Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-08 / 19. szám
297 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 298 Midőn még a tanítandó kérdések is meg vannak jelölve, azok tudását a vizsgálat megköveteli. Gyökereseid) orvoslása a sikertelenségnek az, ha üdvös reform életbeléptetését sürgetjük, mely azután a tanterv megfelelő megváltoztatását is maga után vonja. Bódizs Géza, kadarkuti tanító. A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása. Tisza K. után Sáyhy dicséretre méltó elfogulatlansággal emelte ki, hogy a protestáns egyházak, a történeti fejlődés alapján ép oly szoros viszonyban vannak az állammal, mint a kath. egyház; nincs hát indokolva, hogy a javaslat a katholikusokra nézve mégis kivételt tesz, holott a prot. egyházakat összefoglalja az államellenes törekvésű nemzetiségi egyházakkal és a teljesen szervezetien zsidósággal. Ez utóbbiak még csak megközelítő áldozatot se hoztak a magyar állam kulturális és a saját egyházi czéljaiknak előmozdítására, mint a milyent hoztak a protestánsok; nem is igényelhetnek hát ezekkel egyenlő mértékű segélyezést. Radó Kálmán erélyesen tiltakozik Zichy János gr. ama föltevése ellen, mintha a magyar protestánsok a haza üdvét szolgáló institúciók létrejöttét bármikor is nem önzetlenül, hanem alacsony önérdekből mozdították volna elő. Igazat ad Apponyinak abban, hogy az egyházi adózás igen rendezetlen és viszás. Reményli, hogy a kormány segíteni fog az aránytalanságon. Bár határozottan idejét látja annak, hogy az 1848: XX. t.-cz. értelmében a lelkészek javadalma fölemeltessék, de azért az egyházi vagyon konfiskálásához s a papoknak államhivatalnokokká tételéhez (mintha bizony a kettő okvetlenül együttjárna, szu’k.) szavazatával soha sem járulhatna. A prot. egyház a segélyt bátran kérheti és méltósággal fogadhatja el. — Nem donácziókat, nem milliókat kérünk, hanem évi járadékot, a mi nem függ a változó kormányok jóakaratától, hanem törvénynyel lesz biztosítva. A javaslatot elfogadja. Sima Ferencz bátran rámutatott arra a kárhozatos közönbösségre, a melylyel az állam elnézi, hogy mig igen sok pap néhány száz forinton tengődik, addig a főpapok 5—6 százezer forint évi jövedelmet élveznek állami eredetű birtokaikból. A főpapok még a humanizmus parancsolta kötelességeiknek se tesznek eleget. A javaslatot nem fogadja el. Fabiti y Teofil fájdalommal említi, hogy az ötven évvel ezelőtt törvénybe iktatott jogegyenlőség és viszonosság megvalósítására bizony alig történt valami. Az 1848: XX. t.-cz. 3. §. alapul elfogadni nem kívánja. Nem tetszenek neki a Sima által pengetett hurok. (Az egyházi vagyont illetőleg a néppárttal tart, mert nyilatkozatát azok kisérték élénk helyesléssel. Szerk.) Hálás a kultuszminiszter iránt azért, hogy a törv.jav. egyik szakaszában világosan kifejezésre juttatja, hogy a bevett vallásfelekezeteknek eddig budgetszerüleg adott segélyösszegek jövőre is érvényükben fennmaradnak. Ezzel egyik nagy aggodalma megszűnt. A lelkészek helyzetének javítása mellett ép oly fontos a hívek túlterheltetésén segíteni és itt egész őszintén bevallja, hogy az a mód, a melyet Apponyi gr. felemlített, ezt a czélt sokkal tökéletesebben valósította volna meg mint az, mely a törvényjavaslatban van lefekt9tve. Apponyi gr. javaslatát azonban most gyakorlati szempontból el nem fogadhatja, mert azt nem egypár hónap, de egypár év alatt se lehet keresztül vinni. Nagy súlyt fektet azonban arra, hogy Apponyi indítványa figyelmen kívül ne maradjon; ajánlja a kormánynak, hogy midőn a végleges rendetése történik ezen viszonyoknak, a melyek rendezésének ő most csak első lépését látja, hogy akkor már legyen birtokában mindazon adatoknak, a melyek nem csak a lelkészek fizetésére vonatkoznak, hanem megállapítják a hívek adózásának mértékét is. Miután el van oszlatva az az aggodalom is, hogy azok a lelkészek, akiknek fizetését ők az eddig nyújtott segélyből már 600 frton felülire kiegészítették, a törvjav. által károsodni nem fognak, mert a miniszter a végrehajtásnál tekintettel lesz az ily esetekre: elfogadja a javaslatot. Csáky Albin gr. helyesli a javaslatot, melynek az az alapelve, hogy az állam nem lehet közömbös a benne levő felekezetek iránt, sőt meleg érdeklődéssel kell kisérnie a felekezeteket magasztos czéljaik után való törekvéseikben s a hol szükséges támogatnia, segélyeznie kell azokat. Hogy a segélyezés bizonyos feltételhez van kötve, az természetes. így volt az mindenkor. Azok a nagy adományok is, miket a kath. egyház kapott, feltételekhez voltak kötve p. o. bandérium bemutatásának, végvárak fenntartásának feltételéhez. Szerinte kevesebbet nem is lehet követelni a segélyezés fejében, mint a mennyit a törv. jav. követel. Ez a követelés magától értetődik. Nem felel meg a valóságnak, ha azt mondják, hogy a segélyezés egészen a miniszter önkényétől fog függeni. Ő ellenkezőleg úgy látja, hogy a miniszter a lehető leglelkiismeretesebben kiküszöbölte az önkénynek még a lehetőségét is. Polónyi Géza attól tart, hogy a javaslat törvénynyé létele szaporítani fogja azok számát, a kik felekezetűket az egyházi adó miatt hagyják el. Az 1848: XX. t. czikkről abban a véleményben van, hogy a papi vagyonnak azon részét, mely kulturális czélokra adatott, az állam foglalja le és fordítsa eredeti czéljaira. Akkor nyugalom és béke lesz az országban. A mikor a kath. egyház vagyona elég arra, hogy lelkészeit segélyezze, tiltakozik az ellen, hogy a hivekre e czélból adót vessenek és elébe vágjanak annak az elvnek, hogy a kath. kongnia rendezéséhez az állam hozzá ne járuljon. A javaslatot nem fogadja el, hanem határozati javaslatot nyújt be az. 1848. XX. t.-cz. 3. §. végrehajtására vonatkozólag. Győry Elek: A 48-as törvény nem azt czélozza, hogy azoktól a felekezetektől, a melyeknek van vagyona, az elvétessék, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy azoknak a felekezeteknek, a melynek nincs vagyonuk, egy alap adassák, a melyből a lelkészek jövedelmét önmaguk kiegészíthessék. A mit az állam most a protestáns lelkészeknek ad, az nem is segély, hanem kötelesség. Az állam megtorló intézkedései csak a haza- és nemzetellenes magatartásra szorítkozhatnak, az erkölcsi vétségekre nem; de amazokra nézve is intézkedtek már nagyobbára maguk az egyházak. Wlassics miniszter ápril 19-én ismét felszólalt és nagy beszédben válaszolt az egyes eddig felhozott kifo-18*
