Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

551 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 552 igen is, a kimutatást helytelenül, hanyagon, vagy eset­leg tudva hamisan kiállító, vagy kiállítók ellenében a törvényszerű jogorvoslaton felül, akár fegyelmi vizsgá­lat s fegyelmi utón kimondott bármely szigorú bünte­tés is foganatosítható. En ez elvi jelentőség ti belügyminiszteri határoza­tot egyházi törvényeinkbe ütközőnek, sérelmesnek s igy hatályon kívül helyezendönek tartom s felkérem itt e helyen, — ha ugyan véleményemben nem csalatkozom — egyházkerületünk s egyházmegyéink tek. ügyészi karát, hogy e szerintem veszedelmes következményeket ma­gában rejthető határozatot jogtudásuk világánál meg­vizsgálván, ha aggodalmaim alaposok, felfogásom he­lyes, egyetemes egyházunk nagy érdekeinek, féltett ön­­kormányzati jogának védelmére felkelni méltóztassanak, még akkor is, ha tán csekély a rés, mely egyházalkot­mányunk Ősi bástyáján üttetett, mert félő, hogy e rés nagyra nőhet idővel; ha pedig aggodalmaim túlzottak: jóakaratu felvilágosítással oszlassák el azt *). Engem e sorok írásakor — Isten a tanúm! — egyedül az egyhá­zam és annak autonom jogai iránt érzett, alkuvást nem ismerő lángoló szeretetem és törhetlen ragaszkodásom vezérlett. Hátha a csekély lelkészi fizetések „feljaví­tása“ árának első részlete e határozat ! Isten mentsen, hogy azoknak legyen igazuk, kik — timebant Danaos et dona ferentes ! Berhida. MeDG-YASZAY VlNCZE. Maniigy. Néhány szó «Az olvasástanitásról« czimü czikksorozatkoz. Yecsei József ur czikksorozatához két irányban kívánok — a lehető rövidséggel — megjegyzéseket fűzni: I. Feltűnő dolog, hogy V. J. ur, midőn az olvasás­­tanítás módszeréről, nehézségeiről s az utóbbiak leküz­déséről beszél, egy lényeges dologról, épen a felsorolt nehézségek elkerülésének általánosan elfogadott eszkö­zéről, egy szóval sem emlékezik meg. A népiskolában ez idő szerint használatban levő irvaolvastató módszer tudvalevőleg a hangoztató módo­zatból fejlődött ki, a hangoztató módszer alkalmazásá­nak pegig a tulajdonképeni olvasástanitást megelőző részét, alapját, a hangoztatási előgyakorlatok képezik; ezen gyakorlatok vannak hivatva ai-ra, hogy a hangok összefoglalására a tanulót képesítsék, s czéljoknak ezen előgyakorlatok, ha kellő alapossággal voltak végezve, meg is feleltek. Midőn a tanulók a szónak hangokra bontásában, viszont a hangok összekapcsolásában (az u. n. „hallás­*) Mivel e kérelem egyenesen az ügyészi karhoz intézte­­tett, de meg mivel nekem egyébként is csak örömömre lesz, ha egyházkerületünk érdemes ügyésze, vagy valamelyik egy­házmegyei ügyészünk tollából legalább egyszer adhatok egy közleményt: most nem szólok e kérdéshez semmit, mint szer­kesztő se. Reményiem, nem lesz eredménytelen Medg\aszay ■urnák e tiszteletteljes kérelme. S z e r k. sál való olvasásban“) is elegendő ügyességre tettek szert (tehát: midőn a hangra vonatkozó nehézségek el­­háritvák), akkor következik a betüalakok (hangképek) ismertetése, azok írásának gyakorlása. Ez a dolognak második része; s midőn a betű képezi a tanításnak fő­tárgyát, (a hangok összefoglalása a bevezető fokon már be lévén gyakorolva) a betüalakok egymásból való szár­mazására (hasonlóságára) alapított fokozatos sorrend van inkább helyén; mert a hangoztatási nehézségek az elő­­gyakorlatokhan már legyőzetvén, a betűk egymásután­jának a hangoztatás szempontjából való rendezése már nem bir elsőrendű fontossággal. így tanítja ezt az irva­olvastató olvasástanitás módszerének ABC-je; s ha va­lakinek a őe/wismertetés mellett folyton /icmgoztatási nehézségekkel kell vesződnie: az nem a módszertan szabályait tiszteletben tartó tanítók keze alá szerkesz­tett ABC-kÖnyvekben, hanem valamely kedvezőtlen kö­rülményben (pl. a kezdők rendetlen iskolalátogatásá­ban), vagy talán saját munkájában: az alap nélkül való építésben keresheti a hibát. A napjainkban használatos ABC könyvek szer­kesztői bizonyára föl sem tudták tételezni azt, hogy még most ts megtörténhetik, miszerint az ABC köny­vet gondos előkészítés nélkül adják a kezdő tanuló ke­zébe. S aki ma is ezen az állásponton volna és a siker hiányáért mégis az ABC könyvek ivóit teszi felelőssé: ezen cselekedetében csak annyi a jogosultság, mint ha valaki egy alapozás nélkül emelt épületnek összeomlá­sáért nem az építőt, hanem az építőanyagok szállítóját akarná felelőssé tenni. Ha a kellő alap meg van, akkor a V. J. ur ál­tal elősorolt nehézségek súlyúkból igen sokat fognak veszíteni; s ha folteszszük azt, hogy — kivált az isko­lába rendetlenül járt vagy gyengébb tehetségű tanu­lókra való tekintetből — az egyes betiiismertetési lecz­­kéket is megfelelő előgyakorlatok előzik meg ; akkor a V. J. ur által a használatban levő ABC könyvek el­len felhozott kifogások az aprólékosságok mértékén fe­lül alig emelkedhetnek. Nem egy kezdő tanítótól hallottam már azon val­lomást, hogy a hangoztatási előgyakorlatok esetleges elhanyagolását később nagyon megbánta s midőn — a maga kárán okulva — más alkalommal e dologra több gondot fordított, örömmel győződött meg arról, hogy itt a fáradság nagyon bőven meghozza a maga gyü­mölcsét. V. J. ur kiváló fontosságot helyez az olvasási gyakorlatokul szolgáló szók kiválasztásában való szi­gorú fokozatosságra. Helyes, de a régi betüztető módo­zathoz készült ABC könyvekben voltak e szempontból a „legmintaszerübb“ (?) gyakorlatok. —= Természetesen, ahhoz a lelketlen, sablonos rendszerhez igazán nem használtak ám „hangoztatási“ előgyakorlatokat! Távol legyen tőlem, hogy V. J. munkájának ér­tékét, jószándékának érdemét rosszakarattal kisebbít­sem, őt buzgalmáért elismerés illeti meg ; de azon szem­pontból, hogy e tárgy ne egyoldalú, hanem lehetőleg teljes világításban legyen nyilvánosság elé állítva, eze­ket itt el kellett mondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom