Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
39 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 40 számsorokkal tenni próbára. A mi ezen pénztári alapra áll, úgyis áll az minden más nagyobb pénzalap zárszámadására is. A zárszámadás az 1896-ik évre szól és összehasonlításul vehető az 1897. évi kerületi jegyzőkönyv mellékleteinek 27, 28 lapja; a megfelelő költségvetés megtalálható az 1895. évi kér. jkv 106. pontja alatt. A) Zárszámadás 1896-ik évre. 1. Bevétel. I. Múlt évi pénzmaradvány II. Cselekvő tőkék kamata a) 1895-ben előre fizetett, ez évre esedékes kamat b) ez évben befolyt és esedékes kamat c) 1897 ben esedékes előrefizetett kamat III. Nyugdíjra jogosultak évi járulékai IV. Theologusok évi dija V. Segélyek VI. Előlegmegtérités VII. Alapítvány VIII. Kölcsönvisszafizetés 1L Kiadás. I. a) 1895-ben előretizetett kamat a bevételek közé áttétetett Bev. II. a. b) 1897-re előrefizetett kamat II. Nyugdíjazottaknak III. Adókra IV. Pénzkezelésért V. Különféle VI. Tanulók után adóhivatalba fizetendő VII. Előlegként kiadatott VIII. Kölcsönökre IX. 1000 kor. adósság törlesztésére Bevétel 8730 kor. 54 fill. Kiadás 8646 „ 95 „ ^Pénzmaradv. 83 kor. 59 fill B) Vagyonállás. I. Pénzmaradvány II. Hátralék III. Kötelezvény IV. Értékpapír Tiszta vagyon 1895. dec. 31-én tiszta vagyon 82162 k. 60 Vagyon. Teher kor “ fill kor fül 8ÖTÖ 5175 — 3682 50 79450 -__________20 -________________ 84728 5913682 50 81046|09l | ” fillér Tényleg Hátrabefolyt. lék kor. |fill kor. fül 776 62 ” 330 20 3516 02 4975 — 335 50 341 66 53 - 2324 88 302 66 200 - 50- 700 — 8730 54 5175 Kiadatott Hátralék kor |fil. kor |fill 330 20 335 50 5880 — 67 54 200 - 6 55 3047 -462 66 1000 700 — 300 - 8646 95 3682 50 1896. * „ „ „ 81046 k. 09 1116 k. 51 fillérrel fogyott a vagyon. Természetes, hogy ezen az alapon is meglehet csinálni ugyanazon mérlegeket, melyek a kerületi jegyzőkönyv 1—34 lapjain láthatók. De ezen mérlegeknek mi oly nagy fontosságot nem tulajdonítunk, s közlésüket föltétlenül szükségesnek nem tartjuk, hisz az évenként közlendő zárszámadásból és vagyonkimutatásból egyszerű «összeadással és kivonással megállapíthatja kiki, hogy a vagyon egyes részei (pénzmaradvány, hátralék, kötvény stb.) mennyiben változtak. Lényegesebbnek tartjuk ennél azt, hogy a zárszámadásnak egyes — a költségvetéstől nagyon elütő — tételei röviden indokolva legyenek. A fő azonban — ismételjük — maga a zárszámadás és nagy örömünkre szolgálna, ha ennek föntebb közlött alakja kielégítené az érdeklődőket, s teljes világosságot nyújtana azoknak, kik a távolból is hű őrzői a kerület és főiskola pénzügyeinek. De. Antal Géza. Az erdélyi viszály. Az erdélyi „Protestáns Közlöny“ szerkesztője nagyon zokon vette tőlünk azt, a mit a Debreczeni Prot. Lapnál egészen rendén valónak tart, hogy t. i. beleszóltunk a közte és dr. Kecskeméthy között folyt harczba. Azt mondja, hogy feltoltuk magunkat bíróul. Nézzünk szemébe ennek az odadobott vádnak. Vagy személyes ügy Szász Gero és dr. Kecskeméthy ügye, vagy nem. Ha tisztán személyes ügy: úgy csakugyan semmi közünk sincs hozzá ; de ez esetben az erdélyi egyházkerület hivatalos lapjának, mit Szász Gerő szerkesztett, se lett volna ám hozzá semmi köze ! De épen az, hogy Szász Gerő ur megengedhetőnek tartotta lapban tárgyalni az ügyet és ott Kecskeméthy irányát úgy tüntette fel mint a magyar ref. egyházat (mert az erdélyi egyházkerület ma már nem áll elkülönítve) fenyegető nagy veszedelmet : elég jó bizonyíték tán a mellett, hogy ez nem személyes ügy, hanem közügy. Innen volt, hogy a mikor lapunk 1897. nov. 7. számában „A mi már mégis sok“ czímmel beleszólt a hajszába, s a mikor egy hét múlva a budapesti Protestáns Egyházi és Isk. Lap is ugyanazt tette, Szász Gerő ur nem tiltakozott a beavatkozás ellen. Csakhogy persze most már ideges egy kicsit. Innen van az is, hogy egészen megengedhetőnek tartotta, hogy a Debreczeni Prot. Lap ezt Írja: „Csak örvendeni tudunk rajta, hogy azt a túlzó irányt, mely Budapesten és Kolozsváron felütötte fejét, a legjobbak támogátásával, visszautasítani sikerült, a hová való, a nazarénusok közé. . . . Reformnak igen, de „Kecskeméthyékneku közöttünk nincs helye.“ Sőt nem csak megengedhetőnek tartotta e nyilatkozatot s meg nem rótta érte a Debreczeni Prot. Lapot, hanem fel is vette lapjába, az 52. számban. Erdélyi egyházi értekezleteket is szívesen szóllaltatott meg maga mellett. Itt is úgy vau, hát hogy „az már más!“ Azt nem vártuk ugyan, hogy a mi kis kommentárunkat is fölvegye lapjába, de arra se számíthattunk az előzmények után, hogy tolakodóknak nevezzen bennünket. E teljesen indokolatlan vád ellen tiltakozunk is határozottan. Valamint tiltakozunk az ellen a szintén alaptalan és méltatlan gyanúsításaién is, mintha megengedhetőnek tartanánk, hogy „prot. hatóság“ egy „rőt. lapot" megrendszabályozhat a gondolat szabadságáért“ — vagyis mintha mi hívei volnánk a censurának és ellenségei a gondolat szabadságának. . E pontnál megjegyezzük a következőket: először is, mi se Szász Gerő lapjában, se sehol máshol nem olvastuk, hogy az erdélyi egyházkerület igazgató tanácsa, vagy püspöke megtiltotta
