Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
363 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 364 hogy már ismeri a gyülekezet kül- és beléletét, a tegnap megtartott egyházvizsgálatból és a vett értesítésekből ; tudja, hogy a hívek vallásossággal ékeskednek, az Urnák házát látogatják, szorgalmasok és jólétnek örvendenek. Kérte őket, hogy ez ösvényen maradjanak meg, mivel csak ez utón érhetik el azt, a mire törekednek, a megelégedést, boldogságot. Csak azt ajánlotta figyelmükbe, a gonosz szolga példázatát bővebben kifejtve, hogy az egyházi terhek felosztásánál legyenek figyelemmel a méltányosságra és igazságra. Majd megtekintette a lelkészlakot, hol a polgári község képviselőtestülete tisztelgett. Ezután tovább haladt a menet megnövekedve a szennai gyülekezet híveivel. Csatlakozott ennek bandériuma a kisfaludihoz, A határnál már várakozott a kaposmérői község képviselő testületé szép bandériummal. Itt a községi körjegyző üdvözölte a kedves vendéget. A kisfaludi és szennai kiséret visszatért. K.-mérőben az egész község lakossága felekezeti külömbség nélkül, ünnepi öltözetben, teljes számmal sereglett össze a ref. templom körül, úgy, hogy a tűzoltók csak alig tudták a jó rendet fentartani. A lelkészi udvaron Matolcsy Gyula helyi lelkész üdvözölte püspök urat s a válasz után Kántor János tanító unokája szép csokrot adott át. Az isteni tisztelet 10 órakor vette kezdetét, a helyi lelkész imájával, a mely alkalomszerű voltával már előre jó hatást gyakorolva, szivet, lelket felemelt. Növelte ezt és végül a legmagasabb fokra ragadta Püspök ur elragadó beszéde, melyben Összehasonlította a természeti és erkölcsi világot . . . Ma viradt fel május első reggele, kétszeres mértékben felemelő nap, mondotta, mert az urnák napja ez, és egyúttal a természet ünnepe. Látható jeleit adja az Isten, hogy a tél fagyos rögei alatt lebilincselt fold mint éled újra és im hullámzó zöld vetés s színes virágbokréták borítják annak színét. Bárcsak a bennünk lakozó ős erő is ily erőteljes alakban nyilatkoznék. Vajha azok a szavak, melyeket hirdet, oly magasztos vallásos érzést, áldozatkészséget támasztanának a szivekben, mint a lágy fuvalom a természet mezején. Mert az erkölcsi életben szükséges, hogy az Isten igéje uj életre serkentse a szivekben levő szeretetek Mint a természeti vagy az erkölcsi világban is van tavasz, a rideg, kemény tél után. Oh a mi egyázunkban is volt hideg tél, a mikor sokat szenvedtetek a hatalom kezelőinek durva erőszakosságai miatt. Nagy tél volt ez, máj dem két századig tartott ... De eljött a tavasz reggele, mely letörte a szorító bilincseket, és a szabad vallásgyakorlat és lelkiismereti szabadság gyönyörű virágaival boritá el az erkölcsi világ mezejét. — Nemcsak egyházunkban — hazánkban is volt tél, a mikor annak leigázásáért a hatalmasok minden erejüket összegyűjtötték ... De itt is eljött a tavasz reggele, mely meghozta a szabadság, egyenlőség, testvériség szép virágait, melyeknek már gyümöl. csőit is élvezhetjük. Méltó memlékezni e szép napon a természet ünnepén, az egyházi és nemzeti élet tavaszairól is.__ Örömét fejezte ki püspök ur, hogy a hívek kebelében erősen munkálkodik a hit napjának melege, mely olyan virágokat fakaszt, melyek nem hervadnak el gyümölcs nélkül. — Látogatják a templomot, űrvacsorával élnek, hitüket jó cselekedetekkel mutatják meg, mert Isten dicsőségére adakoznak. Sőt a jövőre is gondolva, gyűjtenek, takarék magtárat alapítottak —közmunkát vállalnak; továbbá a családi életben is meg van a tisztaság: ezek mind olyan jelek, a melyek bizonyítják azt, miszerint az egyházak erős fundamentomon vannak felépítve. De gyarlóságot is lát a sok jó mellett, nevezetesen a dobzódást, szeszes italokkal mértéktelen élést, mely fogyatkozás fájdalom még a vezetőkben is meg van. — Arra kéri tehát a híveket, vezetőket és köztagokat, hogy ezt pótolják helyre, álljanak elent a kísérteteknek, mert bármely erényekben ékeskednek is, ez lerontja mind, és hijábavaló minden fáradozásuk e földi életben, mivel az irás szavai szerint „a részegesek és dobzódók Isten országának örökségét nem bírhatjáku . . . Ezen bűnöknek eltávoztatására buzgó imádságban kérte Istennek segedelmét. Istentisztelet után volt az iskola, ezután az egyházak vizsgálata. Ezeknek elvégzése alkalmával általános derültséget keltett egy bárdi polgárnak püspök úrhoz intézett interpellatiója, melyben azt kérdezte: mi az oka annak, hogy fiit. püspök ur zs.-kisfaludra is, Szennába is, sőt Kaposmérőbe is elment: csak Szt.-Benedek- Bárd egyházat kerülte el, pedig ők is tiszta szívvel fogadták volna, és ők is tudtak volna ilyen diadalom kaput csinálni... Ezen ős egyszerűségre, de egyszersmind őszinte tiszta szívre valló interpellatióra püspök ur azonnal megadta a kielégítő választ azzal, hogy ha Isten életének kedvez, a jövő alkalommal Szt.-Benedek- Bárd egyházat is meglátogatja. D. u. 2 órakor püspök ur egész kíséretével Kovács Sebestyén Gyula úrhoz, a b.-somogyi egyházmegye kiváló tagjához, tanácsbirájához ment ebédre, a ki — ott léte ideje alatt — a legnagyobb magyaros házigazdái szívességgel vendégül fogadta egész kíséretével együtt. Ide jött ki mélt. Tallián Gyula főispán ur tiszteletét tenni, egyúttal Kaposváron időzése alatt vendégül meghívta. — Kijöttek még ugyanonnét Csertán Márton h. lelkész és Dr. Rózsa Ernő gondnok, Szigethy János kórházi főorvos, úgy szinte az elmúlt napok kedves emlékének felidézésére és felelevenítésére tek. Hegyessy János főszolgabíró urak is tisztelegni. Márcza. Savonarola Hieronymus. (Halála 400-ik évfordulóján) (1498 május 23-án) Előrenéz városa és a toschanai herczegség nagy fiainak emlékoszlopai között ott áll a szent Márk kolostora volt lánglelkü priora, Savonarola márvány
