Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
573 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP. 574 gén ki fognak nyomatni, miként az az I-ső füzetnél is történt. Az I-ső füzethez az élőbeszédet Balogh Ferencs debreozeni főiskolai hittanár irta, a- Il-ik füzethez az élőbeszédet dr. Heiszler Józ^j dombrádi lelkipásztor irta. A Il-ik füzet részletesen felmutatja mind a hitvallókat és vértanukat, kik a 200 év előtti nagy vallásüldözés idején állhatatossak maradtak, mind azokat, kik megingottak, vagy épen a hittől elszakadtak a szenvedések súlya alatt. Mély tisztelettel vagyok Szapárvfalya, Rácz Károly ev. ref. lelkipásztor. — A b.-somogyi ev. ref. egyházmegyében közelebb lefolyt püspöki látogatás alkalmával jött szóba, hogy ugyan menu) it szaporodhatott egy-egy gyülekezet 25, vagy 50 év alatt ? E kérdésre pontos feleletet biz’ nem adhatunk, (ha csak segítségünkre nem jő valaki!); de 1820-ból való adatokkal ím szolgálhatunk; reményijük, hogy szívesen veszik az illető' gyülekezetek. Somogy. Alsok-S. 1139 Görgeteg 887 M. Lad 420 Aszaló 470 Gyöngy.-mell. 247 Merenye 421 M.-Atád 413 Hatvan 396 K. Mérő 482 Balhás 72b Hedrahely 831 N. Déd 758 K.-Bajom 571 Hencse 244 (Nemeske 34í) M.-Bajom 1291 Héreg 423 Orczi 328 Beleg 297 Hóból 370 Pata 1100 Bécz 402 Inke 530 Pe-tend 150 Lukafa 130 Istvándi 731 A. Segesd 593 Böhönye 259 Kadarkút 869 Szabás 402 Bürüs 282 Iválmáncsa 474 Szenna 801 Csököl 1371 Kisasszond 214 Sz. Benedek 477 Csoknya 991 N. K. Falud 306 H.Sz György 553 Csurgó 850 Zs. K. Falud 771 T.Sz.György 321 Daráuy 1075 Komlósd 611 Szomajom 407 Dobza 800 Őtv. Kónyí 410 M. Újfalu 315 Dombó 504 N. Kónyi 752 Zádor 497 Egres 334 K. Kovácsi 279 Jád 723 Galambok 336 Kutas 434 Visonta 981 Gige 657 Lábod 834 Yiszló 586 34179 — Római túlzás. Maguk a régibb katholikus lelkészek is szörnyüködve beszélnek azokról a helytelenségekről, a miket az első mise (primitia) körül főleg Bajorországban űznek. Nemc-;ik, hogy valóságos lukullusi lakoma mindig az első mise, a mit az ujonan felszentelt pap szabályszerint a szülőhelyén tart, hanem már a hazafelé való útja is valóságos diadalmenethez hasonlít. Egy ultramontán lap persze nagy helyesléssel, a következőleg ir egy ilyen fiatal papnak hazautazásáról (Bajorországba): két nagy paraszt kocsi tele fiukkal és leányokkal és 25 cséza hozta a fiatal papot a pályaudvarra. Ott áldását osztotta a megjelenőkre és felszállt a koszorúkkal gazdagon felékesitett kocsira. Útközben 19 lovas tűzoltó várta a vonatot. A legközelebbi falu, a melyen átmentek, ünnepiesen fel volt díszítve. Mozsárlövések hirdették a szülőhely soká varakozó lakóinak az újonnan felszentelt pap érkezését. 13 diadalíven át ment a templomhoz, a honnan különböző üdvözlések és czeremoniák után a felékesitett szülőházba vonult ... A római egyház úgyis nagyon előrehaladt az emberistenitésben. Miért kell most egy fiatal embernek, a ki hasznos működésének még kevés, vagy épen semmi jelét se adta, öntudatát és önérzetét egész a felfuvalkodásig és a nagyzás hóbortjáig fokozni, ily túlzó tiszteletnyilvánitással, csupán azon egyetlen ok miatt, hogy most már misét olvashat?! (Alig. E. L. Kz.) — Spanyolország. A mit már régen tudtunk, most hivatalosan is megerősíti azt Blanco generalis: hogy Spanyolország pusztulásának és gyarmatai elvesztésének okai a papok, a Jezsuiták, a barátok. A legkézzelfoghatóbban napfényre jönnek azok az erkölcsi és gazdasági pusztítások, miket a klérus okozott a Philippinákon és a nevezett generalis, a ki hosszabb ideig kormáuyzója volt a szigetnek, erről egy iratot tett közzé, a mit átnyújtott a régens-királynőnek is. Ebben az iratban a szerzetességet egyenesen jámbor anarchiának nevezi és bevallja, hogy az lett volna a szándéka, hogy fölemelje a lepelt, a mi a philippinai titkot födi, de megborzadt a számtalan rémségtől, a mi alatta rejtve van. Pontosabban értesültünk erről abból a kérvényből, a mit egy pbilippiuai patrióta intézett Chrisztina királynőhöz. Ez nevezetesen egész sorát festi le az erőszakoskodásoknak, embertelenségeknek, rablásoknak, inquisitiói szabályoknak. — a többek közt kinpadot is állítottak föl a bírósági épület előtt levő piacz téren a miket mind szerzetesek követtek el a philippinieken és aztán folytatja: „követeljük a szerzetesek elűzését nem vallásos türelmetlenségből, vagy szektafanatismusból, hanem mert az ország utálja őket, mivel ők az okai, a lázadásnak és kei ékkötői minden haladásnak. A philippinai fölkelés tulajdonképeni keletkezéséről ezt írja a Franfurter Zeitung: „A szerzeteseknek nyugtalan volt a lelkiismeretük rósz gazdáldodásuk miatt és látták jönni a vihart, a mely, — miként jól tudták. — nem Spanyolország ellen, hanem ő ellenük irányul. Nos elhatározták, hogy a zendülést csirájában elfojtják és ez ismét csak erőszakkal történhetett. A kormányzóhoz mentek tehát és azt monták neki: „a bennszülöttek összeesküsznek : Önnek szigorúan kell eljárni, hogy a zendülés ki ne törjön.“ A kormányzó bizonyítékot kívánt; a szerzetesek megígérték azokat. Erre csakhamar azt az értésülésr kapta rendőrség, hogy ebben meg ebben a házban fegyverek vannak elrejtve A fegyvereket valóban megtalálták és igen érdekes, hogy melletük egyszermind az állítólagos összeesküvők tisztáját is. Magától értetődik, hogy az összeesküvőket elfogták, ha tagadtak, akkor kinpadra hurczolták őket s ekkor aztán természetesen azt vallották, hogy „öszeesküvők,“ erre aztán kivégezték őket és vagyonuk, e szokás szerint, a zárdák javára el vétetett. így konczoltak fel néhány ezer philippinit. A dolog hihetetlen volna, ha a madridi ,,Pais“-ben elbeszélt egy esetben, a mi Tael faluban történt, a szerzetesek elhamarkodva és ügyetlenül nem jártak volna el, hogy „az összeesküvők“ a náluk talált fegyverek eredetét bebizonyíthatták, úgy hogy őket azonnal szabadon kellett bocsátani. Nem kevésbbé siralmas a Kubából vagy a Philippinákról hazatérő beteg és sebesült katonák szenvedéseinek leleplezése; ezeknek haza szállítása a spanyol Jézsuita társaságnak Pgdusabban jövedelmező vállalatát képezte. A Jezsuiták a hazának minden hazaszállított védőjéért 13 durost kaptak, a miért azonban a szegény emberek a gőzös fedélközén mint barmok voltak összeszoritva úgy, hogy a csömör miatt haltak meg. Egy bizonyos időre, a j mi alatt 135 főtiszt, 1642 tiszt, 1364 őrmester és 46903 I katona ily módon szállitatott, 8—9 millió pesetát kapott a kegyes társaság! Es oly nagy a Jezsuiták hatalma,, hogy sem magának a királynőnek, sem a minisztereknek jobb akarata nem segíthet semmit e szégyenletes hitványságon (R. KZ.) Feleló's szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Eőmunkatárs: Faragó János. Pápán 1*98. az ev. ref fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
