Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

375

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

370

kimutatást, jó lenne, ha az egyes állásokról is készíttetnénk, hadd látná a közönség: mikre van főként szükség hazánkban. — Az állami omuipotentiának semmi formában sem vagyunk barátai, azért nem szeretnénk, ha az állam még a pályaválasztást is befolyásolná, ha — a mi ugyan lehetetlen is —ráparancsolna a pályátválasztó ifjúságra: ezt a pályát válaszszátok; de óhajtanánk, ha azt mondaná: Ezt s ezt a pályát ne nagyon háborgassátok, mert igen sokan vannak, kik arra készültek, állás nélkül! Az állami gyámkodásnak ezt a formáját nagyon is üdvösnek, igen áldásosnak tartanánk a társadalomra nézve.

Keleti faj vagyunk, szeretjük a kényelmet, a gond nélkül való életet. Ez az, a mi elsősorban kötelességévé teszi a magyar-államnak, hogy megértesse a magyar társadalommal: Bennem ne bízzál föltétlenül. Fiaidat ne a könnyű életre, a biztos ellátásra hanem a becsületes igyekezetre, a tisztességes munkára neveld. Én adok kenyeret, de csak annak, a ki megérdemli s minél munkásabb, jóravalóbb valaki, annál nagyobb darab a kenyér, a mit tőlem kap! Ezt kellene az államnak mondani s száműzni kellene a protekcziót, persze nem Vendeletekkel, hanem igazán, valójában, példákkal,

Az állami hivatalnak meg yan a maga előnye, de meg van a maga hátránya is. Ám jó, ha vavalaki hivatásból választja, de ha csak azért, mert ott biztosan megélhet, — abból se ő maga, se a társadalom nem lát hasznot. Ahol ez lábrakap, abból a társadalomból száműzve van az akaraterő s az egyéni függetlenség érzete.

Ha látjuk, hogy hazánkban a hasznot hajtó vállalatok élén idegenek állanak, azoké a belőlük befolyó haszon, lehetetlen, hogy no óhajtanánk: Bárcsak magyar emberek állanának ott. — Ezért szükséges már az iskolában fejleszteni, ápolni a gyermekben az akaraterőt, a mely mer majd annakidején kezdeményezni, vállalkozni, azért kell a szülőknek nemcsak jogászokká, orvosokká, tisztviselőkké nevelni gyermekeiket, hanem ha bennök erős akaratot, gyakorlati észjárást, kezdeményező erőt tapasztalunk, neveljük a gyakorlati életre. Nincs abban szégyelni való, ha egy ügyvédnek, egy orvosnak, egy papnak vagy tanárnak a fia kereskedő, iparos lesz. Hiszen magunkon tapasztalhatjuk, hogy a hivatalunkból nemhogy vagyont tudnánk szerezni, de jó, ha úgy — ahogy eltengődhetünk, — mig, a kik gyakorlati pályán dolgoznak, a legtöbbször nemcsak kényelmesen élnek, de vagyont is szereznek, ha t. i. igyekszenek, meg a mint mondani szoktuk: ha van egy kis szerencséjük. Csak az urhatnámság, a külsőségek után való kapkodás vesszen ki a magyar társadalomból ; hogy ne azt nézzük, ki mivel keresi a kenyerét, hanem azt: hogy tisztességes utón keresi-e!

Az életpályákra vonatkozó sok mondani való közül ezt a keveset láttuk jónak elmondani a most végződő iskolai esztendő alkalmából!

Püspöki látogatás a belsősomogyi ev. ref. egyházmegyében.

XV. Gige, Kiskor ácsi, Kisasszond. Kiskorpád.

Május 2-án a gigei egyház meglátogatása követvetkezett, hová behívattak Kiskovácsi, Kisasszond anyaegyházak és Kiskorpád leányegyház Kaposmérőből reggel 8 órakor indult a menet; elől tek. Sárközi Béla főszolgabíró ur, utánna Kovács Sebestyén Gyula urnák négyes fogatán Főt. püspök ur, Körmendy S. úrral, végül az esperes és egyházm. főegyző. A gigei határnál a zseliczségnek legvégső kis halmán várakozott a n.-atádi járás főszolgabirája: tek. Ehn Sándor ur, a községi körjegyzővel, képviselőtestülettel és a nagy számmal kivonult hívekkel és szép bandériummal. — Üdvözlő beszédet tartott a községi körjegyző. A menet Gige községbe harangzúgás és mozsarak dörgései közt érkezett meg; mindjárt a bejáratnál zászlókkal díszített diadal oszlopok voltak felállítva; innét egész a lelkészlakig sorfalat képeztek a hívek. A lelkész kapujánál volt felállítva a szép diadalkapu „Isten hozottu felirattal. A lelkészlak előtt a lelkész és tanító urak a presbyteriumok élén várták a főpásztort. Az üdvözlő beszédet a helyi lelkész nt. Császár István ur tartotta, az erre adott felelet után Kulcsár Vilma igen szép virágcsokrot nyújtott át rövid beszéd kíséretében püspök urnák, a leányok nevében.

Először az isteni tisztelet tartatott meg, a mely a helyi lelkész urnák szép alkalmi imádságával vette kezdetét, ezután következett a pnstoralis beszéd. Püspök ur üdvözölve a behívott gyülekezetek nagy számban Összesereglett híveit, kiknek, nagy része kiszorult a templomból és a más vallásfelekezetbelieket, elszállt képzeletben a rég múlt időkbe, a reformáczió hajnalkorába és elmerengett annak dicsőségén. Megható szavakkal mondotta el, hogy a történet tanúsága szerint, az egész b.-somogyi egyházmegyében csak a gigei gyülekezet az, a melynek több mint 300 éve ugyanazon egy temploma van, ugyanazon helyen, a melyben a legviharosabb üldözések között is csak négy évig szünetelt az isteni tisztelet, s l(i24-től szakadatlan folytonosságban eltudja számlálni lelkészeit névszerint, a jelenlegi lelkész a 23-ik. A többi szomszédos egyházak templomait egymás után vették el, döntötték romba; de azért ezen egyházak hívei sem csüggedtek soha; hanem mint a fecske, ha leszúrják fészkét, rögtön uj fészek rakáshoz fog: úgy ezen gyülekezetek hívei is azonnal munkához láttak mindig és újabb templomokat építettek. Megemlékezett a kisasszondi egyházról, a melynek földesurai, a Sárközy család tagjai egyházukhoz, vallásukhoz való ragaszkodásuk miatt, ragyogó példánykép gyanánt tündökölnek és neveik hozzá vannak fűzve az egyházmegye történetéhez. Az ősök vallásos buzgóságának ecsetelése után, a melyből ő is bizalmat merit a jövőre és erőt a vállaira nehezült teher elhordozására, azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a jelen nemzedék nyomába lép-e az elődöknek ? Ezen kérdéseket taglalva elmondja, hogy sok jót Iá4- itt e gyülekező-