Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

417 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 418 mely őket segítette, támogatta volna. A templomok el­vétettek, a lelkészek elüzettek, s igy az árván maradt néj), vezér nélkül harczolta meg ama nemes harczot. E küzdelmek közepette, a mikor már-már csüggedni kezdettek, rendelt nekik az Isten egy hatalmas pártfogót, a nemesen gondolkozó, felvilágosult lelkű gróf Festetich György személyében. O pártfogásába vette az üldözöt­teket, az elnyomottakat s belátva azt, hogy itt nem csak a vallásról van szó, hanem ezzel szorosan összefűzve, a nemzeti létről is, felállította saját költségén, a mi akkor példátlan volt, a csurgói gymnásiumot és látva azt, hogy a ref. egyház az, a mely életre halálra küzd a nemzeti lét fenmaradásáért, annak felügyelőjévé, kor­mányzójává, fentartójává a b.-somogyi ev. ref. egyház­megyét tette. Ettől az időtől kezdődik a gyülekeze­tek békessége, virágzása. Az egyházmegye, a gyüleke­zetek lelkes és buzgó támogatásával, derekasan meg is felelt e megbízatásnak. Kérte a híveket, hogy a család iránt, melynek emlékezete elválaszthatatlan gyülekeze­teik életétől, mindig szeretettel, őszinte ragaszkodással viseltessenek. Áttérve a jelenre, nagy örömét fejezte ki, hogy a jelen nemzedékben méltó utódait látja az ősök­nek, mert vallásukhoz ragaszkodnak, az Ur házát szor­galmatosán látogatják, a terheket zúgolódás nélkül hor­dozzák, szorgalmasok, munkások, a jólét terén igen előre haladnak, s megértve a kornak intő szavát, a gyarapodás előmozdítására uj gazdasági intézményt ala­pítottak *). De mivel gyarlóság nélkül senki sincsen, figyelmezteti a híveket a szeretetre, békességre, a há­zastársak közötti egyetértésre, mint a mely erények né­mely családban nagyon gyenge lábon állanak, azután szivükre köti, hogy ha esetleg a nemzet szaporodása elleni bűn felütné fejét, vagy talán itt-ott már most is mutatkoznék, irtsák ezt, s ne engedjék, hogy az ellen­ség hintse a konkolyt! E nagy munkára emberi erő elégtelen lévén, kérjék Isten segedelmét, imádkozzanak. Isteni tisztelet után az iskolák és egyházak vizs­gálata tartatott meg. A lelkész urnái adott ebéd után a főt. püspök ur egész kíséretével megtekintette az újonnan épült és már rendeltetésének átadott csurgói uj fő gymnásiumot, régi gymn. épületet, köztartási helyiséget s azután este felé vissza ment Alsókba. Megemlítem még, hogy Csurgóról több testület jelent meg tisztelegni püspök ur előtt, a főgymn. tanár­kara, állami tanítóképző intézet tanári testületé, kép­viselő testület stb. XXL Nagy Kanizsa. Május 8-án gyönyörű szép időben indultunk Al­sókból Nagy-Kunizsára. Elől haladt az alsoki bandérium, utána Kacskovics főszolgabíró s Boné Kálmán szolga­­biró urak, azután Babócsay László berzenczei tisztartó ur díszes fogatán főtiszt, püspök és Körmendy S. urak, végül a többi fogatokon ns. Szabó Kálmán egyházul, gondnok, dr. Vida Károly főgymn. igazgató, Bodola László tanár, az esperes és egyházra, főjegyző urak. *) Az újonnan felállított fejszövetkezetre van ezélzás. Mivel vasárnap volt: úgy Csurgón, mint a többi községben, melyeken keresztül haladtunk, egész sereg ember jelent meg az utczákon. Kiérve Somogv várme­gyéből, a Zala megyei határnál várakozott már X.­­Kanizsa város képviselő testületé Vécsey Zsigmond polgármester úrral az élén, a ki a várva várt kedves vendéget, Főpásztorát, szívélyes szavakkal üdvözölte. Főt. püspök urnák válasza után gyors léptekkel haladt a menet a városba, mely lobogó díszt öltött. N.-Kani­zsáról tizenhat díszes fogaton jött ki a fogadó küldött­ség, mely csatlakozva a menethez, nagyban emelte a bevonulás fényét. Nemcsak a magán házakon lengett számtalan zászló, hanem a r. kath. felső templomra is hatalmas zászló volt kitűzve, fényes bizonyítékául an­nak, hogy N.-Kanizsán a felekezeti viszálynak, türel­metlenségnek nyoma sincsen. Temérdek nép állotta vé­gig az utczákat. A lelkészlakon t. Seregély Dezső miss, lelkész üdvözölte püspökét, melyre röviden válaszolva a Főpásztor, visszavonult lakosztályába. Az isteni tiszteletet maga Főt. püspök ur végezte. A harmóniumot vezette Szalóky Dániel csokonyai ta­nító ur, a ki ez alkalomra N.-Kanizsára eljött. A buzgó ének után felemelkedett püspök ur és áhítatra keltő szép ima után, Lukács ev. Nil. r. 32. v. alapján „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országotu alapigékről, magas szárnyalása buzdító, bátorító és szeretetre serkentő beszédet mon­dott. A feszült figyelemmel hallgatott beszédet imával végezte. Az isteni tisztelet végeztével következő tisztelgő küldöttségek fogadtattak: A városi képviselő testület, királyi törvényszék, ág. ev. egyház, izraelita hitközség, főszolgabírói hivatal, ekkor érkeztek a helybeli rom. kath. egyház képviseletében : Véber Vincze gvárdián és Horváth Honor szerzetes, kiket püspök ur Krisztus ama találó mondásával fogadott: „Arról ismernek meg bennünket, hogy Jézus tanítványai vagyunk, lia egymást szeretjük “ Tisztelegtek továbbá még az anyakönyvi felügyelői hivatal, az adóhivatal, s a posta és távirda hivatalok együttesen. Tisztelgések után az egyház vizsgálat tartatott meg, hol minden a legnagyobb rendben volt. A diszebédet a magas vendég tiszteletére a lel­készlakon Seregély Dezső miss, lelkész ur adta, melyen a városból részt vettek: Vécsey Zsigmond polgármes­ter, Tóth László kir. törv.-széki elnök; Miklós Géza kir. ítélő táblai bíró, Ebenspanger Lipót kir. tanácsos, Lengyel Lajos v. főjegyző, Ab ősz Foren ez főszolgabíró, Deák Péter főkapitány és Hütter Lajos ág. ev. lelkész, urak. Délután 0 órakor látogatásokat tett püspök ur a hatóságok és egyházak vezetőinél, ennek végeztével fo­gadta a lelkészi lakon gr. Jankóvich László főispán urat, a ki Kanizsára utazott, hogy az egyházfőt üdvözölje. Este 8 órakor a „Szarvas“ vendéglőben volt va­csora, hol ritka jó kedv uralkodott. — Egyházmegyei gondnok ur innét haza utazott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom