Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
o59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 360 képzést nyerjen nemcsak a legfontosabb részeket, hanem a kevésbé fontos részleteket illetőleg is. Az utasitások ezt a tanárnak mintegy kötelességévé teszik ; működését a miniszteri szakközegek főleg, sőt kizárólag ebből a szempontból Ítélik meg, s igy nem csoda, ha a tanár is -— legalább nagy részben — életczélját ebben, nem pedig a növendékek ethikai kiképzésében keresi és találja. Megvalljuk, sajnálattal láttuk a közoktatásügyi tanács gyűléséről közölt tudósításokban is, hogy a szaktudósság mellett az iskola ethikai, jellemképző feladata mennyire háttérbe szorult. — Pedig középosztályunknak ez utolsóra legalább is van oly szüksége, mint az ásványok osztályozására, vagy Ovid «átváltozásaiból» 600 sornak a fordítására. Igazi tanterv revisiónak csak azt tekinthetjük, mely lehetővé teszi a rendszer keretén belül — s nem annak ellenére — a tanulóknak önálló gondolkozásu s jellemileg is képzett férfiakká nevelését. —l—A. Püspöki látogatás a belsősomogyi ev. refegyházmegyében. XII. Kadarkút, Uencse, Hedrahely, Visnye. April 29-én következett, mint központi egyház Kadarkút, hová behivattak limese, Hedrahely és Visnye egyházak. Harangzúgás és mozsárlövések közt indult a menet, élén Ehen Sándor főszolgabíróval, utánna lovas bandérium, ezután Kazik István uradalmi intéző négyes fogatán püspök ur az esperessel, végül a kiséret. A mint a menet Mike község felé haladt, már messziről taraczk lövések hallatszottak. Meglepő volt ez annyival is inkább, mivel teljesen katholikus e község. Még inkább bámulatra gerjesztett az a látvány, melv a község végén elénk tárult. Gyönyörű szép zászlókkal díszített diadalkapu körül temérdek nép, csaknem kizárólag katholikusok; sorfalat alkottak a tűzoltók és rázendített egy magyar dalt a zenekar. Ennek elzengése után dr. Wettengel Károly körorvos üdvözölte a ref. egyházfőt a község képviselő testületé és a súlyos betegen fekvő mélt. özv. gróf Somsich Imréné nevében és megbízásából Főtiszt, püspök ur meleg szavakkal mondott köszönetét és örömét fejezte ki a felett, hogy a község lakossága fel tudott emelkedni a miveltségnek azon magas fokára, hol a felekezeti korlátok szét töredeznek és valláskülömbség nélkül egyetértésben, szeretetben összeolvadva, karöltve munkálják az emberiség boldogitását. Felemlítette azt az időt, midőn őseik messze nyugotról felkerekedve hazát kerestek *) s itt e szép és áldott magyar honban találták fel azt, hol a magyarokkal teljesen egyenlő jogokat nyertek. Emlékeztette őket arra a nemes családra, a mely őket ide telepítette ) Mike község lakossága betelepített németekből áll. — Teljesen kath. község. és jótéteményeivel elősegítette boldogságukat, felvirágzásukat. Ezekből kifolyólag kérte őket, hogy szeressék ezt a hazát mint hű polgárok, ragaszkodjanak a gróf Somsich családhoz, mint jóltevőjükhöz és ápolják maguk közt a felebaráti szeretetek Harsogó éljen és taraczk lövések között indult el a menet Kadarkút felé, melynek határán a község képviselő testületé, élén Sárközy Béla Kaposvár járási főszolgabíróval üdvözölte a főpásztort. A kiséret 16 fogattal szaporodva ért a községbe. Úgy a ref., mint r. kath. templom tornyában zúgtak a harangok; dörögtek a mozsarak. Szép diadalkapun át haladt a menet a lelkészi udvarra. Itt Mozsonyi Sándor helyi lelkész ur hosszú, de mind végig feszült figyelemmel hallgatott széj) beszédben üdvözölte püspök urat. Az erre adott válasz után a helyi lelkésznek serdülő szép leánya, Mozsonyi Erzsiké gyönyörű csokrot adott át a főpásztornak, bátran elmondott szavak kíséretében. Először isteni tisztelet tartatott. Szép alkalmi imát mondott a helyi lelkész, utánna következett a főpásztori beszéd, mely erősen alkalmi színezetével mély benyomást tett. Elmondotta a püspök ur, hogy most, a mikor megvizsgálja az ide egybehívott gyülekezeteket, különösen Kadarkutot, a hol a történet tanúsága szerint már a 16-ik században volt virágzó ref. egyház, azt keresi, azt kutatja, hogy vajon megvannak-e, élnek-e itt az ősök erényei ? Es ha ezeknek nyomára akad s látja, hogy az elhintet magvak bőven gyümölcsöztek: akkor elismerését fejezi ki és megdicséri őket; de ha visszaesést, hátramaradást tapasztal: vegyék az ő dorgáló szavait szívesen, mert nem haragból, hanem atyai szeretetéből származnak. Hogy a hívek vasárnap és ünnepnapokon az Urnák házát látogatják, ezt örömmel hallotta, de a miatt már fáj a szive, hogy az úrvacsorával élést sokan elhanyagolják. Panaszkodnak a sok baj, szegénység és nyommasztó terhek miatt és mégis mikor itt e szent asztalnál felhangzik e szózat: „jöjjetek ide mindnyájan, kik megfáradtatok és meg terheltettetek ;u nem jőnek el, hogy itt megnyugvást találnának. Ha egy jó barátunk hiv vacsorára, még oda is illik elmenni tisztességes ruházatban és mikor az Ur hívogat az ő lakodalmi mennyegzőjébe, oda nem akarnak elmenni, mentegetik magukat, mint az evangyéliomi meghívottak. De mégis látja némi jelét a buzgóságnalc, a mennyiben ezen igen régi és roskadozó templom helyett uj hajlék építésére gyűjtögetik az anyagi javakat. — Istennek áldását kérik e nemes munkára és ő is óhajtva várja azon nagy napot, a mikor az uj templomot felépítve elmondják e gyülekezet hívei: Íme, a régiek elmúltak, mindenek megújultak. De még jobban szeretné, ennél is sokkal nagyobb örömöt okozna atyai szivének, ha erkölcsi tekintetben is elmondhatnák minél hamarabb e szavakat. Ha levetkeznék azt a sok gyarlóságot és fogyatkozást, melyben szenvednek. Egyik nagy gyarlóságuk az, hogy elmerülve az anyagiakban: elfelejtkeznek a tulajdon szentségéről és kinyújtják kezeiket felebarátaiknak verejtékkel szerzett vagyonuk után. A másik baj, sőt bűn az, hogy a ref, hívek száma foly
