Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
287 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 288 De ezen dicséretre méltó dolgok mellett fájdalommal emlékezett meg azon elszomorító, súlyos nyavalyáról, mely már ide is elhatott és pusztító munkáját megkezdette. Értve alatta az egy gyermek re»dszert, vagyis a magyar faj szaporodásának bűnös kezekkel való meggátlását és igy azon égbekiáltó bűnt, a mely ha tovább terjed, nagy munkákra, szép jövendőre hivatott nemzetünket végmegsemmisüléssel fenyegeti. Kérte őket szeretettel, hogy térjenek le e bűnös ösvényről és tartsák szemelőtt szakadatlanul az írás ezen szavait: „Az Úrnak áldása a gyermekek és az asszony méhének gyümölcse jutalomKérve Istennek kegyelmét, hogy támogassa őket e nagy és nemes munkában ; könyörögve Istennek áldásáért e gyülekezet minden tagjára, gyönyörű szép és könynyekig megható imádsággal fejezte be főpásztori intő, buzdító, serkentő beszédét. Délben a lelkészlakou volt az ebéd, melyre hivatalos volt a község minden intelligens lakosa, vallásfelekezeti különbség nélkül. D. u. 4 órakor volt az iskola vizsgálata és a meglepő eredményért köszönetét fejezte ki püspök ur Boros István tanítónak. Estve 8 óra tájban, a végzett terhes munkák után kellemes meglepetésben részesítette az énekkar mélt. püspök urat; nevezetesen az alkonyat idején, kint az ablak alatt, egyszerre váratlanul felhangzott gyönyörű szép éneke, mint angyali seregek büvös-bájos zsolozsmája. Több egyházi és világi dalt énekeltek. E megtiszteltetést érzékeny szavakkal köszönte meg. Ide érkezett a csurgói főgymn. tanárkaráuak a következő üdvözlő sürgönye : „A csurgói főgymn. tanári kara Jőtisztelendőségedet melegen üdvözli egyházmegyénk területén. Dr. Vida.u 11. Hatvan. M.-Lad. Bécz. Viszlóból ápril I9-én reggel 8 órakor folytatta püspök ur a körutat a következő központi egyházba: Hatvanba, hová be voltak rendelve a m.-ladi és béczi anyaegyházak. Á menet élén ismét a járási főszolgabíró, tek. Hegyesi János ur haladt, utána gróf Festetich Imre csertői birtokos urnák szép és díszes négyes fogatán mélt. püspök ur és Körmendy Sándor ur; ezután szintén díszes négyes fogaton az esperes és egyhmegyei főjegyző, végül a viszlói lelkész és tanító urak. Már Apáti községnél várakozott a 12 lovasból álló bandérium, mely a főszolgabíró urnák fogata után szép rendben sorakozva — gyönyörű látványt nyújtott a hegyes-völgyes országúton. Hatvan község határánál, a politikai község képviselő testületé élén Wanka Kamilló körjegyző ur mondott üdvözlő beszédet; a lelkészi lak kapujánál igen szép diadal kapu volt „Isten hozott“ felirattal. Az udvaron a hatvani egyház részéről üdvözlő beszédet mondott Németh Józsej h. lelkész ur, szépen kifejtve, hogy valamint a testi beteg epedve várja az orvost és már megjelenése is bizalmat, könnyebbülést é.s örömöt okoz, úgy e beteg és sok rázkodásokon, hányattatáson keresztül ment kisded hatvani gyülekezet, szivének, lelkének teljes örömével és a meggyógyulás édes reményével várja a főpásztort, ama lelki orvost. — Ezen, a helyzetet valódi színében ecsetelő- és igy mindenkit elérzékenyitő szavak után, mélt. püspök ur elmondotta, hogy úgy jött ide mint édes atya a kinek szive — még a messze távolban is fáj az itt dúló bajok miatt és úgy jött ide mint lelki orvos, mert hiszen „az egészségesek nem szűkölködnek orvos ■ nélkül, hanem a betegek.“ Édes reménynyel jött, a meggyógyulás tudatával szeretne távozni. M.-Lad részéről tiszt. Horváth Imre, Bécz egyház nevében tiszt. Hampó Albert helyi lelkészek mondottak üdvözlő beszédet. Ide érkezett meg ns. Szabó Kálmán egyhm. gondnok ur, főt. és mélt. püspök ur tiszteletére, és a következő egyházi látogatásokban való részvételre. A gyülekezet vizsgálása 10 órakor vette kezdetét, ezután kettős harangszó adott jelt a temlomba menetelre. Az egész templom zsúfolásig megtelt, nem csak a padok, hanem minden zug teljesen elvoltak foglalva. Tiszt. Német József h. lelkész urnák szép alkalmi imádsága után megtartotta püspök ur apostoli beszédét , a mely oly szelíden kezdődött , mint a nyájas holdnak képe; utóbb magasra szárnyalt és teljes erőben és fényben ragyogott, mint a nap-, végül megrázó volt és hatalmas mint egy zászlós tábor! . . . Bele nyúlt a kebleknek mélyébe, lebocsátkozott a sziveknek mélységes fenekére, és megkapó hasonlatokban fejtegette a hitnek erejét, és a meghasonlásnak rettenetes következményeit; a valláshoz, egyházhoz való ragaszkodásnak bámulatos hatását, melynél fogva a mártyrok nyugodtan mentek a gájákra, és léptek fel az égő mágjára ; és a közönyösségnek, elszakadásnak leverő, elszomorító munkáját, végeredményét. Felidézte képzeletben a hithű ősöket, a kiknek életük nem volt drága, csakhogy elvégezzék azt a szolgálatot, a melyet reájok biz>tt az Ur, és igy a tiszta evaugeliomi tudományt megőrizve, megtartva, drága örökségül hagyták utódaiknak; és felmutatta a mai nemzedéket, a mely előtt immár nincs semmi szent: se vallás, se Krisztus, se Isten; a kik részint haragból, boszuból, részint egy néhány frtnyi teherért, készek megtagadni a hitet ... De azért remél a véghetetlen isteni kegyelemben, mely Zsodomának és Gomoráoak is megkegyelmezett volna, ha talált volna bennük — 10 vagy csak 5 igazat . . . Van, kell itt lenni többnek 5 igaznál, . . . mert im azt láják szemeim, hogy e szent asztalon levő díszes térítőre ezen szavak vannak Írva : „Isten dicsőségére a jószivü nők ajándéka“. Tehát vannak jószivü nők, ä kik áldoznak, a kiknek keze önként, szabad akarat szerint hajol az adakozásra. — Ezekben veti reménységét és hiszi, hogy a hatvani gyülekezet tagjai nem engedik, hogy kitöröltessék nevük az „ev. ref. egyházak“ nevei közül, hanem megedzve a küzdelmek között, teljes erővel fogják munkálni az egyház felvirágzását E gyönyörű és párját ritkító beszéd hatása meg-