Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-08 / 19. szám
303 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 304 hogy „szeressék jelesétjeiket és ne legyenek azok ellen mérges kedvünk “ — A nőket figyelmeztette az írás ezen szavaira: „elhagyja az asszony az ö atyját és anyját és ragaszkodik az ö férjéhezMegbotránkozásának adott kifejezést, hogy felnőtt gyermekek szülői szétválva, ezeknek a leggonoszabb példát adnak. Majd áttért az ifjúság erkölcsi életének rajzolására, a mely szintén elszomorító; mert a gyermekek a szülői háznál jó példát nem találván, a dobzódás és szerencsejáték helyeit keresik fel, e miatt a templomot nem látogatják, az isteni tiszteletet még vasárnap is elhanyagolják, s igy az erkölcsi romlás mellett, az anyagi romlás örvényéhez is közel jutottak. Kérve a kicsinyeket és nagyokat, az ifjakat és öregeket, hogy hagyják el a gonosznak útját; buzditva őket az egyházhoz való nagyobb ragaszkodásra, áldozatkészségre; feltüntetve előttük e gyülekezetét —- mint olyant, a mely a reformáczió kezdetén alapittatott és a mely már a régi időben menedékhelyül szolgált még a szomszéd vármegye üldözött protestánsainak is; e régi dicsőség fényének visszaállítására, az isteni félelemben és a fedhetlen életben való folytonos gyarapodásra, előhaladásra serkentve a gyülekezet tagjait: Istennek kegyelmét és áldását kérte, hogy mint nappal, ékesen járjanak, nem dobzódásokban és mértékletlenségben, sem ágyasházban való bujálkodásban, hanem öltözzék fel a Krisztust. Így lehetnek még egyszer a mennyei Atyának szerető gyermekei, igy fénylik még az ő világosságuk, hogy mások is látván jó tetteiket, dicsőítsék Istent — a mennyei Atyát. 1). u. 4 órakor volt az iskola vizsgálata. IV. N.-Dobsza, K. Dobszu, Merenye, Nemeske-Tamási. April 21-én reggel 8 órakor folytatta útját mélt. püspök ur — Stern Lajos patai bérlő urnák díszes fogatán, a szomszéd központi egyházba N.-Dobszába. — Egész utón bandérium kísérte a menetet. —- A közben eső tót-szentgyörgyi egyházban pillanatra megállapodott a menet, hogy főt. püspök ur megtekinthesse az egyház középületeit. Nagy számban gyülekeztek össze a hívek a lelkészi udvaron és Varga Lajos lelkész a presbyterium élén üdvözölte a főpásztort. Tovább haladva a menet, Görösgál községben csatlakozott a n.~ dobszai egyháznak 12 lovasból álló bandériuma. —■ A község határán a politikai község képviselő testületé élén fogadta a magas vendéget Bencze Ferencz körjegyző és harangzúgás közt vonult az egész kiséret — a szép diadal ivén keresztül — a mely felett ez a felirat ékeskedett: „Isten hozott, Főpásztorunk.“ a lelkészi udvarra, hol az összhangzatos énekkar — igen szépen előadott énekkel — melyeknek alkalmi színezete volt — fogadta a Főpásztort. — Ennek elhangzása után úgy a n.-dobszai — mint a behívott egyházak presbyteriumai nevében, Barla Szabó János helybeli lelkész üdvözölte a várvavárt kedves vendéget. I). e. 10 órakor kezdődött a 4 anyaegyház vizsgálata, melynek bevégzése után a hívek a tágas és szépen díszített templomba gyülekeztek, megtöltve azt egész a zsúfolásig. Az énekkarnak szép alkalmi éneke után Szigethy Sándor merenyei lelkész ur mondott lélekemelő imádságot, ezután főtiszt, püspök ur tartotta meg pastoralis beszédjét. Kiemelte mindazt a szépet és jót, a mit a megvizsgált négy egyházban észlelt, tapasztalt; a vallásosságnak tettekben nyilvánuló munkáját, az egyházhoz való igazi ragaszkodást; az egyházi terheknek, bár súlyosak — minden zúgolódás nélkül való hordozását; azt az áldozatkészséget, a melylyel felépítették egyházi középületeiket úgy, hogy azok igazán, a szó szoros értelmében ékesen és szép renddel vannak. Biztatta, serkentette a gyülekezet minden tagját, hogy a jó utón megmaradjanak, az Urnák házát ezután is szorgalmatosán látogassák, Istennek igéjét hallgassák és megtartsák. Végül azonban feltüntette a fényes oldal mellett a szomorú, állapotot is; rámutatott azon kedvezőtlen jelekre ,a melyek egy pillanat alatt mély benyomást tettek lelkére és sokat levontak azon kedvező hangulatból, a mely megragadta a gyülekezet valláserkölcsi életének szemlélése alkalmával. A határtalan fényűzés az, a mely mint setét felhő úgy tornyosul a gyülekezet valláserkölcsi életének egére, -— a mely rossz jelként tűnik fel, mert ez az, a mi az embert hiúságra ragadja; ebből következik a kevélység, mely a magamutogatásban nyilvánul; végül mindkettő rohamos léptekkel visz a könnyelmű életre, a melytől pedig csak egy hajszál választja (4 az erkölcstelenséget. Kérte a gyülekezet tagjait, különösen a nőket, hogy ne a külsőségbe, ne a drága ruhákba, ne a hajnak feltekergetésébe helyezzék ékességüket, hanem lelkiekbe, szellemiekbe. Arra törekedjenek, hogy ne csak a test eziezomáztassék fel, hanem a lelket is öltöztessék fel az ő ékességének ruháiba. Es ha ezen gyarlóságot le tudják küzdeni, akkor lesznek igazán méltók az egyszerűségben élő ős keresztyénekhez, a kik nem a testi ruházattal, hanem hitükkel, jó cselekedeteikkel ékeskedtek. Azon édes jó reménynyel, hogy atyai szavait meghallgatják, azt meg is tartják: Istennek áldását kérte buzgó imádságban a gyülekezetek minden tagjaira. N.-Dobszába eljött tisztelegni a szomszéd ág. hitv. egyházmegye világi gondnoka, ns. Nádassy Kálmán ur, a ki szívből jövő jó kívánsággal üdvözölte Főtiszt, és mélt. püspök urat, mint a szomszéd ev. ref. testvéregyházkerület érdemekben gazdag főpásztorát. D. u. 4 órakor tartatott meg az iskolai közvizsgálat és a szép eredményért köszönetét fejezte ki főtiszt, püspök ur a tanítónak. V. Bürüs, Hóból, Magyar- Újfalu, April 22-én reggel 8 órakor történt az indulás a következő központi gyülekezetbe, Bürüsre, a hová bevoltak híva a lioboli és rn. újfalui gyülekezetek presbyteriumai. Az első fogaton mentek Barla Szabó János és Barla Szabó Károly lelkész urak, azután ns. Nádassy Kálmán görösgáli földbirtokos ur díszes négyes fogatán püspök urunk és Körmendy Sándor ur, végül az esperes, egyházmegyei gondnok és egyházmegyei főjegyző urak. A szigetvári járás tek. főszolgabirája Szt.Mihályfa pusztánál csatlakozott és a menet élén haladva, harangzúgás és a népnek lelkesült örömnyilvánitása között érkezett a menet a lelkészlak udvarára,
