Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
465 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. is éreznie kellet azon törvények létezését és szükségességét. 1. fok. Magánhangzókhoz kapcsoltatik egy látszólagos msh. P. o. ír, úr, úr, ér, őr, őr, ár, él, ól, ál, és, os, ás. Ezen fokra esnek még a rövid magánhangzók (de csak msh. előtt) és a felvehető hangkettőzések (a tiz betű körében): áss, üss, áll, orr. Szó itt elég áll rendelkezésre, melyeket úgy összevissza hányva, cserélve is begyakoroltatunk, hogy a könyvnélkülözés teljesen kizáiatik. Kénytelen itt a tanuló vagy jól tudni, vagy nem tudni; harmadik eset nincs. Mikor már a növedék e fokon, zenei nyelven szólva: prima vista, azaz első szempillantásra olvas, a mi nagyon hamar bekövetkezik, akkor áttérünk a 2. fok körébe. Olyan szók esnek ide, melyek mássalhagzón kezdődnek, melyek előbb két, később három, aztán négy hangból is állhatnak. Ez a fok gondos, körültekintő munkát kíván. A legtisztábban hangzó látszólagos mássalhongzó, az s felel meg czélunknak leginkább. Felvesszük ezt a szót: ó (Értelmét már ismerik.) Többszöri hangoztatás után felhívjuk a sereget, kituduá az ó-nak elébe ragasztani ezt a hangot: s. Felírjuk most a táblára az ót, s többször kiolvastatjuk. Elébe Írjuk végül az s-et, s olvastatjuk. Ugyanez eljárást követjük egyenként az ir, ár, ás, ós, ül szókkal, s a jég meg van törve. A ló, lé, le, lő, lel, láss, less. ró, ré, rá, ri szóknál is elhagyjuk az első hangot előbb, csak többszöri kiolvasás után rakgatjuk elébök. A egész nagyoD könnyen megy s hamar eljutunk e körben is odáig, hogy a lehető legváltozatosabb rendben véve őket, kicsinyeink első látásra olvassák a szókat. E módon 15 —16 hangot feldolgozva, következik a 3. fok, a több tagú szavak. E foknak azonban több lépcsője van, melyeket mielőtt érintenék, lássuk mit csinálnak itt jelenben használt ábéczéink. Azt csinálják, hogy már első, második leczkében elkezdve, derüre-borura szedik föl a több tagú szavakat; igaz, hogy tagokra bontva; de hát, ha maga ez az eldarabolás is egy külön vétség, a másiknak hegyibe. Ha igaz, hogy „az első benyomások legélénkebbek, legállandóbbak": akkor a szók a gyermek leikébe, nem az igazi képükben, hanem hibásan, úgy, ahogy azokat legelőbben érzékelte, darabokra szakgatva, vésődnek be. És ez hiba. De hiba ez egy másik szempontból is. Bizonyos ugyanis, bogy a mig a gyermek a szókat, tagokra bontva kapja, addig ő a tagolás szabályának megismerésére , alkalmazására nincs utalva és igy abban semmi gyakorlatra szert nem tesz. A felbontásnak azonban egyszer el kell maradni és a hol ezt az ábécze átutalja a tanulóra, ott már olyan szavakkal találkozik, a melyek nagyon is föltétleznék, hogy a tagolás szabályait ne csak — elméletileg — ismerje, hanem annak alkalmazásában teljes fokú gyakorlatra tett légyen szert. Ám ez hiányzik. Két ut van ekkor a tanuló előtt. Vagy arra szokik rá, hogy magában sorra veszi a szó betűinek hangjait: 466 g, o, n, d, t, ó, l, s „rámondja,“ ha sikerül: gondtól ; vagy pedig, mert érzi, hogy ő szótagokat első szempillantásra is tud már olvasni, megbecsülendő ambitióval neki türkőzik, hogy : „go . . .“, de már a : „ndtól“ nem sikerül. Újra kezdi hát ós próbálja „gon .. .“, de megint csak hiba esett a dologban, sehogy se megy ki ez a „dtól.w Újra hát megint, s ki tudja, hányszor. Egyszóval, kezdődik itt egy olyan gyámoltalan tapogatódzás, mely nemcsak a tovább haladásnak vágja nagy időre útját, de tönkre teszi az eddig elért sikernek is egy részét, mely magyarázatát adja a munka újból meg ujbót való kezdésének. Mindezt nagyon könnyen el lehetne kerülni, csak a természetes fokozatosság kívánalmait kellene szem előtt tartani A mezöföldi egyházmegye köréből. Egyházmegyénk június 23 és 24 napjain tartotta meg közgyűlését nt. Szűcs János esperes és mélt. Boné Géza gondnok urak elnöklete alatt. Ily népes közgyűlésünk mostanában nem volt. Az egyházi és világi tanácsbirák egytől-egyig megjelentek. A lelkészi karból is alig egypáron hiányoztak, ugyszinte az egyházak világi képviselőiből is kevés maradt el. Az érdeklődés tehát nagy volt, mig a fölmerült, a közgyűlés elé hozott tárgyakról nem igen mondhatjuk el, hogy azok fölöttébb fontosak lettek volna. Két fegyelmi ügyet leszámítva, a legfontosabb momentumok az egyházlátogatási jegyzőkönyv és egy indítvány voltak. Nt. esperes ur buzgó imája és a mélt. gondnok ur lelkes megnyitó beszéde és a megalakulás szokásos formaságai után legelőször is, a megállapított napi rend szerint, az egyházlátogatók beszámolója vétetett elő. Nt. esperes ur ez évben betegeskedése miatt nem vizitálhatta meg a gyülekezeteket, helyette nt. Tatay Imre és Rácz Géza egyházi tanácsbiró urak jelentek meg az egyházakban. Kiknek nagy körültekintésről tanúskodó jelentésükből örömmel győződtünk meg arról, hogy általában véve nálunk az egyházi élet kielégítő. A jó *nunka szép csendben, a megszokott rendben folyik. En ugyan részemről jobb szeretném, ha több elevenségről, az egyházi élet elevenebb pezsgéséről tehetnék jelentést. Gyülekezeteink közöl csak egynek elszomorító az állapota, a mező-komáromi egyháznak. Fájdalom, egészen a züllésnek indult, a népe le szegény kedett, számban megfogyatkozott. Adóssággal pedig agyon van terhelve. Gondnoka, presbitériuma nincs. Senki se meri e hivatalokat elfoglalni. Ez egyház ügyeinek rendbehozatalára a tractus Szűcs Dezső csajághi lelkész urat nevezte ki gondnokul. Ha jól emlékszem, most két éve e szerencsétlen gyülekezet ügyeinek jobbra fordultáról való reménységünket jeleztem a lap hasábjain. Többféléi kapott segélyt, maga a közgyűlés is majdnem 600 frtnyi kamathátralékát elengedte azon föltétel alatt, ha oly költségvetést készítenek, a melyből kitűnik, hogy maguk is igyekeznek lábra állani. Igen ám, csakhogy ak„ kor az egyházi adót emelni kellene. Már pedig erre a
