Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
315 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 310 van, hogy az egyházi főhatóság is bejelentheti az illető lelkész! állást és megteheti a kezdeményező lépéseket. — A Ház a szakaszt Jagics József módosításával fogadja el. A 4. és 5-ik § változatlanul fogadtatott el. A 6-ik szakasznál Thalt/ Kálmán kér szót. Megköveteli, hogy a magyar pénzen segélyezett nemzetiségi lelkészek az állam nyelvét sajátítsák el. A következő módosítást nyújtja be: „Jövedelmi kiegészítésben csak oly lelkész részesülhet, a ki nemcsak hogy magyar állampolgár, hanem az állam nyelvét élő szóval és Írásban bírja. A ki ezen követelménynek nem tud megfelelni, az három év alatt köteles a magyar nyelvet elsajátítani, különben a segély tőle megvonatik.“ Makkfalvay Géza: a nemzetiségeket erőszakkal magyarosítani nem akarja, de a hol csak alkalom kínálkozik, mint ennél a javaslatnál is, igyekezni kell a százados mulasztásokat pótolni. Ezért hozzájárul Thaly módositásáhozj ámbár igaz, hogy nagyon nehéz már egy öreg embernek új nyelvet elsajátítani. Ezért módosítást nyújt be, mely szerint a kiegészítésre, — Thaly módosításának mellőzése esetén — csak az a lelkész tarthat igényt e javaslat életbeléptetése után kilencz évvel, a ki magyarul írni és olvasni tud. Wlassies Gyula kultuszminiszter: Fiatal papjaink kivétel nélkül beszélnek magyarul s az öreg lelkészeket tényleg nem lehet a magyar nyelv megtanulására szorítani. A miniszter azonban azt tapasztalta, hogy a magyar nyelv tudása, sajnos, nem mindig egyértelmű a hazafisággal. Sok öreg nem magyar ajkú lelkész hű fia a hazának: viszont sok nemzetiségi izgató tökéletesen beszél magyarul. A 800 forintra való fizetési kiegészítésben különben is csak olyanok részesülnek; mert a 4. szakasz hazai középiskola nyolez osztályának végzésétől teszi függővé ezt a segélyt. A szakasz változatlanul elfogadtatik. A 7-ik szakasznál: Bethlen András gróf: Tisza Kálmánnal szemben kijelenti, hogy bármennyire tiszteli is a dotácziók felosztása és megvonására vonatkozó felfogását, vele szemben is fentartja a maga nézetét. Szívesen elfogadja a szakasz két első pontját, hogy aki jogerős ítélettel büntető bíróság, akár fegyelmi utón el van ítélve, veszítse el a dotácziót, de van egy harmadik pont is, mely a diszkréczióra bízza annak megítélését, hogy az államellenes vétségnek mely fokánál vesszük el a dotácziót. Milyen az az izgatás, melyet dotáczió elvonással büntetnek ? Hát a fegyelmi vétségek mely foka az, melynél a miniszter sújtja a lelkészt ? Neki intézménvszerü garancziák kellenek, nem személyek, mert a személyek és napok változnak. Minthogy a szakasz azon diszpozicziójában, melyben a 9-ik szakaszra hivatkozik, azt látja, hogy a megijesztésnek kaput nyitottak, nem fogadja el a szakaszt* Meskó László : Czélszerü volna a szakaszban esetről-esetre meghatározni, mely büntetendő esetben vonja meg a miniszter a fizetési kielégítést. Wlassics Gyula kultuszminiszter: Meskó javaslata nem fogadható el, mert a büntetendő vétségek takszativ felsorolása, a javaslat szempontjából, lehetetlen. A kormány erkölcsi vétség tekintetében ritka esetben fog ellentétbe jutni az egyházi hatósággal. Kéri a módositványok mellőzését és a szakasz változatlan elfogadását. — A ház a szakaszt változatlanul elfogadja. Kiss Albert indítványa folytán a 8. és 9. §-okat együtt tárgyalták. Kiss sérelmesnek tartja különösen a 9. §. egyik bekezdését, mely szerint, ha az egyházi hatóság az alapos panasz daczára felmenti a lelkészt, a miniszternek mégis van joga a segélyt megvonni. Ilyen alkotmányos felfogásnak soha hive nem volt és soha nem fog egyetlenegy minisztert sem támogatni abban, hogy az autonómia jogkörébe nyúljon. Módosítása a 9. §. harmadik és negyedik bekezdésének kihagyását kéri, valamint hogy e § első bekezdésének „megindítására“ szava után e szavak : „a hozzá felterjesztett vádirat megküldése mellett“ beigtattassanak. Lakatos Miklós: Ne higyje a miniszter, hogy a protestánsok fegyelmi bíróságait pártpolitikából választják meg a polgárok; azért hát ne gyanúsítsa a fegyelmi bíróságokat, pedig ez a javaslat ezt teszi. A §-t nem fogadja el. Apponyi Albert gróf: Az általános vitában elhangzott beszédéhez híven, kötelességének tartja e §-nál módosítást benyújtani. Módosítása oda irányul, hogy súlyos erkölcsi vétségek eseteiben a világi hatóság ne bírálhassa felül az egyházi fegyelmi hatóság ítéletét, hanem csak az államellenes magatartás eseteiben. Ezért kéri a 9. §. harmadik bekezdésének elejére e szavakat: „Államéilenes magatartás esetében,, igtatni. Jagics József: Szintén nyújt be módosítást a 8. §hoz, mely igy szól: A § utolsó bekezdésének e szavai: „a mennyiben az illetékes felekezeti hatóság felmentő határozatot hozott" hagyassanak ki és e szavak után : „az illetékes felekezeti hatóság“ szavak „és az illető lelkész“ szurassanak be. Tisza Kálmán: A §-t változatlanul elfogadja, mivel azokat a sérelmeket, a miket ebben a §-ban vélnek fölfedezni, nem találja meg benne. A középiskolai törvény ugyanolyan jogot ad a miniszternek, mint ez a javaslat és még eddig nem merült fel az az eset, hogy valamelyik iskola ennek kárát vallotta volna. Ez a javaslat minden felekezetre szól. A §-t elfogadja és hozzájárul Kiss azon módosításához, mely a minisztert kötelezi, hogy a vádiratot közölje az egyházi hatósággal. Györy Klek: A szakaszt nem fogadja el, hanem hozzájárul Apponyi Albert gróf és Kiss Albert módosításaihoz. Sághy Gyula: A miniszter a § szerint fegyelmi ügyekben szuperrevizora lenne annak a hármas bíróságnak, mely a protestánsoknál fennáll. Hosszasan bizonyítja, hogy erre a felülvizsgálatra semmi szükség nincsen. — Ebben az autonómiába való beavatkozást lát. Nem érti tehát, hogy miért ragaszkodik a miniszter olyan erősen ahhoz, hogy „az erkölcsi vétség“ a 9. §-ban benhagyassék. Wlassics Gyula kéri az összes módosítások mellőzését, kivéve Kiss Albertnek a 9. §. első bekezdésére vonatkozó módosítását. A §-ok igy fogadtattak el. Apponyi Albert gróf: Sajnálja, hogy a Ház a 9. §-nál egy formai módosítás kivételével a többit mind elvetette. Egyátalában nem helyes, hogy a miniszter és a közigazgatási bíróság fölülbírál nem egy esetben dogma-
