Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
Kilenczedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1898. julius 31. A lap szellemi részét illető közlemények a •szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czi— xxié re küldendők. *-----------—----------*-A.z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre £2 frt), kirdetések, reclarnatiók Faragó János főm unka táré ozimére küldendők. Csakugyan dissolutió-e hát! (Folytatás.) De mégis mintha az újabb kötelességek tudatára ébredt volna már eddig is hitfelekezetünk, különösen a lelkészi kar. Mind tágasabb tért hódit az a kezdetben kigunyolt, lenézett, kinevetett igazság, hogy a katedrális tevékenységgel össze kell kapcsolni a cura pasturalis gyakorlását s a belmisszió önként kínálkozó eszközeit. Lelkészi körök, értekezletek foglalkoznak a különböző kérdésekkel; sok helyütt már gyakorlatilag is megvalósulva látjuk azokat; itt szövetkezeteket, amott ifjúsági, mértékletességi, káromkodás elleni egyesületeket létesítenek; felfogják a tanyai, pusztai gyermekek, a kitett szerencsétlenek ügyeit; felolvasásokat, összejöveteleket tartanak: egyszóval mintha valami egészen uj szellem, egészségesebb levegő lengedeznék, mintha az az evangeliomi kovász működni kezdene már a tésztában, mozogni, pezsegni, 'forrni kezd az egész! Az az eddig elhanyagolt, kellő figyelemre nem méltatott, de leghálásabb mező: a protestáns leány-nőnevelés is, mely eddig csaknem ismeretlen volt, már kezdi élni a fejlődés, a növekedés életerős ifjú szakát s mig csak egy-egy évtizeddel ezelőtt is — szégyen kimondani — két nőnevelő intézetünk volt; a leendő családanyákat, apáczák növelték legalább közönyösségben, de ha lehetett, egyházunk iránt való hidegség és idegenkedésben, addig ma már minden kerület állít egy, néhol több intézetet is, hogy a családi élet vallásosságot, kedélyt, melegséget sugárzó napjai, ott a kiapadhatlan forrásokból láttassanak el, a vallásos érzelem elfogyhatatian mélységével! És gyülekezeteink is, különösen azok a kis falusi gyülekezetek — a mi legnagyobb részben ugyan csak a lelkészi kar javára Írandó — nem tesznek-e meg mindent, a mi lehető egyházuk, felekezetűk érdekében ? Bizony ma, a dissolutio (!!) e sötét napjaiban is öröm nézni azt a tevékenységet, annak a régi idők dicsőségében sarjadzó áldozatkészségnek, jeleit, mely alkot semmiből, csodákat mivel a hitnek, a léleknek ereje által. Negyvenegy gyülekezete van, ezek között nem egy kétszáz lélekkel, a barsi egyházmegyének és ezeknek csaknem felében a rendes egyházi adózáson kívül egyesek, gyülekezetek 10 írttól 500 frtig menő önkénytes áldozatot hoztak ez évben. Egyik helyen urasztal-teritőt, kelyheket, keresztelő edényt, másik helyen alapítványt, orgonát,, templom-szőnyeget teremt, létesít a buzgóság. — Pompás épületeket, ezrekbe kerülő templomokat létesítenek semmiből, csak a tűz, a lélek ereje, s helyes, irányú vezetés által. Én nem tudom mit keressünk még egyebet ? Absolut tökélyt, eszményi tisztaságot, rajongó csodákat csak nem várhatunk talán'? Igaz, hogy ezeket az apró, de általános és ép azért kétszeresen örvendetes jelenségeket nagyhangú reclamokkal nem hirdetik, legfeljebb ha évkönyveinknek — a kétségbeesők által nem olvasott — lapjain látnak napvilágot. S talán azért is nem tud róla a világ. Mig ha egy róm. kath. püspök százezrekre rugó jövedelméből pár ezer frtot kegyeskedik jótékony czélra adni, azt nagy betűkkel röpíti az árgus szemű sajtó széjjel a világba! Pedig hol azoknál a nép, hol a gyülekezet, hol a hivek milliói? Vagy az ott semmi, csak nálunk a felbomlás, a végenyészet kétségbevonhatlan jele ? Igaz ugyan, hogy nálunk sokaknál szokás, kedvencz foglalkozás különböző mérleggel mérni az igazságot, különböző *) Az egyházmegyék gyűléseiről lapunkban eddig megjelent tudósítások valóban igen megnyugtatók. Az ébredés után mindenütt ujult erővel fognak hozzá a munkához, úgy látszik. S z e r k. 31 * Az egyház és iskola köréből. . < k dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. i Megjelenik minden vasárnap. <