Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
345 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 346 Délután 4 órakor átrándult a szomszédos Görgeteg; egyházközségbe egész kíséretével együtt, miután nevezett egyház presbyteriuma igen megkérte,hogy ros kadozó uj templomát nézze meg, és meggyőződvén arról, miszerint a 10 évvel ezelőtt 14 ezer forint költséggel épitett templom renoválása több ezer forint kiadást igényel — őket a segélyre ajánlani kegyeskedjék. — Már a visontai felső faluvégen várt a görgetegi lovas bandérium, mely a menet élén haladt egész Görgetig, hol a templom mellett Ragályi László lelkész ur üdvözölte püspök urat, örömének adva kifejezést egész gyülekezete nevében azért, hogy bár ezen gyülekezetnek a hely színén való meglátása nem volt felvéve a menetrendbe, mindazonáltal meglátgatni szíveskedett. — Főt. mélt. püspök ur megköszönve a szives fogadtatást, megnézte a temlomot, és a többi középületeket — alkonyat táján viszament Visontára. Harangzúgás kísérte be és kimentele alkalmával a főpásztort és nem mulaszthatom el elismerésünknek adni kifejezést azért, hogy főt. Vas Ferencz r. kath. plébános ur is — mindkét alkalommal meghozatta a harangokat és a főpásztor előtt tisztelgett. X. Homokszent györgy, Kálmdncsa. April, 27-én következett Homokszentgyörgy meglátogatása, hová a szomszédos Kálmdncsa anyaegyház behivatott. A menet élén haladt tek. Fenyőssy Ödön járási főszolgabíró ur, ezután Staubéi* Albert urnák díszes fogatán Főtiszt, püspök ur főtiszt. Körmendy Sándor úrral, végül nt. Novotny Alajos egyhm. e. tan. bíró és nt. Ragályi László egyhm. egyh. aljegyző urak mint az esperes és egyh. főjegyző helyetteseik, mivel ez utóbbiak előző napon haza utaztak egyházukba, hol a következő napokon volt az egyházlátogatás. A visontai bandérium kisérte a menetet a h.-szt.-györgyi haarig, hol e községnek képviselőtestülete és fényes ban-s dériuma várakozott. Itt üdvözölte püspök urat Forintos Nándor körjegyző.' Innét a menet tovább haladva, harangzuggás és taraczklövések között érkezett a községbe, melynek végén igen szép diadalkapu volt felállítva. A község apraja nagyja lelkes örömnyilvánitások közt kisérta a menetet a lelkészi udvarra, hol nt. Barakonyi Kristóf helyi lelkész és esperes ur rövid, de szívhez szóló, könynyekre fakasztó szavakban üdvözölte és fogadta szeretve tisztelt Főpásztorát. Az isteni tisztelet d. e. 10 órakor vette kezdetét a templpmban, mely a valláskülömbség nélkül összegyülekezett nép által teljesen tömve volt. Először Kovács Bertalan kálmáncsai lelkész mondott szép alkalmi imát* melyet követett a Főpásztornak lendületes, szivet, lelket elragadó beszéde. Úgy üdvözölte a h.-szt.-györgyi és kálmáncsai híveket, mint a hitélet buzgó harezosait, a kiket folyton táplál és bátorít az isteni kegyelem. Ez az egyedül a mi sikerrel koronázza munkáinkat, küzdelmeinket, azért mondja az irás: „Ha az Ur nem építi a várost, hiáhan vigyáznak az őrizÖk“ — jól mondja az apostol: „Iliában ültet Pál, híjában öntöz Apollos, ha az Ur előmenetelt nem adP — E két egyház története különösen tanúskodik az isteni kegyelem véghetetlenségéről, de egyszersmind az ember gyarló, tehetetlen voltáról is. Elragadó ékesszólása tetőpontját érte el, a mikor eleven színekkel, történeti hűséggel ecsetelte különösen a kálmáncsai egyháznak régi fényét, dicsőségét, rettenetes küzdelmeit, elpusztítását és hamvaiból történt feltámadását. Kálmáncsa az egész országban egyike volt az első prot. egyházaknak, mert már Huss János tanai elhatottak ide. hogy a későbbi reformátusok tanítása itt már kész és termékeny talajra talált. — Már 1525-ben inegzendült hazai nyelvünkön az evangyéliom. Tetőpontját érte el dicsőségének akkor, a mikor szerencsés volt lelkészül megnyerhetni Szegedi Kis Istvánt, a ki püspöki székhelyivé tette és felsőbb iskolát állított fel, a melyben lelkészeket képzett és bocsátott ki a vidékre. Mint a természetben sokszor hirtelen váltja fel a derült szép időt a vihar és fergeteg, úgy fordult e virágzó, fényes egyházra is a szenvedések vihara és a küzdelmek fergetege- Egy szép vasárnapon, a semmi rosszat nem sejtő hívek szent buzgalommal és áhítattal gyülekeztek a templomba, mint a szomjuhozó szarvas a hideg kútfőhöz — hogy lelki szomjúságukat enyhítsék és magukat a ma mennyei eledellel táplálják. — S midőn megelégitvén lelkűket az étel s hálaadással távoztak onnét el — megjelentek a poroszlók, rabságba hurczolták a prédikátort, a gyülekeződ elöljáróival együtt, azután a török csorda feldúlta, elpusztította e virágzó várost. Ezt követték a szakadatlan küzdelmek, üldözések, háborgattatások. A templomok elvétettek, lelkészek elüzettek, még a harangozás is eltiltatott. Ekkor a vallásosság,* egyházhoz való ragaszkodás csak a nép szivében élt, hol elrejteni kellett, tie semmi hatalom, semmi külső erő onnét ki nem irthatta ! ! Elmúlt a vihar, lecsendesült a fergeteg, felderült a szabadság napja; 1781-ben, a türelmi rendelet után mindkét egyház hozzáfogott az egyház megalapításához. Egymásután épültek a templomok, Homokszentgyörgyön ez már az 5-ik. Tehát a nép, ha mindenétől megfosztatott is, hitét megtartotta, nem csüggedt soha! Lássátok igy munkálkodott az isteni kegyelem, igy erősítette meg erejét a gyengékben ! . . . Az a kérdés most, hogy ha én végig tekintek rajtatok: méltóknak talállak-e titeket azon bithtí ősökhöz ? Meg van-e még szivetekben az a vallás, mit legszentebb örökségül hagytak reátok ? Lobog-e még kebletekben a Szent Léleknek ama tüze, mely kettős láng alakjában szállt a tanítványokra egykor és a mely a.ti őseiteket megvigasztalta, bátorította és a rettenetes küzdelmek közt megtartotta ? Bizony lélekemelő a példa a mely előttetek ragyog. Nagy megnyugvásomra szolgál és lelki örömmel ismerem el, hogy őseitek hitét megtartottátok, azoknak áldozat készségét örököltétek és a szent s kegyes életben azoknak követői vagytok. Mert az Ur házát szorgalmasan látogatjátok, az Urnák szent vacsorájával éltek egyházi épületeket a legjobb karban tartjátok, a terheket, bár súlyosak szívesen hordozzátok; szorgalma-22*
