Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
41 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 42 volna Szász Gerőnek, hogy szabadon írjon. És úgy tudjuk, hogy iris szabadon, a mit akar. Azt meg, hogy az erdélyi egyházkerület igazgató tanácsának joga van lapot alapítani, maga Szász Gerő is elismeri, mondván : „Ha a piripőcsi egyház papjának van joga lapot alapítói, hogy ne volna az Igazgató-Tanácsnak !“ Abban se lehet semmi kétség, hogy a laptulajdonos joga a szerkesztő megválasztása. Másodszor pedig megjegyezzük, hogy igen is lehet rá eset, hogy egy prot. hatóság megrendszabályozhatja egy prot. lapnak szerkesztőjét. Tessék csak az Egyházi Törvény 301. §. 5. 6. p. megnézni. Sőt higyje el nekünk Szász Gerő ur, hogy komoly egyházi férfiak szerint, azért a mérhetetlen tapintatlansággal megirt gúnyolódásáért, a mit a biblia-olvasáson és imádkozáson elkövetett, fegyelmi keresetet kellet volna indítani ellene. — Azt is mondja még a haragos Szász Gerő, hogy mi nem vagyunk képesek még arra se, hogy „az ellenfelekben legalább föltegyük a meggyőződést és felismerjük a férfit.“ Ezt pedig azért mondja, mert mi azt irtuk, hogy őt személyes harag és gyülölség vezette Kecskeméthy ellen. — Mit Csináljunk ? Szász GerŐhöz menjünk talán megtanulni, föltenni az ellenfelekben a meggyőződést; hozzá a ki örökkön-örökké „futkározó szentekének, nyavalyás farizeusoknak nevezi ellenfeleit? Arra pedig, hogy személyes haragról beszéljünk, sokkal több jogunk vau, mint Szász Gerőuek ezt mondani: „azt fogták rám, hogy káromkodom és iszom.“ A mit irtunk legjobb meggyőződésünk szerint irtuk. Ugyanez alkalommal nem tehetjük, hogy ügyet ne vessünk a Debreczeni Prot. Lap „Erdélyi dolgok“ czimü vegyes közleményére. A közlemény elejét szóról-szóra ide iktatjuk; „Az erdélyi egyházkerület igazgató tanácsa a . fenjorgó szükség kielégítése czéljából“ (!) a 27 esztendős Protestáns Közlönytől a „hivatalos“ jelleget megvonta s az „egyházkerület tulajdonát képező hivatalos lapot alapított. “ íme az első keserű gyümölcs, melynek fáját egy pár ember viszketeg extravagant iája s minden kegyeletet és tekintélyt lábbal taposó tapintatlan meggondolatlansága ültetett be amaz egyházkerület szellemi, erkölcsi s physikai életének a földjébe. — Mi nem érezzük magunkat jogosultaknak a történtek felett mélyebb magyarázatokba bocsátkozni s éppen azért azon laptársaink példáját sem követjük (2 van ilyen különben is csak!) a melyek megengedhetőnek tartották a bírói székbe felülni s onnan a „Prot. Közlöny“ megteremtője, mondhatni fentartója, Szász Gerő felett Ítéletet mondani.“ Hát ez mi ? Nekünk szóló megrovás ? Az ám: a budapesti Protestánsnak, meg nekünk ! — De hát csak mi ültünk fel a bírói székbe ? Hát a Debreczeni Prot. Lap nem ült volna fel, mikor jól megnyomva a tollat „egy pár ember viszketeg extravagant iáját s minden kegyeletet és tekintélyt lábbal taposó tapintatlan meggondolatlanságát veti okául a történteknek?! Engedje meg a kedves kollega, a kinek se oka, se a mint a csak most olvasottak mutatják — joga nem volt bennünket megcsípni, hogy ide írjuk ama bibliai szavakat, a mik azonnal eszünkbe ötlöttek, mihelyt közleményéből annyit elolvastunk, a menynyit itt mi is közlünk ; e szavak: Isten, hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan mint egyéb emberek . . De ha tovább olvassuk az „Erdélyi dolgokat,“ találunk biz ott még olyan szemrehányást is, a mi az erdélyi igazgató tanácsnak s ebben is épen az új lap ügyében indítványt tevő Szász Domokos püspöknek szól. Minden sorából kiri, hogy elitéli nem csak Kecskeméthyéket, de azt is, a mit az új lapot illetőleg az igazgatótanács tett. No mi egy vonással nem irtunk többet, nem nyomtuk meg jobban a tollat, mint a Debreczeni Prot. Lap, — egyenlő mértéket kérünk hát, mégha Szász Gerő ellen foglaltunk is állást ! Semmi szükség nincs arra, hogy mi egymást piszkáljuk e miatt a már úgyis kelletén túl húzódott perpatvar miatt, a mit az erdélyi egyházkerület igazgató tanácsa, bizonyára hosszú megfontolás és lelki gyötrelem után, egy ügyes fogással végleg elakart hallgattatni; s a mire mi is legjobban tesszük, ha azt mondjuk : requiescat in pace. A SZERKESZTŐ. A'egyES fjözÍEményE^. — Iskolalátogatás, dr Németh Antal a győri tankerület főigazgatója, mint a közoktatási kormány megbízottja, hivatalos látogatását e hó 10 —15-ig végezte a pápai ev. ref. főgimnáziumban — A belső-somogyi egyházmegye jan. 25-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart Kaposvárott, a melyen az elválasztott egyházmegyei hivatalnokok, köztük Barakonyi Kristóf esperes eskettetnek fel. — A főiskolai Balassa-alapitványnak 1896—97 tanévi osztaléka 994 korona 40 fillér. Ez összeget a folyamodók közt, kik igényjogosultságukat okmányokkal igazolták, — következőleg osztotta ki a főisk. tanárkar. 1. Balassa István bihar-diószegi lakos egy fia részére kap 82 kor. 86 fillért. 2. Balassa Lajos lepsényi lakos három fia részére kap 248 kor. 58 fillért. 3. Mészöly Gyula enyingi lakos egy fia részére kap 82 kor. 86 fillért. 4. Kolozsvári Jánosné kápolnás-nyéki lakos egy fia részére kap 82 kor. 86 fillért. 5. özv. Mészöly Lajosné gráczi lakos egy fia részére 82 kor. 86 fillért. 6. Molnár Sándor madocsai lakos egy fia részére kap 82 kor. 86 fillért. 7. özv. Nagy Kálmánná sárbogárdi lakos két fia részére kap 165 kor. 72 fillért. 8. özv. Véghely Endréné budapesti lakos két fia részére 165 kor. 72 fiillért. Ezt a nemes és szép alapítványt Balassa Antal tette 1868-ban földbirtokban, Bodméren. A jövedelem fele a főiskola közszükségeire fordítandó, — fele meg a rokonokat illeti. — Ifjúsági zászló. Az a mozgalom, mely a főgymnasiumi ifjúsági segítő egyesület kezdeményezésére és vezetése mellett a múlt tanévben egy ifjúsági zászló beszerzésére vonatkozólag megindúlt, immár szép eredményre
