Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-01 / 18. szám

287 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 288 De ezen dicséretre méltó dolgok mellett fájda­lommal emlékezett meg azon elszomorító, súlyos nya­valyáról, mely már ide is elhatott és pusztító mun­káját megkezdette. Értve alatta az egy gyermek re»d­­szert, vagyis a magyar faj szaporodásának bűnös ke­zekkel való meggátlását és igy azon égbekiáltó bűnt, a mely ha tovább terjed, nagy munkákra, szép jövendőre hivatott nemzetünket végmegsemmisüléssel fenyegeti. Kérte őket szeretettel, hogy térjenek le e bűnös ösvényről és tartsák szemelőtt szakadatlanul az írás ezen szavait: „Az Úrnak áldása a gyermekek és az asszony méhének gyümölcse jutalomKérve Is­tennek kegyelmét, hogy támogassa őket e nagy és nemes munkában ; könyörögve Istennek áldásáért e gyülekezet minden tagjára, gyönyörű szép és köny­­nyekig megható imádsággal fejezte be főpásztori intő, buzdító, serkentő beszédét. Délben a lelkészlakou volt az ebéd, melyre hi­vatalos volt a község minden intelligens lakosa, val­lásfelekezeti különbség nélkül. D. u. 4 órakor volt az iskola vizsgálata és a meglepő eredményért köszönetét fejezte ki püspök ur Boros István tanítónak. Estve 8 óra tájban, a végzett terhes munkák után kellemes meglepetésben részesítette az énekkar mélt. püspök urat; nevezetesen az alkonyat idején, kint az ablak alatt, egyszerre váratlanul felhang­zott gyönyörű szép éneke, mint angyali seregek bü­­vös-bájos zsolozsmája. Több egyházi és világi dalt énekeltek. E megtiszteltetést érzékeny szavakkal kö­szönte meg. Ide érkezett a csurgói főgymn. tanárkaráuak a következő üdvözlő sürgönye : „A csurgói főgymn. ta­nári kara Jőtisztelendőségedet melegen üdvözli egyházme­gyénk területén. Dr. Vida.u 11. Hatvan. M.-Lad. Bécz. Viszlóból ápril I9-én reggel 8 órakor folytatta püspök ur a körutat a következő központi egyházba: Hatvanba, hová be voltak rendelve a m.-ladi és béczi anyaegyházak. Á menet élén ismét a járási főszolga­bíró, tek. Hegyesi János ur haladt, utána gróf Fes­­tetich Imre csertői birtokos urnák szép és díszes né­gyes fogatán mélt. püspök ur és Körmendy Sándor ur; ezután szintén díszes négyes fogaton az esperes és egyhmegyei főjegyző, végül a viszlói lelkész és tanító urak. Már Apáti községnél várakozott a 12 lovasból álló bandérium, mely a főszolgabíró urnák fogata után szép rendben sorakozva — gyönyörű lát­ványt nyújtott a hegyes-völgyes országúton. Hatvan község határánál, a politikai község képviselő tes­tületé élén Wanka Kamilló körjegyző ur mondott üdvözlő beszédet; a lelkészi lak kapujánál igen szép diadal kapu volt „Isten hozott“ felirattal. Az udvaron a hatvani egyház részéről üdvözlő beszédet mondott Németh Józsej h. lelkész ur, szépen kifejtve, hogy valamint a testi beteg epedve várja az orvost és már megjelenése is bizalmat, könnyebbülést é.s örömöt okoz, úgy e beteg és sok rázkodásokon, hányattatá­son keresztül ment kisded hatvani gyülekezet, szivé­nek, lelkének teljes örömével és a meggyógyulás édes reményével várja a főpásztort, ama lelki orvost. — Ezen, a helyzetet valódi színében ecsetelő- és igy mindenkit elérzékenyitő szavak után, mélt. püspök ur elmondotta, hogy úgy jött ide mint édes atya a kinek szive — még a messze távolban is fáj az itt dúló bajok miatt és úgy jött ide mint lelki orvos, mert hiszen „az egészségesek nem szűkölködnek orvos ■ nélkül, hanem a betegek.“ Édes reménynyel jött, a meg­gyógyulás tudatával szeretne távozni. M.-Lad részéről tiszt. Horváth Imre, Bécz egy­ház nevében tiszt. Hampó Albert helyi lelkészek mondottak üdvözlő beszédet. Ide érkezett meg ns. Szabó Kálmán egyhm. gondnok ur, főt. és mélt. püspök ur tiszteletére, és a következő egyházi látogatásokban való részvételre. A gyülekezet vizsgálása 10 órakor vette kezde­tét, ezután kettős harangszó adott jelt a temlomba menetelre. Az egész templom zsúfolásig megtelt, nem csak a padok, hanem minden zug teljesen elvoltak foglalva. Tiszt. Német József h. lelkész urnák szép alkalmi imádsága után megtartotta püspök ur apostoli be­szédét , a mely oly szelíden kezdődött , mint a nyájas holdnak képe; utóbb magasra szárnyalt és teljes erőben és fényben ragyogott, mint a nap-, végül megrázó volt és hatalmas mint egy zászlós tábor! . . . Bele nyúlt a kebleknek mélyébe, lebocsát­kozott a sziveknek mélységes fenekére, és megkapó hasonlatokban fejtegette a hitnek erejét, és a meg­­hasonlásnak rettenetes következményeit; a valláshoz, egyházhoz való ragaszkodásnak bámulatos hatását, melynél fogva a mártyrok nyugodtan mentek a gá­­jákra, és léptek fel az égő mágjára ; és a közönyösség­nek, elszakadásnak leverő, elszomorító munkáját, végeredményét. Felidézte képzeletben a hithű ősöket, a kiknek életük nem volt drága, csakhogy el­végezzék azt a szolgálatot, a melyet reájok bi­­z>tt az Ur, és igy a tiszta evaugeliomi tudományt megőrizve, megtartva, drága örökségül hagyták utó­daiknak; és felmutatta a mai nemzedéket, a mely előtt immár nincs semmi szent: se vallás, se Krisztus, se Isten; a kik részint haragból, boszuból, részint egy néhány frtnyi teherért, készek megtagadni a hitet ... De azért remél a véghetetlen isteni kegye­lemben, mely Zsodomának és Gomoráoak is megke­gyelmezett volna, ha talált volna bennük — 10 vagy csak 5 igazat . . . Van, kell itt lenni többnek 5 igaznál, . . . mert im azt láják szemeim, hogy e szent asztalon levő díszes térítőre ezen szavak vannak Írva : „Isten dicsőségére a jószivü nők ajándéka“. Tehát vannak jószivü nők, ä kik áldoznak, a kiknek keze önként, szabad akarat szerint hajol az adakozásra. — Ezekben veti reménységét és hiszi, hogy a hatvani gyülekezet tagjai nem engedik, hogy kitöröltessék nevük az „ev. ref. egyházak“ nevei közül, hanem meg­­edzve a küzdelmek között, teljes erővel fogják mun­kálni az egyház felvirágzását E gyönyörű és párját ritkító beszéd hatása meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom