Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
437 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 438 év óta bírván egyházmegyénk, az felterjesztetni, bemutattatni határoztatok. A községi számvitel módjaira készült ezen szabályrendelet, igen czélszerü, világos, könnyen áttekinthető, mégis kellő ellenőrzési garancziákkal bírónak bizonyulván, jövőben is kötelező használatúvá tétetett. Egyházmegyénk tanító testületé alakítandó énekkar szabály tervezetét terjesztő be jóváhagyás, megerősítés végett. Örömmel járult hozzá egyhangúlag a közgyűlés, az énekügy fejlesztése, közművelődési törekvésük, önképzésük e fényes jelének megerősítéséhez, melynek életrevalóságáról szép, megragadó voltáról a gyűlés megnyitásakor előadott ének gyönyörű, magasztos hangjainál is volt alkalmunk meggyőződést szerezhetni. A tanügyi bizottság az iskolák osztályozásának eltörlésére vonatkozólag beadott előterjesztése, mely a múlt évi közgyűlésen szavazattöbbséggel elutasittatott, ez alkalommal kellő indokolás kapcsán -elfogadtatott s a kerületre pártolólag felterjesztetni rendeltetett. Testvér kerületeink állami, községi iskolái már rég beszüntették s kölönben is a tanítás mértékének emelésére jelentőséggel nem bírván, sokszor a kartársi kapcsolat lazítására, nem egyszer személyeskedésekre okot szolgáltatván, fenntartására, érvényben hagyására nyomós okok nem hozhatók fel. Különben iskoláink nagyrészben megfelelnek a hozzájok fűzött váradalmaknak. A 41 iskola közül 14 jeles. Az azonban kétségtelen, hogy egyéniségében különben kifogástalan legifjabb tanító nemzedékünk a jelesek sorában nagyobb számmal vehetne részt. Meg nem felelőnek csak egy iskola bizonyult, melylyel szemben egy évi várakozási idő engedélyeztetett. A számvevőszék jelentésének örvendetes mozzanata, hogy a számadások két gyülekezet nyugtái kivételével, pontosan beterjesztettek, a lelkészi-. tanítói gyámolda a 20—20 ezeret messze túlhaladja, pénzkezelésük kifogástalan, sőt megdicsértetett. Sajnos azonban, hogy az egyh. megye közpénztára kiadásait nem bírja fedezni, s kénytelen más pénztárak tőkéit kölcsönözni. Hogy ez igy nem maradhat, mert tőkéink elnyelésére vezetne, az kétségen félül áll a közgyűlés előtt, a javasolt közigazgatási adó kivetésébe, a lélekszám utáni kivetésbe azonban nem mertünk belemenni. A kérdésnek tanulmányozása, megoldása egy évre halasztatott. Segélykérvény több mint 10 érkezett be egyházak és lelkészek részéről, melyek nagyrészben kedvezőleg biráltattak. intéztettek el, leginkább pártolólag terjesztettek fel, mivel egyházmegyénknek csak is két alapítványa vaD, melyből szegényebb gyülekezeteink segélyezhetők. A gyűlés csendes és gyors lefolyását tanúsítja azon körülmény, hogy a 43 pontból álló tárgysorozat 1 órára már le volt tárgyalva s azután az eléggé látogatott, de annál csendesebb közebédhez ültünk, hol csak arról szerezhettünk meggyőződést, hogy nem minden közebédhez okvetlen szükséges a toaszt és a beszéd, mert az előbbi el maradt, az az csak egygyel szerepelt, egyházi közéletünk régi harczosa nt. Molnár Sámuel, ismert egyházi Írónk, v.-ladányi lelkész köszöntvón tel egyházmegyénk gondnokát. Délután 3 órakor bírósági ülés tartatott, melyen leginkább helyi érdekű, kisebb vitás ügyek tárgyalt attak, vagyis inkább felszereletlenek lévén, uagyrészben vissza•ntasittattak. PaTAY KÁROLY. Is^oíaögy. Az olvasástanitásról. Majdnem megfoghatatlan az a mozdulatlanság, sőt — és ezt súlyozva mondom — visszaesés, mely a módszer elfogadása óta olvasásástanitásunkban észlelhető. Tgen, vissza-esésről is lehet beszélni, mert tény, hogy a 60-as években, tehát a hangoztatás korszakának elején sokkal tökéletesebb módszer uralkodott, mint jelenben; 8 az akkor használt Erdélyi Indali-féle ábéczéhez és fali olvasó táblához hasonló jót még csak megközelitőleg sem produkált azóta e téren az irodalom. Mint sok másnál, úgy itt is, az időben va'ó haladás nem a tökélyesbbülésnek, hanem a visszafejlődésnek tüneteit mutatja. És a következés ? Tessék csak próbát tenni azoknak, kikre az iskolalátogatás bizva van és tapasztalni fogják, hogy az olyan iskolák, melyekben kellő készséggel tudnak olvasni a növendékek, legyenek azok bár a felsőbb oszályokból valók, korán sem teremnek úgy minden bokorban, mint a hogy az ember azt hinné. Tényleg úgy van, hogy nem tanulnak meg növendékeink — nagyobb részükben — kellően olvasni, az egész iskolai folyamon át sem. Magunk, tanítók kezdjük ezt immár nyiltan bevallani, noha nem annyian, mint a menyien tapasztalattal bírunk e tekintetben. Épen e becses lapok minapi számában is Bódizs Géza érinti e tárgyat, és a midőn utat és módot ajánl arra, miként lehessen az olvasás meserségét alaposan elsajátittatni, miután e czélt az iskola falain belül elérhetőnek nem tartja, kénytelen az iskolán kívüli időre támaszkodni és az önképzés útján megvalósítani azt. De a menyire elsajátíttatjuk az olvasást iskoláinkban, . . . haj, mily keserves munkának, mily silány gyümölcse az! Jól keresztelt itt igazán a keserű pajzánság és ráillő nevet adott a kedves csecsemőnek, midőn azt ..sirvaolvasásnak“ nevezte el. Ha azután kérdésbe tesszük, hogy mi lehet az a nagy nehézség az olvasástanitásban, mikor az nem egyéb, mint 22 betüalaknak megismertetése, 29 különböző hangnak tudatossá tétele, . . . erre nem igen tudunk felelni. Valami hibának kell itt előfordulni, valami oknak kell itt közreműködni, hogy magába véve könnyű munkánk ennyire megnehezítve legyen. De mindenesetre tévedünk, ha az ok keresése köz. ben a tanítók nemtörődömségét, vagy — szokás szerint — a túlterheltséget akarjuk előrántani bűnbakul. Nem; a legszorgalmasabb tanító is ki van téve azon eshetőségnek, hogy mukája — ez ágban — nem gyümölcsözik megelégedésre. És a túlterheltség? ez sem lehet az ok. Mert hiszen az olvasás, a tudás kulcsa, az ellemi iskola főtantárgyai között is annyira elsőrangú helyen áll, hogy előtte szükség esetén hátra kellene szorulni minden másnak. Nem is a túlterheltség tehát az ok, hanem megfordítva körül-belül megállhat a tétel. t. i. hogy inkább az olvasni nem tudásnak lehet egy bizon}ros része a túlterheltség előidézésében.
