Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-12 / 24. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP 390 építtetnünk, a Templomunknak Stukaturája is idő nap előtt elrodhatt, ujjat kellett e helyett is ezelőtt 3 esztendőkkel rakatnunk, mely még most is vakolatlanul áll. Nem is lehet a megépítéséhez egész reménységünk. Mert minden tehetségünk tsak a valójában tehetségekhez képest buzgó részünkön lévőknek jószívűségekben állhatna: úgy de ezek azonkívül, hogy a közelebb múlt Franezia háború alkalmatosságával részszerint a kiprédáltatás, részszerint a szerfelett való hadi Sartz által annyira meggyengültek, hogy magok is igen bajosan élhetnek; teljességgel nem is szaporodhatnak, sem a Városban magában, sem a Filiáiban. Nem szaporodhatnak magában a városban, mert jól lehet Győr fekvő fundusának nagyobb részét Protestánsok bírják: még is úgyszólván semmi városi Tisztességekre Protestáns nem applicáltatik; a Czéhek sem akarják ezeket bevenni; Részünkön nevezetesen egyetlen egy Mester ember sints. Azok a hazafiak, akik mesterséget tanúltak, vagy félben hagyják azt, vagy másuvá költöznek, vagy arra szorittatnak, hogy ha idevaló lakosok maradnak, magukról a felől reversalist adjanak, hogy a mesterségekről végképpen lemondanak. Példái ennek Nemes Szabó József, Varjas! Ferencz és György Testvérek, Molnár Imre, Szombat Pál, Nemes Both László és mások többen. Nem szaporodhatnak fiiliákban is; mert ezenkívül, hogy azok a kik vagy Réfaluban vagy Szigetben házat akarnak venni, arra köteleztetnek, hogy magukról reversalist adjanak, hogy a helybeli Pápista papnak is a Stólát megadják, mint ez Major Andráson, Major Ferentzen, Szentmihályi Jánoson és másokon megesett. Az oda való Czéhekbe is esztendők kívántainak, mig Részünkön levő nagy bajjal és költséggel bemehet. Sáli Péter takács mester ember nevezetesen szinte két esztendeig processuskodott nagy hurtzoltatással, mig a Szigethi Czéhbe bemehetett. A közönséges temetőben sem engedik Szigethben a részünkön levő 12 esztendőn felly ül levőket temetni. A idősebbeknek számokra ollyan helyet mutatott ki itt a Győri püspökség, a mely többnyire vizállós és a hova a dögöket szokták hordani. Borzadtak is ettől eleitől fogva a hitünknek sorsosai és ennélfogva vagy épen nem is kívántak Szigetben megtelepedni, vagy ha megtelpedtek is, meghagyták, hogy testek az Ujj-Városi temetőbe vitessék, mely kevés költségbe szokott kerülni s azonban ott sem lehetnek nyugodalomban, mert a fejfákat, csak azért, hogy nem kereszt, kiszokták hányni, Rilliger a Temető Inspectora megparantsolta azt a Sírásónak. A tehetetlenségünknek ezen két okaihoz, a Részünkön levőknek szegénységekhez és nem szaporodhatásokhoz, hová járulnak utoljára még ezek is: hogy a Domestiea Cassából, mely többnyire a Protestáns birtokosok fizetéséséből gyűl sem adatik, mint a Catholikus atyafiaknak, minékünk tsak egy krajczár is. Az Ország világos Törvénye és Felséges Királyi Ultimátumok ellen 24 forintokból álló esztendei Contributio is vettetik a Parochiális Fundusunkra és azt egész 1804-dik Esztendeig fizettük is. Azolta nem fizetjük; de minden esztendőben kivettetik reánk és exeeutioval fenyegettetünk. 180.8-ik Esztendőben pedig minden formális bevallásunk ellen 73 forintokból álló Subsidium Íratott az Ekklésiánkra, melynélfogva most ismét a Frantzia rccvisitiora tiz annyi azaz 730 forintok kívántainak tőlünk. A Parochiális épületeinknek azon részére nézve is, melyet eddig a magunk nagy kárával városi közhaszonra kávéháznak engedtünk, és annak megesmérése hogy a kávési Jus nem a mienk, a Nemes Város Camaralis Cassájába, az atyáinknak egy Contractusok szerint 20 esztendőktől fogva Esztendőnként tiz tiz forintot fizetni kéntelenítettünk, ilyen bajunk adta elöl magát, hogy a Contractusban kitett 20 esztendők kitelvén, most újabb Contractusra és többnek, nevezetesen esztendőnként 80 forintoknak fizetésére akar bennünket a Nemes Város szorítani, különben a Kávé Ház bezáratásával fenyeget. Főtiszteiéin Szuperintendentzia! A mi Ekklésiánkat nem úgy lehet és kell is tsak nézni, mint akármely más Ekklésiát. Múlhatatlanná teszi itt a Református közönséges Isteni tiszteletet nem tsak a vallásunkat kővető lakosoknak száma, hanem a Garnisonban nagy részben vallásunkon lévő katonaság; az akadémiában tanuló nemes ifjúság; a Nemes Vármegyének itt levő Táblája; az itt nagy számmal összegyűlő Mester Legények; a Kereskedők, Hajós Legények és különféle tselédek; a hitegetésnek eleitől fogva uralkodott és még most is itten uralkodó Lelke, melytől vezéreltetvén Ujj Városi öSenátor Viscki ur még erre is elvetemedett, hogy mikor valaki részünkről eltsábittatott, Két részünkön levőket hivatott a házához, és tsak azok előtt tétetvén Átállást a már előre elhitetett személylyel erről, hogy önként kiván-e Pápista lenni? erőszakosan és fenyegetéssel arra kénszeritette őket, hogy adjanak írást róla, hogy ez s ez ezt mondotta: hogy önként kíván Pápista lenni. Megesett ez Biró Ferentz* és Szekrényessi János Urakon s másokon is, mig Katedrából ki nem jelentettük, hogy senki e féléről írást ne adjon bár akármint kénszeritessék is. Mind ezek és még utoljára ez is mulhátatlanná teszi nálunk reformátusi közönséges isteni tiszteletet hogy inenn Bétsig semmi Református Ekklésia nintsen, a lionnét ö s hat mérföldről is öszve gyűlnek ide Innepekre Hitsorsosaink, és egy vasárnap sints, melyen Idegenek is ne jelennének meg Isteni tiszteletünkön. Ha azért valamely szűkölködő Ekklésia tekintetet érdemel : valójában Győr, mely nagy transennulis és kereskedő város, mely ezen a részen talán legrégibb, legtöbb viszontagságon ment által és a hányattatásai között is más Református Ekklésiákat mint a Protokolluma mutatja igen nemesen segített, a mostani súlyos környül állásai között méltó figyelmét óhajthatja a Főtiszteletü Szuperintendentz iának. Ezen okokra nézve bátorkodunk is teljes bizodalommal kérni a Főtiszteletü Szuperitendentziát im e következőkre: 1. Minthogy a mióta fellyebb rövidesen előadott sok rendbéli bajainknál fogva a mostani szerfelett való 24**
