Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 tonosan apad, és ezt legmegdöbbentőbb módon látja a kettesei egyházban, hol a hívek száma egy század alatt épen felére olvadt le. Hát nekünk nem mondja ezt az Isten: Gyümölcsözzetek, sokasodjatok, töltsétek be a földet ? Igen, nekünk is mondja! De nekünk, magyaroknak ezt is mondja ám a költő, szeretett hazánkra mutatva: „itt élned, halnod kell.u Fájdalommal tapasztalja azonban, hogy ez az ős erős magyar nép itt nem élni, hanem halni akar csak: Kéri a kiveket szeretettel, hogy szabadítsák meg magukat e bűntől, mert csak igy lehetnek jó keresztyének, jó honpolgárok. — Isteni tisztelet végeztével a templomban volt a tisztelgő küldöttségek fogadása. Első sorban tisztelgett a rom. kath. egyház a plébános vezetése alatt, azután következtek: az izraelita hitközség, a szentimrei állami földműves iskola, iparosok testületé, önkéntes tűzoltók és végül a politikai község. A templomból kijövet egyenesen az iskolába ment püspök ur egész kíséretével, hogy a taneredményről is tudomást vehessen; és az alig várt, nem remélt eredményért elismerését fejezte ki a tanítónak. Most következett a behívott egyházak vizsgálata. Xlll. Zseliczkisfalud, Szenna, Sz.-szentmárfon, Pottza. April 30-án reggel 8 órakor folytatta püspök ur körútját a zseliczi vadregényes vidéken. Elöl ment a kaposvári járás főszolgabirája; aztán ns. Nagy Ákos kadarkuti földbirtokos urnák díszes négyes fogatán püspök ur és Kormendy S., ezután a kiséret, útközben csatlakozott szép bandériummal zs.-kisfaludi község képviselő testületé, élén a diszmagyarba öltözött körjegyzővel, Jambrik Alajossal, a ki szép beszéddel üdvözölte az egyházi főt. Az erre adott válasz után tovább haladva a menet, egyszer csak előbukkant a mély völgyben az egymástól alig fél kilométer távolságban levő község: Zs.-Kisfahid és Sz.-szentmárton, elbájoló látványt nyújtva a szemlélőnek. Ugv pihennek egymás mellett, mint két szép gyermek az édes anya ölében, a magasra nyúló hegyek, mint védelmező karok, óvják őket. Leereszkedve a magasból Szilvásszentmártonba ért a menet, hol e kis leányegyház mélységes tisztelet jeléül gyönyörű diadalkaput emelt az epedve várt kedves vendégnek. A megállapodás szerint itt meg kellett volna állni a menetnek, hogy a község képviselő testületé iidvözöshesse püspök urat; azonban a száguldó lovasok és sebesen robogó fogatok messze elkerülték e helyet, mikor megállhattak volna és igy tovább utaztak. Igazán megható volt a mikor láttuk, hogy e kis község lakossága, apraja, nagyja mint fut keresztül a kerteken és réteken, hogy a pár percznyire levő anyaegyházba érhessen a fogadtatásra. Harangzúgás taraczklövések kisérték be a menetet a diadalkapun át. A helybeli lelkész, tiszt. Maár Károly ur üdvözlő beszéde és főtiszt, püspök ur válasza után egy polgár leány szép csokrot adott át — a leány-sereg nevében — tiszteletük jeléül. Először isteni tisztelet volt, melyen alkalmi imát mondott a helyi lelkész, ezután püspök ur mondotta el pásztorális beszédét, melyben a híveket vallásosságra, isteni félelemre az egyházhoz való ragaszkodásra kérte, intette. Kifejezte elragadtatását e szép, vadregényes tájék felett, mely szivet, lelket felemel, elragad; ebből indulva ki igy folytatta beszédét: Mig mi az Istennek dicsőségét inkább csak a zsoltáros könyvből, a 66, 67, 63-ik énekekben olvashatjuk, addig ti a természet nyitott könyvében, úgy a mint maga az örökké való Isten megírta — olvashatjátok. Ennélfogva ti jobban kárhoztathatók volnátok, ha nem volna bennetek hit, vallásosság és az egyházhoz való ragaszkodás. Maga Jézus mondja, hogy azok kevésbbé bűnösök, a kik nem vették a kijelentést. Ti itt e gyönyörű vidéken, áldott hegyek alján éltek, Istennek minden áldásaiban gazdagon; ti igazi buzgósággal énekelhetitek a 67. dics. 7. v. Ha tehát nem volna bennetek hit és isteni félelem, én is elmondhatnám jogosan rólatok Jézusnak ezen szavait: „Jaj te néked Korázin, jaj te néked Bethsaida, mert ha Tirusban és Sidonban azok az isteni erők lettek volna, melyek te benned lettek, régen gyászruhában és hamuban ülvén, megtértek volna ; de mondom néktekr hogy könnyebben lészen dolga Tirusnak és Sidonnak az ítélet napján, hogy nem nékteku . . . De nem lehet ezt mondanom, mert ime e szép templom, a melyet ily díszesen kijavítottatok; a középületek, a melyeket rendben tartotok; azaz áldozatkészség, mely szívesen nyújtja a filléreket az egyháznak szükségleteire; az a buzgóság, a melylyel látogatjátok e szent házat; az a töredelmes bünbánat, mely titeket oda vezet az Ur asztalához, mind, mind azt mondják, hogy ti fel tudjátok fogni Istennek irántatok tanúsított jóságát, érzitek az iránta való hálát az elvett áldásokért és szóval és tettel is kifejezitek azt, hogy minden, a mivel csak birtok, Istennek ajándéka, a ki érdemeiteken felül áraszt el kegyelmével és irgalmával titeket. Maradjatok meg ezután is ezen nemes érzelemben; lélekben buzgók legyetek, Istennek szolgáljatok. De mivel ti magatokban gyarlók vagytok, kérjétek Istennek segedelmét és imádkozzatok. Isteni tisztelet után tisztelgett a r. kath. hitközség, ezután megtekintette püspök ur az iskolái, s az eredményért megdicsérte a szorgalmas tanítót és végül megvizsgáltattak a behívott gyülekezetek s minden ékesen és szép renddel találtatott. XIV. Kaposméro- Újlak, Szomajom, Szentbenedek. Május 1-én, szép verőfényes reggel indult útra az egyházvizsgáló társaság a következő központi gyülekezetbe: Kaposméröbe, hová behivattak M.-szomajom és Szentbenedek. Elől haladt a zs.-kisfaludi bandérium, utánna a járási főszolgabíró, ezt követte főtiszt, püspök ur és Körmendy S. ur, a Mezőgazdasági ipar-részvénytársaság díszes fogatán, ezután két fogaton a kiséret. Szennában is szép diadalkapu volt felállítva, melyen át a menet berobogott a lelkészi udvarra, hova az egész község lakossága egybe sereglett. Itt Szabó János lelkész igen szép beszéddel üdvözölte a főpásztort, a ki feleletében örömének adott kifejezést, hogy meglátogatta ezt a természet által gazdagon megáldott községet és most szinről-szinre láthatja híveit. Elmondotta, 23*
