Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-12 / 24. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 392 ’ 391 (lrágaságb an tehetetlenek vagyunk magunktól Ekklésiánkatjó móddal fenntartani; az Ekklósiát pedig nálunk a Református közjó kívánja: méltóztasson a Fötiszteletü Szuperintendentzia olyan rendelést tenni, hogy a mi Eklésiánk nem csak ebben a Fötiszteletü Szuperintendencziában, hanem mind a két magyar Református hazában a segedelem végett kipublicáltassék. A mi Ekklésiánk szolgált sok Ízben az Erdélyországi Reformátusoknak is. A múlt száz elején nevezetesen tsak azért tartott egy különös házat, hogy az akadémiákrafelmenő és onnét lejövő Ifjaknak legyen itt olvan beszállni való helyek, a hol az akkori üldöztetésünkben bátorságban lehessenek. A VI. Károly alatt tartott Pesthi Religionális commissió alkalmatosságával is 500 forintokat fizetett egy Ágensnek azért, hogy a Református Ekklésiáknak ügyeiben annál serényebben forgolódjon. 2. Minthogy már semmi ipar kodásunk mellett is magunk ki nem nyerhetjük, hogy a részünkön levők itt Czéhbe állhassanak; a városi tisztségekre felvétessenek; a Domestica cassából (a proportione) mi is részeltessünk; Szigethben illendő temető helyet nyerhessünk; a Contributióval ne fenyegettessünk: méltóztasson ezekre nézve is a fötiszteletü Szuperintendentzia az ügyünket kegyelmesen pártul fogni és azt hathatósan elő is mozdítani, valamint 3-szor () Felségénél ezt is hathatósan representálni, hogy mi reánk az idevaló Magisztrátus 730 lóritokból álló Franczia Sartzot vetett: a midőn az újvárosi Szent József és Szent Háromság Templomaira és épületeire, noha azok sok hasznot hajtanak, tsak egv krajtzár se vettetett. Ezek azok fötiszteletü Szuperintendentzia, melyeket magunk már nem orvosolhatunk és a melyekbe a fötiszteletü Szuperintendentzia atyai kegyességéért alázatosan esedezni kéntelenitétünk. Melv kegyelmes pártfogásáért tartozó háladatos tisztelettel lenni meg nem szűnünk. A Főtisztelatü Szuperintendentziának N.-Győrőtt 1811-ik Eszendőben Május 20-ik napján. alázatos szegény szolgái A Nagy Győri Reformáta ekklésia.“ Közli Szabó Zsigmond, ev. ref. lelkész. A győri ev. református gyülekezet kérő szava minden jé magyar szivhez! A győri evangélikus református egyház, mely eddig minden közczélra jó kedvvel adakozott, soha hozzáfolyamodót vigasz nélkül el nem bocsátott: most maga is a közjótékonyság ajtaján kénytelen kopogtatni. Közgyűlésünk elhatározta, hogy 1784. évben, udvarban, torony nélkül épült s már 1891. évben, szakértőbizottság által veszélyes állapotban levőnek kijelentett imaháza helyett, nyílt téren, a rohamosan fejlődő Györváros fényes keretébe méltóan beilleszkedő s a magyar kálvini keresztyén egyházat megjelelő, kifejezésre juttató templomot épit. Ámde ezen építkezés oly nagy összeget igényel, a mennyit az egyháztagok önerejükből, a legbuzgóbb áldozatkészség mellett sem képesek előteremteni. 1864-ben bérlakással kapcsolatos lelkész-lakot épiettünk 18,000 írt költséggel. Alighogy ietörlesztettük ezen építkezés folytán fenmaradt 10000 frt adósságunkat; 1894. évben, az egyházi épületeinkkel összeragasztott kincstári épületet szinte kénytelenek voltunk megvenni 4600 fton. 1895. évben bezáratással fenyegetett iskolánk helyett újat építettünk 5000 frt költséggel. Mindezt a hívek áldozatkészségéből, mert az egyháznak vékonyan csörgedező jövedelemforrásai alig fedezik az állandó szükségleteket. Az 1300 lelket számláló gyülekezetünket alkotó családok 60 százaléka- vegyes vallásu. Társadalmi állás tekintetéből: 3 földbirtokos, 35 hivatalnok, a többi kisiparos, kiskereskedő s a legnagyobb rész — mindennapi kenyérért küzdő napszámos. Ezen adatok mindent megmagyaráznak. A győri evangélikus református egyház története a magyar protestáns egyház története. Megtépve került ki a múlt idők viharaiból. Elemi csapások, emberi szenvedélyek féktelensége dúlta, pusztította. 1595-ben a városból kiűzve, a szomszéd Pataházán húzta meg magát. Komáromi Sülye István lelkésze 1675- b n a nápolyi gályákra hruczoltatik 1686. 1713. és 1731 években összes épületei porrá égnek. Az 1749 ik év márczius hó 17. napján a gyülekezetnek temploma, iskolái, egyházi épületei elvétettek, nyilvános vallásgyakorlata megszüntettetett és szünetelt 1784-ig, a midőn a most roskadó imaháza épült. A reformáczió kezdete óta a gyülekezet ötször épített templomot, saját erejéből és nagy áldozatokkal, mint a fecske a pajkos gyermekkéz által levert fészkét újra, meg újra megrakja : úgy a mi őseink is. Valóban mi is elmondhatjuk a költővel : „Isten csodája, hogy még áll magyar protestáns Sionunk ezen örökös ostromban, tűzben állott határvára I^Határvára igen; mert hazánk nyugoti részén Győrön túl nem buzog magyar református keresztyén lelkész ajakéról Miatyánk! Ezen gyülekezet magyar volt minden tagjában kezdettől fogva . . . ma is az. Ezen gyülekezet nyújtja ki kérő kezét minden jó magyar szív felé, nyújtja pironkodás nélkül, testvéri bizalommal. Nem csupán felekezeti czélra, a magyarság oltárára is hozza áldozatát az, a ki minket tiszta magyar igétől zengő templomunk felépítésében filléreivel gyámolit. A magyarok Istenének áldása azokon, akik jó magyar szívből gyámolitanak ! Kegyes adományok, — melyeket a lelkészi hivatalhoz kérünk küldeni — hirlapilag fognak nyugtattatni.*) Győr, 1897. évi julius hónap. Balogh Gábor sk. Szabó Zsigmond s.k. főgondnok ev. ref. lelkész. *) A gyűjtést a nm. belügyminiszter ur. f. évi márczius 2-án engedélyezte. Ezt a jóigyekezetü s a magyar reformált egyházra nézve kiválóan fontos gyülekezetét a legmelegebben ajánljuk hitsorsosaink munkás szeretetébe. S z e r k.
