Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 314 313 dig tekiotsük, tartsuk mindig legfőbb kötelességünknek egyházi működésünkben. Az egyház első sorban lelki, nevezetesen valláserkölcsi intézmény, mondhatnám: szervezet. Ha ép a lelke ennek örök ifjú nevelő erejétől megerősödik, megizmosodik a teste is; mert az autonóm egyház a maga erejét, az okszerű használat mellett, első sorban mindig a tagjai buzgóságából és áldozatkészségéből gyűjti. Ezért törekedjünk hitbuzgó és áldozatkész tagjai lenni anyaszentegyházunknak s akkor meg lehetünk győződve, hogy az erő és az áldások Istene, ki eddig is ily nagy előmenetelre segített, továbbra is a mi erős várunk leend. Részemről e fontos pillanatban ünnepélyesen kijelentem, bogy Istentől adott tehetségem mértéke szerint szivem hitbuzgóságával, eszem és kezem munkaerejével s a tőlem telhető áldozatkészséggel mindig szívesen és örömest szolgálom anyaszentegyházunkat. Isten engem úgy segéljen! Isten áldása legyen egyházunkon, annak minden tagján, minden intézményén, hazánkon és koronás királyunkon ! A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása. A részletes tárgyalás folyamán Thály Kálmán az 1. §-nál Polónyi ama kijelentését, mintha ennek indítványa elvetésével, az 1848, XX. t.-czikket is elvetette volna a függetlenségipárt, visszautasítja. O a szekulárizácziót közösügyes kormánynak sose szavazza meg. Francziaországban és Olaszországban más viszonyok vannak s ott csak helyeselhető a szekularizáczió. De nálunk, hol a szekularizaczió révén nemzeti vagyonunk a honvédelem ürügye alatt a közös hadügyminiszter rendelkezésére jutna, ez nem volna üdvös dolog. Ezért nem ragaszkodik ő az 1848. XX. t.-cz. 8. szakaszához. A 2. §-nál Sághy azt a módosítást ajánlotta, hogy a nem kvalifikált lelkészek fizetés kiegészítése hagyassák ki. Ugyanezt kívánta Bartha Ödön is; ezen kívül azonban azt is, hogy a minősített lelkészek fizetési minimuma egyezer forint legyen. Várossy Gyula: minden felekezet maga tudja legjobban, hogy hol van szükség új lelkészségekre. A 2. §. feljogosítja a minisztert, hogy segélyezés czimén ebbe, a szigorúan egyházi kérdésbe beleszóljon és ezzel a minisztert egyházi hatósággá avatja. Mivel hát az autonómiába erősen beleütközik a javaslat: nem fogadja el. Wlassics röviden béri a szakasz változatlan elfogadását. És igy az 1. és 2. §. változatlanul fogadtatott el. Kiss Albert: Statisztikai adatokra hivatkozik, melyek világosan kimutatják, hogy mennyire vannak kitéve a hívők a túlterhelésnek az óriási egyházi adó miatt. — Fölemlíti, hogy Biharmegyében a megterhelés makszimuma 7 frt 69 kr, Szabolcsban 18 frt 80 kr, Sárosban 30 frt. Szóló e megadóztatásban arányt nem talál. — Beszél a népoktatásról és azt mondja, hogy mig a miniszter hivatalos kimutatása szerint népoktatási czélokra évenkint 1.800,000 frtot fordít, addig az evangélium szerint reformált egyház e czimen több mint 7 milliót költ. Szóló méltányosnak hiszi ilyen körülmények között, ha az egyházi adózás kérdését az állam és a törvényhozás figyelmen kívül nem hagyja. — Szabolcs vármegyében már a múlt télen a szocziálisták azzal fenyegetődztek, hogy otthagyják vallásukat. Ha ezt a jövőben beváltják, az egyházi adó nagyrésze elmarad: vájjon ezt a lelkészi fizetés kiegészítésére a többi hívekre vetik ki ? Erre nem lát garancziát a javaslatban. Ezért módosítást nyújt be aziránt, hogy az állam ilyen esetben újólag kiegészíti a lelkészi fizetést, mig az egyházi adózás rendszeresítve lesz. Módosítása kéri a § második bekezdésének módosítását, mely módosítva igy hangzanék : „Az 1898. év január 1- éig már rendszeresített oly lelkészi állás, mely ezen egy év alatt be nem jelentetett, jövedelmi kiegészítésben nem részesíthető, kivéve azon eseteket, a midőn a bejelentés vagy azért nem történt meg — itt következik módosítása — mert az egyházi adózás és ebből folyólag a lelkészi fizetés végleges rendezése az egyházi hatóságok által még megállapítható nem volt, vagy azért — most újra következik a szöveg — mert tényleg alkalmazott lelkész, a 4. §-ban előirt képesítéssel nem bírván, 1600 koronáig terjedő jövedelmi kiegészítésre igényt nem tarthatott és jövedelme az őt megillető 800 koronát meghaladta.“ Kéri a módosítás elfogadását. Bartha Ödön: Hozzájárul Kiss módosításához és nagy sérelmet lát abban, hogy az egész javaslat egyoldalulag mindig különválasztja a lelkészeket a néptől. Nemcsak a lelkészek létminimumát, hanem a hívők ekzisztencziáját is biztosítani kell. Jagics szintén módositványt nyuj be : A harmadik szakasz második sora után a következő szavak szurassanak be : „Vagy az illetékes felekezeti hatóság,“ illetőleg a hitközség pótolják. Wlassics Gyula kultuszminiszter: Kiss Albert módositványát nem fogadhatja el, mert már többször kifejtette, hogy az egyházi adózások rendezése nem vonható be a törvényjavaslat keretébe, de mit akar még e módosítás ? Azt mondja Kiss Albert, hogy vaunak olyanok, a kiknek most 1200 frt jövedelmük van, de 5 — 6 év múlva nem lesz annyi. Ha ezt az ő kívánsága szerint figyelembe vesszük, úgy egy zsilipet huzunk fel és ennek se vége se hossza nem lesz. Nekünk mértékünknek kell lenni, tehát az 1898. január 1-éig rendszeresített lelkészi állások jövedelme egészittetik ki, mert ha ezen túlmegyünk, az egyházi adózás rendszerét csakugyan be visszük a javaslatba. Bartha Ödön az autonómia sérelmét látja abban, hogy a 3. §. utolsó bekezdésében az egyházi főhatóságok által a lelkészi jövedelmekről beterjesztett kimutatásokat a miniszter megbírálhatja. Lehetetlen azt kívánni, hogy pure et simple elfogadják azokat a kimutatásokat, mikor egyikkel- másikkal világosan kimutathatta, hogy nem felel meg a valóságnak. Autonómiai sérelmet lát Bartha abban is, hogy ha egy új lelkészséget állítanak fel: akkor azt, hogy adjon-e kiegészítést a kormány, megbírálja. — Ha a plébánia felállítása megakadályoztatnék, tényleg volna sérelem ; de erről szó sincs. De mit szólna Bartha, ha a javaslat életbeléptetése után százával állítanák fel nyakra-főre a plébániákat ? Jagics módositványához örömmel járul hozzá a miniszter. O is abban a nézetben 20*
