Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
403 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 404 kiséret és sok szobbi lakos több fogaton. Mivel a banderisták — a faluból kiérve — honfidalokat kezdtek énekelni, s a menet két oldalán temérdek szobbi lakos, férfiak és asszonyok, gyalog jöttek és mert két fehérbe öltözött koszorús leány a püspök ur fogata mellett jobbról és balról nemzeti szinü zászlót vittek, csak lépésben haladhattunk egész Balhásig. Itt már az egész község együtt volt a lelkészi udvaron, hová szép diadalkapun mentünk be. Nt. Héjjas Károly helyi lelkész ur igen szép beszéddel fogadta a megérkezett kedves vendéget, a mire püspök ur hosszabb beszédben válaszolt. Örömének adott kifejezést, hogy saját szemeivel szerezhet meggyőződést arról, miszerint itt nemcsak a természet — hanem a lelki élet mezején is 30—60—100 annyi mag terem, s hogy az a mustármag, a mit ős időkben a reformátorok itt elvetettek, terebélyes fává növekedett. Látva a hitnek egyházhoz való erős ragaszkodásban nyilvánuló gyümölcseit: a diszes templomot, az abban elhelyezett szép orgonát, a kor követelményeinek teljesen megfelelő lelkész és tanitói lakot, a rendben levő melléképülekkel együtt, elmondhatja az irás szavaival: „Ilyen hitet nem találtam Izraelben.u — Kérte őket arra, hogy ezután is teremjék meg a hitnek gyümölcseit. Innét a szobbi kiséret visszament, de csatlakozott a balhási bandérium és a presbytérium. A faluból kiérve bejutottunk az erdőségbe, a mely majdnem Udvarhelyig, 10 kilométer hosszan tart. Útközben a nagyatádi járás főszolgabirája tek. Ehn Sándor ur észrevevén, hogy az udvarhelyi község képviselő testületé, élén a csurgói járás főszolgabirájával, kis távolságra várakozik, megállította a menetet, s leszállván kocsijáról búcsúzni kezdett. A búcsúbeszédek elhangzása után tovább menve, összetalálkoztunk az udvarhelyi küldöttekkel, kiknek élén tek. Kacskovics Lajos csurgói főszolgabíró üdvözölte az egyházfőt. A válasz után elindultunk, s csakhamar kiértünk az erdőségből. Elöl haladt az udvarhelyi bandérium, ezután a főszolgabíró ur s a püspök ur fogata után a kiséret. Az udvarhelyi lelkészlak udvarán, a mely tele volt a megjelent lakosokkal, nt. Szikszay Ödön helyi lelkész ur tartotta az üdvözlő beszédet, a mire a Főpásztor válaszolt. Az isteni tisztelet 11 órakor kezdődött, imát mondott a helybeli lelkész ur, ezután elmondotta püspök ur pastoralis beszédjét. Üdvözölve a híveket, elmondotta azon rettenetes küzdelmeket és szenvedéseket, a melyeken keresztül mentek az udvarhelyi lokosok ősei. A török uralom idején épen a legfontosabb hadi vonal mellett feküdt a község, melyet minden keresztül utazás alkalmával feldúlt, kizsákmányolt az ellenség; ekkor elhúzódtak a Dráva berekbe, magukkal vivén mindenüket, házaikkal együtt; itt meg a viz öntötte el őket, úgy hogy a szó valódi értelmében elmondhatták: elöl viz, hátul tűz. Uj menlielyet kerestek, itt meg vallásukért üldöztettek annyira, hogy már a legvégső esetben a törökök közé kellett menniök, hol bár sok nyomorúságot kellett szenvedniök, de legalább vallásukért nem üldözték őket és az isteni tiszteletet megtarthatták. Nem csak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is hátrányos volt ezen uj menhely, de Isten iránti kötelességeiknek eleget tehettek. Ha most vizsgálja a jelent: kérdés milyen utódokat talál ? Készek-e vallásukért, egyházukért áldozatot hozni? Nem oly nagyot, mint az ősök, a kiknek életük sem volt drága, csak hogy el végezhessék a szolgálatot, a melyet vájok bízott az Ur, — hanem csak azt az anyagi áldozatot, a mely múlhatatlanul megkivántatik arra, hogy az egyház fennálljon és éljen ? Igaz, hogy ezen teher is súlyosnak látszik, de összehasonlítva az ősök áldozatával, nagyon csekély.— Úgy találja, hogy ez áldozatkészség nincs meg, zúgolódnak a fizetések miatt és a mi még fokozza ezt, e miatt visszavonások, háborúságok vannak lelkész, tanító és gyülekezeti tagok között. Figyelmezteti őket, hogy ez a meghasonlás előbb-utóbb pusztulásra vezet, tehát el kell távolítani; ne találkozzék senki, a ki a visszavonás ördögének szolgálatába szegődjék, mert az lesz romlásra vezetője az egyháznak, a családoknak. Szép példával is megvilágositóttá ezt. Elmondta, hogy egy szép erdő széléhez vittek egy rakás vasfejszét. — Megfélemlett az erdőnek valamennyi fája és a fiatalabbak suttogni kezdték egymás között, hogy ezek mindnyájukat ki fogják irtani. Meghallván ezt egy öreg tölgy, igy szólott hozzájuk : Bizony nagy veszedelem ez a sok fejsze, de ne féljetek, nem lesznek romlástokra, ha ti nem adtok beléjük nyeleket. Magával a fejszével nem lehet kárt tenni, csak úgy, ha nyele van. Ne legyen köztetek áruló, akkor megmaradtok. így vagytok ti is; a versengés, visszavonás ti bennetek sem tud kárt tenni, ha köztetek nem akad olyan, a ki ezek szolgájává lesz, a ki a versengés fejszéjének nyelévé lesz az által, hogy egymást sértegetitek, háborgatjátok, irtjátok. Ne fogadjátok be magatok közé azt, a ki szítja a versengés tűzét, a ki gyűlöli attyafiát, a ki kivagdalni akarja a békesség, egyetértés, szeretet nemes plántáit. Kérte a híveket arra, hogy keressék a békességet, s kövessék azt, s ha talán mégis lennének félreértések, meghasonlások a megbocsátás erényével orvosolják azokat; hiszen nem csak a tanítványoknak mondotta Idvezitőnk, hanem minden követőinek: Ha a te atyádfia vétkezik ellened, bocsáss meg neki nem hétszer, hanem hetvenhétszer is. így tudják csak újra életre kelteni a hamvadásnak indult hitéletet; igy tudják felvirágoztatni egyházunkat, igy lesznek méltó utódaivá őseiknek. Hogy azonban erre adjon erőt, kegyelmet, imádkozzanak vele együtt az Istenhez. Isteni tisztelet után tartatott meg az iskola és egyházak vizsgálata, melyen mind végig jelen volt tek. Kacskovics Lajos főszolgabíró ur is. Az elégiiletlen elemek miatt az udvarhelyi egyház vizsgálata kissé zajos volt. Főt. és mélt. Szász Domokos erdélyi ev. ref. püspök ur évi jelentéséből. (Folyt, é vége.) Értékpapirállományunk 1.496,232 frt 25 krajczár értéket képvisel. Igaz, hogy ezeknek túlnyomó része
