Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

300

299

sokra és indítványokra; végül is mindenben megmaradt első beszédében elfoglalt álláspontja mellett.

Werner Gyula a nemzeti politika szempontjából tesz megjegyzéseket a javaslatra. Erős leczkét ad a szász képviselőknek, akik a magyar nemzeti államnak megerősítésére ezélzó intézményeknek ellenségei. Minthogy úgy vette észre, hogy az erdélyrészi gör. kel. román lelkészek iránt bizonyos animozitás uralkodik a t. Házban, kötelességének tartja ezek szomorú helyzetét lerajzolni. E lelkészek a javadalmazás tekintetében 3 osztályba soroztatnak. Az I. osztályba tartozók évi jövedelme 300 frt. Ilyen nagyon kevés van. A II. osztályúak fizetése 200 frt; a III. osztályuaké • - évi fizetést értve mindig — alig valamivel több 100 írtnál, sok helyen pedig csak 70 — 80 frt. A mikor a népnek politikai és gazdasági és minden egyéb irányú vezetése is, más értelmiség hiányában, jobbára az ő vállukra hárul, akkor azt hiszi, hogy nincs jóérzésü ember, a kit ezeknek sorsa meg ne indítson. Ezeket a nélkülözésnek, sőt a nyomornak a legalsó fokáról hozza fel az állam, méltó feleletül ama rágalmakra, hogy Magyarország a nemzetiségek nagy kinzókamrája, a hol elnyomnak és üldöznek mindent, a mi nem magyar: a nemzetiségek nyelvét, vallását, kultúráját, politikai jogait. — Az anyagilag jobb helyzetbe hozott és inkább hivatásának élhető lelkészektől és igy a javaslattól sokat vár abban a tekintetben, hogy a román politika túlzásait mérsékelni fogja. Végül hatalmas leczkét adott a néppártnak a nem zetiségekkel való szeretkezésért.

Szentiványi Kálmán arrra kéri a minisztert, hogy fia ilyen javaslatokat alkot, kérdezze meg a prot. egyházakat és ne bízza a javaslat alkotását olyan emberre, a kinek klérikális, konzervatív érzülete ország-világ előtt ismeretes. Nagy hibának tartja, hogy a javaslat egy kalap alá vonja az összes felekezeteket és hogy a lelkészeket kvalifikálja; hibája, hogy azokat, a kiknek semmi kvalifikáczijuk nincs, lelkészeknek beveszi. Kvalifikáczió nélkül tanító, de még körjegyző se lehet senki. — Ilyen lelkészekkel ugyan nem fogják meggátolni a szoczializmus továbbharapódzását.

Mezei Mór polemizált Sághyval, a ki a zsidóságot is a magyar állammal szemben közönbös felekezetek közé .•számította. Ezt megczáfolja a zsidóság magyarosodása és a magyar közművelődésben és társadalomban való szereplése.. Az 1848. XX t.-cz. vonatkozólag nem ért egyet Tiszával, mert neki kell ez a törvény a 3. §-sal együtt “mert e szakasz a törvény gerincze. Nem érti az ellenzék magatartását, a melynek padjain csak Polonyi foglalt határozottan állást a 3. szakasz mellett.

A néppárti Molnár János és Rakovszky István a javaslatot nem fogadják el.

Igen érdekes beszéd volt a Pulszky Ágoston beszéde, a ki jól kiporolta a szász képviselőket, kik a javaslatot azért is ellenzik, mert az az ő helyzetükön nem segít. Nem hát, mert ők már régóta sokkal bővebb mértékben élvezik az állami segítséget, mint azok a magyar nyelvű protestánsok, a kik nem járnak külföldre panaszkodni s a magyart befeketíteni. A szászok elvannak bizakodva s kiváltságos egyháznak tekintik magukat jogosulatlanok A javaslatot egész helyesnek tartja és elfogadja.

Páder Dezső és Kálmán Károly néppártiak újra hangoztatják, a mit már Molnár János is felpanaszolt, hogy a javaslat törvénynyé válta folytán a róm. kath. polgárok is meglesznek adóztatva a más felekezetű lelkészak javára; a javaslatot nem fogadják el.

Marjay Péter erősen kifogásolja, hogy a javaslat egy kalap alá teszi a ref. papokat az oláh pópákkal és a zsidó litánistákkal. Bár igen nyomorúságosnak tartja az állam által felajánlott segítséget, azért a javaslatot, abban a reméyben, hogy módosítások által lehet rajta segíteni, általánosságban elfogadja,

Lakatos Miklós a javaslatban csak egy újabb hatalmi eszközt lát a kormány kezében, ezért nem fogadja el azt.

April 23 án végre következtek a záró beszédek. — Tuba János előadó a határozati javaslatok elvetésével a törv. javaslat elfogadását ajánlotta ismét.

Apponyi Albert gr. nem tapasztalta azt, a mit az előadó állított, hogy a lefolyt vita megnyugvást szerzett az aggodalmaskodóknak. Hiszen Radó vagy Pabiny beszédéből csak úgy meríthetne megnyugvást, ha a szó való értelmén erőszakot ejtve, latinul rezignácziónak fordítaná. A parlament régi betegsége ennél a vitánál is kirívóan mutatkozott; kitűnt, hogy itt a legridegebb pártfegyelem békóiban rezignációval megszavaznak olyant is, a mi a képviselőknek meggyőződésével ellenkezik.

Vannak, a kik azt mondják, hogy a javaslatnak szükséges javítását a részletes vita során is el lehet végezni. Hát ő ennek útját állni nem akarja. Ezért még indítványa elvetése esetén is a javaslat elfogadása mellett fog szavazni. Ha azonban a szükséges javaslatokat még a részletek során se fogják megtenni, a mint hogy sajnos, nincs sok reménye, hogy megtegyék, harmadik olvasásban a javaslat ellen fog szavazni.

A javaslat és az 1848. XX. t.-cz. 3. szakaszának viszonyát fejtegetve, konstatálja, hogy a lelkészeknek államhivatal nokká való tétele ebben a szakaszban benne nem foglaltatik ; ezt belemagyarázzák, hogy a szakasz nem az autonómiák gyengítését, sőt épen az állam által való erősítését czélozza. Örömmel látja, hogy a szekulárizácziónak a Házban kevés barátja van. A katholikusok a papi vagyon elkobzásába soha bele nem egyeznének, azt azonban óhajtják és óhajta ő is, hogy a kulturális czélokat üdvösebben szolgálhassa.

Polémiát folytat ezután azokkal, kik határozati javaslatával szemben állást foglaltak. Az első fontos elveltérés közte és a kormány álláspontja közt a nem kvalifikált lelkészek kérdése. Daczára annak, hogy a miniszter a kérdésnek politikai hátterét rajzolta és az érző szívre apellált, óhaját, hagy a nem kvalifikált lelkészeket az állam ne támogassa, fentartja. A nem kvalifikált lelkészek kisebb segétyezése nem fog ösztönül szolgálni a lelkészek műveltségének emelésére, mert ezeknek a papoknak a 400 forintos minimum sokkal nagyobb jótétemény, mint a 800 frt a kvalifikáltaknak. Ez hát csak az indelencziát fogja emelni. Nem mondja, hogy nem lehetne bizonyos kompromisszumot létesíteni olyképen, hogy egy kisebb minimumre való kiegészítést lésesitenének s azt valami értelmi kvalifikáczióhoz kötnék. Az olyan meg-