Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
401 DUNÁNTÚLI PRuTENTANtS LAP 402 szép emlékeket hagyott hátra hosszú időre az a ragaszkodás, a melyet tanúsítottak a szabás! egyház hivei. Abban a szakadó esőben, minden lebeszélés ellenére kivonultak nem csak a bandérium tagjai, hanem a fogatok hosszú során a hívek is. Legelöl mentek a banderisták, élükön a vezérrel, a ki a nagy és nehéz lobogót nagy erővel tartotta a viharos esőben, utána párosán egymásután a bandérium másik hat tagja, kisebb zászlókkal. Mint a honfoglaló vezérek vészszel, viharral szembeszállva rohantak egykor seregeik élén az új hazába : úgy haladtak ezek erős ügetésben a sebesen haladó menet élén. Szép volt! Ezután br. Tallián János diszes fogatán Főtisztelendő püspök ur és Körmendy S. ur. A belegi határnál, melynek szélén haladtunk el, mint valami nagy sátor-tábor, ugv tűnt fel messziről az esernyők alatt kivonult hi vek serege. Oda érkezve, nt. Kiss Antal lelkész üdvözölte a Főpásztort. Főt. püspök ur szivének teljes örömével köszönte meg a szép figyelmet. Áldást kívánt a gyülekezet minden tagjára. Tovább haladva, az ötvöskónyii határnál várt a község bandériuma és a képviselő testület, itt üdvözlő beszédet mondott a helybeli tanító. Főt. püspök ur szives szavakkal köszönte meg a fogadást s a szabási bandériumot, megköszönve áldozatkészségüket, szépen megjutalmazva bocsátotta vissza, zuhogó esőben. — Otvöskónyiban a templom előtt tiszt. Janó István helyi lelkész üdvözölte a Főpásztort s az erre adott felelet után, megnövekedve a menet az ötvöskónyi presbyteriummal, vonultunk S.-Szobba. A határnál együtt várt a szobbi képviselő testülettel az alsó-segesdi egyház presbyteriuma is, a mely útjában itt megállt, hogy együtt jöjjenek velünk a községbe. Az üdvözlő beszédet Kovács Imre körjegyző tartotta. Szobba érkezve a lelkészlak udvarán t. Józanágh Zsigmond tartotta az üdvözlő beszédet. Az isteni tisztelet fél 11 órakor tartatott meg a dalárda énekével, a helyi lelkész ur mondott igen szép rövid imát, ezután következett a pastoralis beszéd. — Főt. püspök ur üdvözölve a nagyszámmal megjelenteket, örömének adott kifejezést, hogy szinről-szinre láthatja azon gyülekezetét, melynek hívei példátlan buzgósággal és áldozatkészséggel tiporták ki a vallás szabadgyakorlását. Puskás János és Pálfi József szobbi egyháztagok, magukhoz véve a vármegyei hatóság engedélyét, melyet fent figyelmen kívül hagytak, gyalog mentek fel Budára, s mikor ott semmit megnyerni nem tudtak, egyenesen Pécsbe mentek, s ott sok utánjárás és küzdelmek között kikönyörögték az engedélyt a templom építésre és egy tanító behozatalára, s több hónapi távoliét után tértek vissza családjaik körébe, a kik már elveszettnek hitték őket és mutatták fel a kanczellária rendeletét. Véghetetlen örömmel és lelkesedéssel kezdettek hozzá azonnal a templomépitéshez, s 1788-ban leányegyházzá szervezkedtek, s csak 1861- ben anyaegyházzá. O.-Kónyiban — kevés megszakítással — folytonos volt a vallás szabad gyakorlata, s a szomszéd községeket eltiltván a hatóság az isteni tisztelet tartásától, ezeknek híveit is szívesen fogadta kebelébe. Lelkészeit 1670-ig megnevezheti. — A. Segesd 1788-ban szervezkedett, az előtt sok üldöztetést szenvedtek, de ettől fogva zavartalanul munkálkodhattak egyházuk felvirágoztatásán, a mi, Istennek legyen hála, teljes mértékben sikerült is. íme, ilyen ősöknek vagytok ti utódai — mondá, s most az a kérdés, vajon követitek-e azok példáját s méltók vagytok-e arra, hogy mint most mi őket — úgy titeket is egykor hálával emlegessen az utókor ? Ezután áttért az egyházak anyagi és szellemi életének rajzolására. Örömmel látja, hogy a hitélet virágzik, a hívek a templomot szorgalmasan látogatják, s mindhárom egyház hívei tetemes áldozatot hoztak az Ur házának díszítésére. ~- Ö.-Konyiban uj templomot építettek, s ez évben diszes orgonát állítottak be; A.-Segesden is renoválták a templomot tetemes költséggel; S.-Szobban pedig 1400 frt költséggel, a melyet kevés híjával a hívek adtak össze, szép orgonát szereztek. íme, igy munkálkodik bennük az Urnák lelke; s ha ezekhez hozzáveszi azt is, hogy a nép munkás, szorgalmas, takarékos : szivének, lelkének teljes örömével adja meg a feltett kérdésre a választ, hogy e nép, e nemzedék igazán méltó az elődökhöz.— Örömét fejezi ki a felett, hogy a somogy-szobi ev. ref. és ev. ágostai egyesült gyülekezet oly szép egyetértésben van és virágzik, a melyre fájdalom, nagyon kevés példa van az országban. Kéri őket, hogy ezután is ilyen szép békességben éljenek, s mutassák meg, hogy a hol a szeretet lelke fűzi össze a híveket, ott mindenek békességesek! Azonban, valamint mindenütt, úgy itt is vannak kisebb-nagyobb fogyatkozások, emberi gyarlóságok, azért arra kéri őket, hogy a mennyiben hatalmukban áll, pótolják ezeket, ápolgassák teljes erejükkel az egyház veteményes kertjét. Az ima végeztével a „Hymnus“t énekeltük. Az isteni tisztelet után tisztelegtek nt. Németh Pál vései ág. hitv. ev. lelkész és esperes mint az ev. híveknek lelkipásztora; Németh Pál r. kath. plébános egyházközsége nevében és a képviselő testület, élén a körjegyzővel. Ezután tartatott meg az iskola és az egyházak vizsgálata. Ebéd után — mely a lelkésznél volt, — püspök ur 5 órakor átrándult a közel fekvő A.-Segesd egyházba, hogy régi volt tanulótársának, nt. Barla Szabó Károly lelkésznek családját meglátogassa. A legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadták e gyülekezet hívei, s az egész községet feldíszítették. A helyi lelkész üdvözölte a Főpásztort, a ki ezután megtekintette a szép templomot, a hívekhez buzdító beszédet intézett és az esteli órákban visszautazott Somogy-Szobba. XIX. Udvarhely, Bolhás. Május 6-án gyönyörű szép reggelre virradtunk. Már 3Á8 órakor indultunk a következő központi egyházba, S.-Udvarhelyre, hová Balhás anyaegyház behivatott. Elöl haladt a szobbi bandérium csöngős lovakon, utánnak a főszolgabíró ur, azután az intéző ur diszes fogatán Főt. püspök úrral Körmendy S. ur, ezután a
