Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 343 Püspöki látogatás a belsösomogyi ev. ref. egyházmegyében. IX. Visonta, E.-Újlak, Görgeteg, E.-Szentkirály. April 26-án reggel folytatta útját főt. mélt. püspök ur — gróf Széchenyi Géza díszes négyes fogatán a következő központi egyházba Visontára, hova behivattek Görgeteg anya-, és E.-Újlak, E.-Szentkirály leány •egyházak. A menet élén haladt a járási főszolgabíró tek. Fenyőssy Ödön ur, utánna a püspöki fogat, végül több kocsi a kisérő személyekkel. Lovas bandeo •/ riurn a menet két oldalán. A r.-újlaki határnál nagy számban jelentek meg a r.-újlaki hívek, lovas bandériummal, a kik mind a menethez csatlakoztak. — Iskolás gyermekek virágcsokrokkal árasztották el a szeretett Főpásztort. Megérkezvén a szép és impozáns diadalkapun keresztül a lelkészi udvarba: Máté Lajos helyi lelkész tartott szép és szívhez szóló üdvözlő beszédet. Ezután megtartatott az isteni tisztelet a templomban, mely csak egy részét tudta befogadni a nagyszámban összegyűlt híveknek, — a többi az ajtó előtt — a természet tágas templomában, a levelezni kezdő fák árnyékában hallgatta az Isten igéjét és vette magához ama mennyei eledelt, a melyből ha valaki eszik, soha többé meg nem éhezik. Máté Lajos helyi lelkész mondott rövid imát, ezt követte a főpásztori beszéd, melyben püspök ur elmondotta, hogy nem csak most ismeri meg e díszes gyülekezetét, mert ismerte már a prot. egyház történelméből és a hozzá felterjesztett és általa elintézett ügyekből. Ezek mind azt mutatják, hogy az őseik által örökségül rájuk hagyott evangyéliomi tudományt megbecsülték, megőrizték és megtartották a hívek, annyira, hogy elmondhatja róluk az irás ezen szavait: a ti hiteteknek hire vagyon a világon. Megdicséri őket, hogy ragaszkodnak a vallás szolgáihoz is, mert az atya után a fiút választották meg lelkészül, tehát mig másutt háborgatással, mellőzéssel fizetnek az egyházi szolgáknak lelkiismeretes, buzgó fáradozásaikért: itt e gyülekezetben az atyának emlékezetét megtisztelték, érdemeit elismerték a fiákban, sőt e szeretet kiterjed az árván maradt lelkészi családra is, midőn az Özvegynek és gyámoltalanul maradt gyermekeknek egy éven keresztül hajlékot és fizetést adtak. Mily nemes szív, mily tiszta szeretet kell ennyi jótéteményhez. Látja ezekből, hogy a gyülekezet tagjai nemcsak tudják, hanem át is érzik, sőt cselekszik is az írásnak eme szavait: Az irgalmasság nagyobb az áldozatnál. Elismerését fejezi ki, hogy az egyházi terheket zúgolódás nélkül hordozzák, a középületeket rendben tartják, Istenházát nagyrészben látogatják és az Urnák szent vacsorájával élnek. De nem hallgathatja el a gyülekezeti tagok gyarlóságait, fogyatkozásait sem, mert vannak többen a kik ugyan nem rossz szándékból, hanem az anyagi gondok miatt, a megélhetési feltételek napról,napra súlyosodé viszonyainak következtében elhanyagolják a templomot, nem azért, hogy a dorbézolás helyeire sietnének, hanem azért, hogy testi munkákban foglalatoskodván — dolgozzanak. Ezeknek, ha szivük, okosságuk nem tanácsolná, miszerint a léleknek is van szüksége táplálékra, melyet megszerezni kell, — idézi a vallásnak ezen parancsoló szavait: Hat napokon munkálkodjál és a hetedik napot, mely a te uradnak Istenednek szombatja — megszenteljed, ne tégy akkor semmi dolgot. Kéri ezeket, hogy ne csak azok után fáradozzanak, a melyek ugyan láthatók, de veveszendők, mulandók, hanem keressék azokat is, a melyek nem láthatók, de maradandók, örökké tartók. Szivükre köti az irás ezen szavait: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek igéjével, mely az ő szájából származik. Figyelmezteti ezeket, hogy megtartóztatván magukat az Urnák szombatján a világi dolgoktól, szorgalmasabban látogassák Istennek hajlékát, eszükbe vevén Idvezitőnk ezen szavait: Minden gondotokat az Urra vessétek. Van még egy, a mi nem gyarlóság, hanem valóságos bűn. Nevezetesen betekintvén az anyakönyveket, megdöbbenve látta, hogy e nagy és gazdag gyülekezetben ez év első negyedében, három hónap alatt, egy gyermek sem született. Ez nem Istentől van, mert már az első emberpárnak megmondotta az Isten: Gyümölcsözzetek, sokasodjatok, tölcsétek be az egész földet. Abrahámnak legnagyobb áldásul mondotta az Ur: Megszaporitom a te magodat, mint az égnek csillagát és a tengernek fövényét. Emberi gonosz kezek, elferdült képzelődés munkálkodnak e tekintettetben, hogy a nép szaporodása meggátoltassák. Ilyen gyülekezetnek rajokat kellene kibocsátani a ritkább népességű vidékekre, igy kellene felvirágoztatni a hazát és terjeszteni az anvaszentegyházat s fájdalom még a gyülekezet kebelében is évről-évre apad a népesség. E borzalmas bűnre gondolva észébe jut a Jehovának ezen rettenetes ítélete: Eltörlöm a földről az embert, mert bánom, hogy teremtettem. Atyai szeretetének teljességéből kéri a híveket, hogy ne siettessék e rettenetes ítélet beteljesedését és ne irtsák ki önnön magukat, hanem álljanak ellent e rettenetes bűnnek és mozdítsák elő a haza felvirágzását azzal, hogy minél több szorgalmas, munkás, istenfélő fialtat neveljenek fel a nemzetnek. Hogy intésének, kérésének foganatja legyen és gyümölcsöt teremjen, buzgó imádságban emelkedik fel Istenhez e gyülekezetért, kérve rá Istennek kegyelmét, irgalmát. Isteni tisztelet után püspök ur megvizsgálta az iskolát és a szép eredményért, elismerését fejezte ki a tanítónak, a ki oly lelkiismeretes buzgósággal fáradozik azon, hogy a gondjaira bízott gyermekek minél nagyobb növekedést vegyenek a hitben, tudományban, isteni félelemben. Az iskola vizsgálata után, a presbyterek jelenlétében átvizsgáltattak a számadó és presbyteri jegyzőkönyvek, s felolvastattak a kérdő pontokra a feleletek, s szintén — leszámítva némi fogyatkozásokat, melyeknek pótlása végett a szükséges intézkedések megtétettek — legnagyobb részben mindenek ékesen és szép renddel találtattak; püspök ur áldás kívánattal oszlatta fel és küldte el a presbyteriumokat.
