Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
Kilenczedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1898. junius 5. .A. lap szellemi részét illető közlemények; a szerkesztőség liez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők-Az egyház és iskola köréből. Á dnnántúK ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Megjelenik minden vasárnap.-A.z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 3 frt), kirdetéseli, reclamatiők Faragó János f om\iiils:aitá<rs ozimére küldendők. A tanterv revisio. Nemcsak a tanügyi lapok hasábjait töltik be a tanterv revisio kérdését tárgyaló czikkek, hanem a politikai lapok is — igen helyesen — folytonos érdeklődéssel kisérik az ezen téren fölmerült fontosabb mozzanatokat, világos jeléül annak, hogy az oktatás — és közelebbről a középiskolai oktatás — sokkal fontosabb, hogysem az ezt illető kérdések csak a szaklapok körére volnának szorithatók. A sajtónak ezen magatartása lényeges tényezőként szerepelt aunál a javaslatnál, mely mint az országos közoktatási tanács állandó bizottságának javaslata múlt hó 25 és következő napjain képezte az országos közoktatási tanács gyűlésének s tárgyalásainak alapját. A gyűlés lefolyásáról, az ott fölmerült eszmékről a napi lapok eléggé tájékoztatták az olvasókat, s így nekünk nincs egyéb feladatunk, mint néhány megjegyzést fűzni a javaslathoz, mely a kultuszminisztérium jóváhagyását megnyerve hihetőleg a jövő — 99. év szeptemberével — az állam rendelkezése és vezetése alatt álló s az államsegélyes gimnáziumokra kötelező tantervül fog megáll apittatni. Jól tudjuk, hogy a javaslat — mint általában az egész tauterv revisio csak a 88 : XXX. t.-cz. keretében mozoghat, s igy nagyobbszabásu újításokat nem igen várhattunk tőle, mert már a miniszteri leirat szerint is a változtatás a fönálló kereteken belül leginkább tapasztalt hiányok megszüntetését tűzte a revisionalis munka czéljául. Mégis sajnálattal látjuk, hogy sem a javaslatban, sem a róla folytatott eszmecserében nem találhatjuk orvoslását két lényeges hiánynak : egyrészt a túlterhelésnek, másrészt az iskola nevelő szerepét háttérbe szorító eddigi iránynak. A „túlterhelés* volt az a legáltalánosabb kifogás, a mit eddig a tauterv ellen emeltek. Az új javaslat ezen a bajon nem segit, hacsak a tankönyvekre vonatkozó s a tanítandó anyagot részletesen feltüntető utasításban nem keres a közoktatási kormány orvoslást erre a bajra. A javaslat ugyanis meghagyja az összes óraszámot, ami már magában véve is — a testi nevelésre való tekintettel — hiba, de e mellett az idegen nyelvek tanításában fentartja az eddigi eljárást, s pl. a latinirodalom megismerésére — e tárgynál némileg leszállított óraszám mellett — szükségesnek tartja,, hogy a tanulók fordítsanak Phaedrust, Cornelius Nepost, Julius Caesart, Curtius Rufust, Sallustiust, Liviust, Ovidiust, Vergiliust, Cicerót, Horatiust, Tacitust és pedig az eddigi terjedelemben. Hát hiszen, ha a magyarról latinra való forditás teljesen megszűnnék, — ami azonban nincs kontemplálva — akkor talán lehetne szó az eddig végzett anyagmennyiség továbbra való fentartásáról— bár, a sokféle író még ez esetben is nagyon kétséges haszonnal volna csak olvastatható — de mikor továbbra is* megmarad a nyelvtan tanítása oly fokon, mint eddig, hogy akkor kevesebb óraszámmal hogyan végezzék el a növendékek a javaslatban kiszemelt anyagot önmaguk nagymérvű megterhelése nélkül — azt nem lehet elképzelni. Ez azonban csak egy kiszakított példa; a javaslat minden tárgynál (daczára a látszólagos csökkentésnett még a mathematikánál is) fentartja az eddigi czélt, s ezzel a »túlterhelést.» Iskolai oktatásrendszerünk külömben is a könyvnélkül tanulásra, az emlézésre fektette a fosulyt, az önálló gondolkodás kiképzése csak másodrendű fontosságú volt, s ez a tévedés az új tantervben sem lel kiigazítást. Epen ilyen súlyos hibának kell tekintenünk azt, hogy a taníttatás mellett az iskola nevelő hatása és feladata továbbra is háttérbe szorul. A két hiba egyébként egy és ugyanazon forrásból fakadt a szakrendszer átviteléből — és pedig túlhajtott alakban való átviteléből — a középiskolába. A tanauyag minden egyes tárgyból ez által végtelen nagygyá lesz; a szaktanár elfeledi, hogy a növendéknek még hét más *szak»-ból kell készülnie, elfeledi, hogy a növendékből harmonikusan fejlett embert kell az iskolának képeznie,— előtte csak egy lebeg: hogy a növendék az ő szakjából minél alaposabb 23
