába, mely bizony most sem valami tágas és a melynek inkább üdülő fás, árnyas helynek, illetve nyári torna vagy szabad játszó, lapdázó térnek kellene lennie, a déli és nyugoti légáramot elzárólag új és nem csekély költséggel konviktusi helyiség épittessék be. Ezek szerint a női internátussal és a konvíktusi és pénztári helyiségekkel dr. Antal Géza ur szives beleegyezése mellett rendben volnánk. Térjünk hát át a theologiai tanhelyiségek kérdésére, ezen az új kollégium kiürítése, illetve a női internátus szempontjából még fontosabb ügyre. Itt már minden tekintetben egyetértek azokkal, akiknek számuk pedig légió, — tehát az előttem fölszólalóval is, akik a theologia számára a főgimn. keleti szárnyvonalát iavallják kiépíteni, sőt biz én már a főgimn. épület építésének megkezdése előtt, a fenti nézetet hangoztattam az igazgató tanácsban; csakhogy akkor a komáromi női internátus még reá nehezedett ez eszmére s így nem látszott időszerűnek, még kevésbbé szükségesnek az új kollégiumnak a theologia által elhagyása, kiürítése. Ma már azonban a kerületi közvélemény hangosan nyilatkozik azon nézet mellett, hogy a theologia is méltó helyet találjon s korszerű helyiségekkel és berendezéssel legyen ellátva. S méltóbb, impozánsabb helyet adott körülményeink közt nem találhatnánk. Es ha nem csal az a számítás, hogy az új főgimnáziumi épület Q mtrjének aránylagos építési költségével a theol. számára szükséges területet 20000 írttal föl lehet építeni, ami pedig nagyon plausibilisnek mutatkozik : nincs miért tétovázni, hanem az új iskolai év kezdetére föl kell azt építeni. Itt azonban megjegyzem, hogy Thury Etele kartársamnak azon értesülése, hogy az új gimn. tantermek kicsinyek és azon nézete, hogy a parallel osztályok szempontjából is, a szárnyépületbe nagyobb termek lennének kombiuálandók, nem egészen indokolt, mert a mosdani nagy létszám is elhelyezhető az új termekbe; a parallel osztályok beállításának útját vágta a kerületi közgyűlés. Szükségtelen és indokolatlan volna tehát a szárnyépületbe belekeverni a gimnáziumi tantermeket. Hadd legyen az a theolog.áé és a nagy könyvtáré egészen, talán egy tanács-vagy ha úgy tetszik, díszteremmel együtt; Jegyszerü puritán prot. díszt értve. Mennyire mást fog mutatni igy azon derék szép épület, mely e szárnyával elfogja takarni ama külsőleg bizony eszthetikátlan tornatermet, a mely mint valami remete-rák néz ki a főépületből; avagy mint valami bugyor, — ad formám bugyros zsidó, — fekszik az épület hátán. így ki fogjuk engesztelni a pápai közvéleményt is, amely semmikép sem tud megbarátkozni a Jókai utc/.afelőli hézaggal és a főgimn. bugyrának szemetszuro talányával. De hát mire való, kérdezték többen a szeptemberi gyűlésen és kéidezik még ma is, ily körülmények közt, a Braderféle ház megvétele ? a mely mellett azon indok lett fölhozva, hogy a theologia időlegesen oda leszen helyezhető. Hát bizony arra ez idő szerint semmi szüksége sincs a kerületnek, illetve a főiskolának. Azontúl meg 18—20,000 írtért biz az drága is, mert az az 1000 frt bér ajánlat csak ugrasztás volt a mostani bérlőtől, vissza is lépett, a mint az egyházkerület elhatározta a vételt, szépen tőle s ugyan ő 6, legfölebb 700 foriut bérletre nyújt kilátást s igy berepéráivá vagy 2000 frtot a nagyon elhagyatott épületbe, fizetve a nagy adót és nem kisebb városi pótadót a 20000 frt hozna tán 500 frtot, vagyis 27a % -télit. Ilyen akviziczió természetesen nem nekünk való. És ha még is ajánlva lett a vétel ft. püspök ur által s meglett szavazva a vétel a kerületi közgyűlés átal, a mihez hozzájárultam én is: ez csak azon előre való gondoskodásból történt, hogy az uj kollégiumi épületbe helyezendő leányinternátusnak növekedése esetén, a mi előre látható, legyen terjeszkedési tere, és hogy az uj kollégium keskeny és szabálytalan kerti helyisége, a Braderféle ház kertjével egyenközüvé tehető tágas parkszerű kertté alakitathassék át és a netáni rossz szomszédságtól védettebb legyen az internátus. A nagy czél szempotjából eléggé figyelemre méltó indokok, melyeket respektálni érdemes, sőt kell. Fölmerülhet mindezen alkotásokkal kapcsolatosan még a befektetési költség kérdése. Ámde ahoz vagy csak költs igvetés mellett lehet szóllani, vagy azon elvből kiindulva, hogy a mi a tanügy érdekében szükséges, azt nem a kölségvetés szempontjából kell elbírálni. Ezúttal tehát mellőzöm a kérdés ez oldalát. És mellőzni kívánom, nemcsak azért, mert tüzetesen nem lehet még hozzá szólani, hanem amaz elvi szempontból is, hogy ami a tanügy érdekében szükséges, annak hiányoznia nem lehet, azt elő keli
