Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
415 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 416 ,p. o. 1895-ben a párgabona rozs p. mérője meg lett váltva 2 írt 50 krjáwal s azóta igy fizetik. Én tehát a 60 mérő rozsot csak 150 írtba vehetem fel, mert nekem ennyit ér. A rédei lelkész azomban, a ki ma is természetben kapja a gabonát, a 60 mérő rozs értékeképpen fel vesz 240 frtot, mert ma az ő rozsának méterje 4 frtot ér. Az egyöntetűség tehát a számításban nem lévén meg, ez a bizottságra, a mely bizottság annak okát nem ismeri, zavarólag fog hatni. A jelentő iv ezen kérdéseire adott feleletekből tehát a bizottság csak olyan statisztikát tud és fog készíteni, a mely kombiuative készülvén, hasonló lesz a legtöbb statisztikához annyiban, hogy megbízhatatlan. Véleményem szerint nagyon könnyen meglehetett volna a kérdést oldani úgy, ha a 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9 pont helyett azt mondja a konventi elnökség: küldjék be a lelkészek a múlt évi egyházi adó kivetés másolatát s a jegyzet, vagy egy külön rovatban jegyezzék be minden egyes egyháztag neve után múlt évi egyenes állami adójának mennyiségét is. Ez talán több munka lett volna a lelkészekre, de könnyebb; viszont a konventi bizottságnak is több munkát adott volna, de legalább biztos adatok alapján, kombináczió nélkül készíthetett volna statisztikát s könnyen áttekinthette volna a vagyonos és vagyontalanok egyházi adója közötti aránytalanságot A második aktuális kérdés a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat életbeléptetéséhez való készülődés, Mint tudjuk, a ma még javaslat, már csak szentesítésre vár s ez által törvényerőre jut és jövő év elején életbe lép. A 11. §. a felszámítandó jövedelmek és a levonható kiadásokat nevezi meg. A 12. §. pedig azt mondja, hogy «a jövedelmek és kiadások bevallásának módozatait a vallásminiszter a felekezeti hatóságok meghallgatásával, rendeleti utón állapítja meg.» Ez a hatóság nálunk a konvent, a mely azonban a levonható kiadások mennyiségére nézve az egyházmegyék megkeresése nélkül a vallásminiszternek adatokat nyújtani nem tud. Azt meg nagyon tudjuk, hogy mig ez a dolog egyházkormányzati szervezetünk mellett az utat igy megteszi, abba beletelik egy év. Óhajtandó volna tehát, ha az egyházmegyék e tárgyban már most a tavaszi közgyűléseken intézkednének s készítenének az egyes lelkészi jövedelmekről a 11. §. utasítása szerint kimutatást. Különösen fontos a levonható kiadások 2. p. alatti lótartás, illetve fuvarköltségtétele. Ez elvi kérdés, megállapodásra jutni benne szükséges. A pápai egyházmegye 27 lelkészi állomása közül 15 olyan, a melyikhez leányegyház is tartozik, a melyik tehát nemcsakhogy fárasztóbb, de kisebb-uagyobb mértékben fuvarköltséget okoz a lelkésznek. Ezt a fuvarköltséget az egyes lelkészi állomásoknál méltányosan megállapítani, nézetem szerint az egyházmegyei közgyűlés hivatása. Talán egy bizottság, vagy esetleg a közgyűlés plénuma előtt történjék a bevallás, mindegy; de nagyon óhajtandó, hogy a 13. §. 3 ik bekezdésében kimondott felelősség miatt, a hatósági személy - az esperes — a bevallásról való bizonylatot egyházmegyei gyűlési határozatra támaszkodva adhassa ki. Ez a két fontos kérdés az, melyhez hozzá óhajtottam szólani. Meglehet, hibás szemüvegen nézek, ha erről valaki meg van győződve, kérem s megköszönöm felvilágosítását. Bállá Endre. Püspöki látogatás a belsösomogyi ev. ref. egyházmegyében. XX. Alsók, Csurgó, Nagy-Marton, Szentet. Május 7-án, reggel 8 órakor történt az indulás Alsókba, hová behívattak Csurgó anya- és Nagy-Marton, Szenta leány egyházak. Csurgó városa azért nem tétetett központtá, mert az elmúlt évben főt. püspök ur a Horvát-Szlavon missio megvizsgálása alkalmával, látogatásával már megtisztelte. A menet élén haladt Kacskovics Lajos főszolgabíró, azután Babócsay László berzenczei tiszt-ár tó fogatán főtiszt, püspök és Körmendy S. urak, követve őket ns. Szabó Kálmán egyh. m. gondnok, a berzenczei tisztáidé úrral, végül a kiséret. Az alsoki határnál fényes bandérium várt a községi képviselő testülettel. Számos fogaton kijöttek az alsoki hívek közül sokan. Az üdvözlő beszédet a körjegyző ur tartotta. A községbe vonulás alkalmával a harangok zúgása közé mozsár lövések is vegyültek. A szép diadal kapukon keresztül bejutva a lelkészi udvarra, ezernyi nép sorfala közt, szép beszéddel fogadta a Főpásztort nt. Németh Zsigmond helyi lelkész. Főt. püspök ur megköszönve e szives fogadtatást, rövid időre visszavonult szobájába. Az isteni tisztelet 10 órakor, az énekkar szabatosan előadott énekével kezdődött; megható imát mondott a helyi lelkész s azt követte a püspöki beszéd, a mely nek nemcsak magvas tartalma, hanem a hévvel telt lelkes előadás és közvetlen, a szerető édes atyai szív mélyéből származó ékes szavak miatt is, elragadta és könnyekre indította az egész templomot zsúfolásig betöltő, legnagyobb részt intelligens hallgatókat. Mint a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye legszebb, legfényesebb gyülekezeteit, melyek e vidékon letelepedett protestáns egyházaknak zászlóvivői, a felvilágosodásnak terjesztői, a tudománynak világitó tornyai, a magyar nemzetiségnek végávrai: úgy üdvözölte az egybehívott egyházakat! Visszatekintve a régmúlt időkre, elmerengett a múltakon, a mikor ezen egyházak, mint megannyi kis várak életre halálra küzdöttek, nemcsak a vallás és lelkiismereti szabadságért, mint a többi ref. egyházak, hanem egyúttal a magyar nemzetiség fentartásáért is. Magukra voltak hagyatva, akkor még nem volt központ, honnét irányittattak volna, nem volt hatalom>
