Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
579 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 580 közép, hanem főként a polgári osztály, kereskedők, iparosok stb. igényeinek kielégítésére .hivatott intézet s ép ez a körülmény tette szükségessé a felsőbb leányiskoláknak, a középosztály, a specialis tan- és nevelő-intézeteinek felállítását és szervezését. Ezeknek czélja az 1875-iki szervezet szerint: „alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagossága és a társadalom“ jelen viszonyok által feltételezett, de egyszersmind oly mérvű általános műveltséget szerezhessenek, a mely egyfelől élethivatásukra szükséges és másfelől megfelel azon általános műveltségnek, melyet a férfiak saját életczéljaik érdekéből gymnasiumi és reáliskolai középtanodáinkban nyerhetnek.“ Épen erre tekintettel nevezte Molnár Aladár a felsőbb leányiskolái oktatás apostola Treforthoz intézett emlékiratában a f. leányiskolát „női középtanodáknak“. És bár a felsőbb leányiskolák szervezete 1875 óta többször változott, a czél tulajdonképen ma is ugyanaz t. i. hogy alkalmat nyújtson árra, „hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagosságai és a társadalmi jelen viszonyok által feltételezett s élethivatásukra szükséges általános műveltséget szerezhessenek.“ Mióta pedig a nők előtt oly életpályák is nyíltak meg, a melyek ugyanolyan életképességet követelnek, mint a melyeket a gymnasiumok nyújtanak, nagyon természetes, hogy ennek a hatása nemcsak leánygymnasiumok feállitásában, hanem abban is nyilvánul, hogy a felsőbb leányiskola még szorosabb kapcsolatba fog lépni a gymnasiumi oktatással.*) A tanítási anyag tekintetében a nevezett intézetek között lényegesebb eltérés pedig csupán abban van, hogy az egyikben a franczia, a másikban a latin nyelv a kötelező tárgy s hogy a felsőbb leányiskolában oly tárgyakat is tanul a növendék, a melyek specialis élethivatásához is szükségesek, de a melyeket természetesen egy leánynevelő intézet, bármilyen tanintézettel lenne is kapcsolatban, ép olyan mértékben tanítana és sajátíthatna el a növendékekkel, a mi nyilvánvalóvá teszi B. E. ur téve dését, a ki szerint a leánynevelés a maga czélját a polgári iskola vagy felsőbb leányiskola felállítása által érheti el egyedül.“ A tényállás tehát az, hogy a felsőbb leányiskola és a gymnasium czéljukat és az alsŐ 4 osztályban felölelt tananyagot illetőleg egyáltalán nem annyira eltérő termé*) Erre vonatkozólag Szuppán Vilmos „A magyar felsőbb leányiskolák múltja és jelene“ ez. munkájában azt Írja: „A felsőbb leányiskolák ügye uj forduló ponthoz jutott. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a király ő felsége 1895. nov. 18-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte a nőknek felsőbb, tanintézetbe leendő felvételét, a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályákra való léphetés czéljából. A felség elhatározása nagy átalakulásnak kiinduló pontja a hazai nőnevelés terén. Noha a miniszter nagy óvatossággal kezdte meg a reform végrehajtását s különösen az állami felsőbb leányiskoláknak gymnasiumi irányban való kialakítása tekintetében még tartózkodó állást kíván elfoglalni, mindazonáltal csak idő kérdése, hogy az amúgy is szükséges reform, czélszerü végrehajtása által ezen iskolák alkalmassá tétessenek arra, hogy eredeti rendeltetésük veszélyeztetése nélkül a tudományos pályákra készülő leánynövendékeknek megadhassák a szükséges előkészültséget. szetü intézetek, hogy mig az egyik „a még most is erős középosztály leánygyermekeinek megadja az eszközt és alkalmat arra, hogy magasabb, de szigorúan felekezeti ev. ref. szellemben neveltessenek úgy, hogy ez a magasabb képzés a középosztály igényeinek, viszonyainak megfelelő legyen,“ addig a másik, t. i. a gymnasium, „a leányokat egyszerű gondolkozásukból kiforgatni.“ Mert azt felesleges is megjegyeznem, hogy az intézetbeli, vallásos és egyházias nevelés teljesen független attól, vájjon felsőbb leányiskola vagy gymnasiumban nyerik a növendékeink az egyes tárgyakból bizonyítványaikat. Ellenben, ha mérlegeljük azokat az előnyöket, a melyekkel a gimnasiumi oktatás a jelen viszonyok között a felsőbb leányiskolái felett kétségtelenül bir, egészen ellenkező eredményre fogunk jutni Balia E. úréval. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy felsőbb leányiskola szervezése esetében csak másodrendű, tehát 4 osztályú intézet felállítására gondolhatunk, mert a teljes 6 osztályú felsőbb leányiskola egyfelől sokkal kevesebb előnyt nyújt, másfelől sokkal nagyobb teherrel jár, semhogy ilyennek a fentartása saját erőnkön lehető vagy ajánlatos volna. Holott a magáugymnasium 8 osztályúvá tétele akkor, a mikor a saját magunknak az intézet székhelyén főgymnasiumunk, sőt főiskolánk van, semmi uehézségbe nem ütközik. Azoknak a leány gyermekeknek tehát, kik a családi körbe 4 év után visszatérnek, vagy a kik tanítónői stb. pályákra szándékoznak menni a 4 alsó gymn. osztály és a növeldei, a nők külön hivatását figyelembe vevő nevelés a kellő képzettséget, műveltséget s illetve előkészültséget biztosítaná, úgy hogy 60—70 szülő érdekének feláldozásáról egyáltalán nem, hanem csak arról lehet szólni, hogy ugyanazon előkészültséggel s ugyancsak a saját intézetünkben és egyházunk védszárnyai alatt folytathatnák tanulmányaikat azok is, a kik saját hajlamuk és képességeik s illetve szülőik akaratához képest a magasabb tudományos pályára készülnének. Vagy is a „nagy tömeg“ leány gyermekeinek képzéséről és neveléséről ugyan ott és ugyanazon eszközökkel gondoskodnánk, a hol és a melyekkel lehetővé tennénk a „nehány kiváltságos“ tovább képzését is, bár hiszem, hogy nem is csak néhányan s nem csupán a kiváltságosak fogják a középiskolai oktatást igénybe venni és keresni. És épen ez az, a miről leány növendékeink jövője érdekében nem szabad megfeledkeznünk, a mely jövőt biztosítani csak úgy leszünk képesek, ha a kellő időben tudjuk azt oly intézményre szervezni és fejleszteni, a mely a közönségre állandó vonzerőt képes gyakorolni. Hogy a puszta internatust ilyennek nem tekinthetjük, azt úgy hiszem Bállá ur maga is el fogja ismerni. Hogy sem a polgári, sem a 4 osztályú f. leányiskola, a melyeknek felállítása különben is jelentékeny anyagi nehézséggel jár, a gymuasiummal, különösen egy 8 osztályú intézettel nem versenyezhetnek, az is kétségtelen; mikor tehát — felismerve az utóbbi intézet kétségtelen előnyeit — mind több-több helyen állítanak leánygymnasiumokat s a mikor jelen anyagi viszonyaink között szintén ilyennek a felállítása a leghamarább keresztülvihető s talán egyedül lehető: ebből nem az következik, hogy mi ezt meg se 36*
