Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
Kilenczedik évfolyam. Pápa, 1898. szeptember 4. A. lap szellemi részét Az egyház és iskola köréből. illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küld emlők. * -------------------------* A liinintiíli ev. ref. egjtózkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. *---------- -----------------* ! Az előfizetési dijak j (egész évre 4 frt, félévre 2 írt), hirdetések, í reolamatiók Faragó János főm-unka társ czimére küldendők. «--------------------------* Igényeink s internálasunk fejlesztése. E b. lap 35. számában dr. Antal Géza barátunk az internálásnak leánygimnáziummá alakítása mellett rántott kardot azon eszme inegvalósitására igyekszik hangulatot kelteni most, midón dr. Horváth Józsefnek e czélu inditványa az igazgató tanácsnak szept. 8-iki ülésén tárgyalva lesz. Internátusunknak leánygimnáziummá alakitását mi, a mi igényeinknek nem megfelelőnek s nőkópzésünk e módját, viszonyainkat tekintve szerencsétlen gondolatnak találjuk. Mi indította a pápai egyházmegyét arra, hogy a leányinternátust felállítsa? Az, hogy ev. ref. középosztályunk, sőt lelkészeink is ha nem akartak — minthogy nem is lehetett — megelégedni leányaik elemi iskolai nevelésével, kénytelenek voltak Pápán privát háznál fogadva nekik lakást a polgári iskolába járatni, vagy pedig a rém. kath. zárdába adni. A privát lakásnak a felügyelet hiányossága, a zárdái lakásnak pedig a prot. szellemet ki és megölő nevelés volt az árnyoldala, a melynek szomorú következményeit, hogy mily nehéz volt helyrehozni, tapasztaltam saját családunkban. Ezen — sajnos — önmagán szerzett tapasztalat indította a pápai egyházmegye lelkészi karát arra, hogy a leányinternátust felállítsa, czélja lévén ezzel egyrészről az, hogy leánygyermekeink biztos felügyelet alatt legyenek; másrészről, hogy a polgári iskola körén kívül s az internátus kapuján belől szigorú, puritán prot. szellem verjen gyökeret fogékony keblökben. És egyházmegyénk ezen számításában eddig nem is csalódott. Mint egy szép remény lebegett előttünk internátusunknak polgári iskolává, vagy másodrendű leányiskolává fejlesztése; de sohasem leánygimnáziummá alakítása. Azt éreztük, hogy az elemi is- - % kólánál kell magasabb képzés leányainknak, de mondja meg Antal barátunk, mit csináljon az a szegény pap, vagy tanító, vagy az a közép birtokos is, gimnáziumot végzett, egyszerű gondolkozásából kiforgatott leányával. Ha volna már egy polgári, vagy felsőbb leányiskolánk, hogy a nagy tömeg ott elhelyezhetné gyermekét; akkor nem szólanánk azon magasabb igényű, nehány kiváltságos kedvéért a leánygimnázium ellen, De most, midőn mint biztos tudomásom vau, a minisztériumban a nők vasúti és postai alkalmazásának megszüntetésével is foglalkoznak, mert az ő alkalmazásuk okozza a legtöbb kellemetlenséget; most mondom,, azon nehány szülő kedvéért, a kik gyógyszerésznek vagy orvosnak akarják leányaikat uevelni, nem vagyunk hajlandók másik 60—70 szülő érdekét feláldozni. Antal barátunk felhozza, hogy keletkeztek újabb időben leánygimnáziumok, sőt megemlíti az 1883. évi XXX. t.-czikk 15. g-t s a 72039/1895 sz. miniszteri rendeletet is. Ez mind nem ok arra, hogy alakítsunk, hanem arra, hogy ne alakítsunk leánygimnáziumot, mert a ki gimnáziumot akar végeztetni leányával, elérheti czélját most már más utón és máshol is. Kerületünk előtt a nőnevelés kérdésénél csak egy czél lebeghet s ez az, hogy a még most is erős középosztály leánygyermekeinek megadja az eszközt és alkalmat arra, hogy magasabb, de szigorúan felekezeti ev. ref. szellemben neveltethessenek úgy, hogy ez a magasabb képzés a középosztály igényeinek, viszonyainak megfelelő legyen. Ezt pedig a polgári iskola, vagy felsőbb leányiskola felállítása által érheti el egyedül. A mi a kérdés pénzügyi oldalát illeti, ehhez is van nehány szavunk. Nem vagyunk ugyan pénz-36 /H V - ■ v : '• •• • . *■ •- • ' • • 36. szám.
