Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-22 / 21. szám

327

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

A mi pedig engem mindennek az elmondására ösztökélt, nem egyéb, mint az erdélyi római kath. püspöknek f. hó 12. kelt körlevele, E körlevélben arra hivja fel a jámbor püspök az ő még játnborabb híveit, hogy «kérjék buzgón a jó Istent, hogy vessen véget mielőbb a római pápa szorongatott anyagi helyzetének és juttassa vissza neki amaz ősrégi, jogosan nyert birtokokat, melyeket az Istenről megfeledkezett kormány immár 28 éven át szentségtörően elrabolva tart.« Majd föleleveniti ezt az utszéli valótlanságot: »mióta az olasz kormány fogva tarja Rómát és a pápát saját palotájában rab gyanánt őrizteti: a pápa szeme előtt űzte ki a szerzeteseket, rabolta el a templomok és zárdák javait s mintegy kegyelemből hagyta meg őt magát is lakásában. Azért ismételjük a katholikus világ legbuzgóbbjainak szavait: Szentséges Atyánk! mi a te szent ügyednek szenteljük magunkat (tehát uem Krisztus ügyének, kiuek országa nem e világból való); mi éretted imádkozni és tenni akarunk és minden jogos (!) eszközt felhasználni, mig ismét vissza nem helyeztetek mint pápa-király régi jogaidba és birtokaidba.» «Segitsük továbbra is szt. Atyánkat filléreinkkel. Mondja mindenki: a pápa az én atyám, az ő személye veszélyeztetve van; a jó gyermeknek nem szabad elhagyni atyját a veszély idején. A meddig e mi szt. Atyánknak jelen szorult helyzete tart, addig az ő gyermekeinek nincsen sürgősebb, nincsen szentebb kötelességük, mint üldözött, kifosztott atyjuknak segítségére sietni,“

A valótlanságokkal, mik ez idézetben csakúgy hemzsegnek, ám ne törődjünk. Bár a félrevezetés nem egy püspöknél, de közöuséges hivőnél is föltétlenül elítélendő, nagy erkölcsi fogyatkozás. Az illem szempontjából se szóluuk hozzá, fanatikus -embernél illemet keresni nagy tiaivság volna. Csak azt kérdezzük, hogy a magyar főrendiház egy tagjának szabad-e, lehet-e rablónak nevezni az olasz kormányt? Nem érzi-e felelősségét az a magyar kormány, a melyik ilyen fanatikus embert oly előkelő és fontos politikai állásra segitett?! Oly állásra, a melyben nagy tekintélylyel szithatja és szítja is a bel viszályt és terelheti ferde irányba a magyar kath. nép épen nem kis részét?! Be lehet-e érni azzal, hogy a félhivatalos «Nemzet» kijelneti: «mi azt reméljük, hogy azt az erdélyi pásztor levelet nem veszik komolyan sehol?» De igen is komolyan veszik sokan ; csak az a kár, hogy a hol kötelesség volna komolyan venni, a magyar kormánynál, ott nem veszik, mert nem merik komolyam venni. Pedig hiában van pénz az Írásban, ha a levélből hiányzik. Hiába «pax»-olnak nyilván, ha titokban a belviszály tüzét élesztgetik és kívülre is rontják a rokonszenvet és barátságot. Hej, nincs egyenesség és nyíltság az életünkben! Valóban nagy szükség van arra, hogy világi férfiaink is komolyan vegyék az egyetemes papság elvét és hirdessék mindenütt szóval és cselekedetik«

tel az isteni félelmet, a tiszta erkölcsöt. E szent munkájuk közben velünk együtt mutassanak rá az alattomosságra, mely mint titkos féreg, tönkre teszi a társadalom erkölcsi erőit; pedig «minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.» A tiszta erkölcsöt azonban papi nőtlenséggel, a vallásnak csupán eszközül felhasználásával, hajtogatással, hazudozással nem megalapítani, hanem csak tönkre tenni lehet.

A római kath. egyház, vagy ma már jobban mondva: az ultrám.mtanizmus a föntebbiek szerint képtelen levéli a társadalom erkölcsi megújítására: egyházunknak a folytonos haladást és evangyéliom szerinti világnemesitést sürgető elvénél fogva csakugyan kétszeresen hivatva vagyunk arra, hogy a birtokunkban levő tiszta evangyéliomból minél több nemesitő és megtartó erőt vigyünk be drága hazánk állami és inás közéleti szerveibe.

S. F.

Püspöki látogatás a belsösomogyi ev. ref. egyházmegyében.

Vll. Dombó, Gárdony, htvándi, Darány.

April 24-én Vasárnap reggel 8 órakor permetező esőben indult el Gy.-mellékről a következő központi egyházba, Donibóra főt. püspök ur egész kíséretével.— A menet elején, a bandérium élén haladott a szigetvári járás főszolgabirája: Hegvessy János ur, ezután gróf Andrássy Aladár díszes négyes fogatán Öméltósága és főt. Körmendy S. ur, ezt követték több fogaton az esperes, egyh. megyei gondnok, egyh. megyei főjegyző és több gy.-melléki lakos. A menet Szerényen keresztül menve — tekintettel az esőre és roppant sáros útra — nem állapodott meg, de azért az elvonulás alkalmával, a templom előtt összegyülekezett hívek által élénken üdvözöltetett. — Zádorban rövid nehány perezre megállott a menet és főt. püspök urat a helyi lelkész üdvözölte ; itt többen csatlakozva a kísérethez, valóban kellemetlen időben és utón indultunk el tovább; és a dombói határnál 16 lovasból álló bandérium csatlakozott, melynek vezetője volt ns. ifj. Kämmerer F- rencz dombói r. kath. földbirtokos; ugyancsak itt várakozott a barcsi járás főszolgabirája, Fenyőssy Ödön ur, a ki igen szép és szívből jövő szavakkal fogadta a magas vendéget járásának e határpontján. Daczára a rossz időnek, szép és lélekemelő volt a bevonulás a templom elé, hol szép diadalkapu volt felállítva. Itt fogadta és üdvözölte a főpásztort a helyi lelkész szép és megható beszéddel.

Fájdalom, hogy a kellemetlen esős idő megzavarta a készülődést és elmosta a lelkész udvarán felállított két sátort.

D. e. 10 órakor tartatott meg az isteni tisztelet s nt. Novotny Alajos dombói lelkész szép és felemelő hatású imádsága után püspök ur beszélt a hívekhez, a kik teljesen megtöltötték a templomot. Örömének adott kifejezést, hogy az ev. ref. vallásu hívek az elmúlt századokban oly sok kültámadásoknak lévén kitéve, mégis