Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
289 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 290 látszott minden arczon és a kijövetel után azonnal jelentkeztek az unitárius nők visszatérésüket bejelenteni ; példájukat ebéd után is követték és ezek száma lassauként nyolczra emelkedett. Kijelentették, hogy igen szivesen visszatérnek, mert nem meggyőződésből hagyták el vallásukat, hanem más, mellékes körülmények miatt, csak arra kérték mélt. pöspök urat, hogy legyen közben járó és az áttérés formaságainak megtartásánál adjon tanácsot. A főpásztor nagyon szivesen fogadta őket s megvigasztalta mindnyájukat azon édesen folyó szavaival, a melyekkel már megnyerte sziveiket és megígérte, miszerint minden lehetőt el fog követni, hogy ne csak ők, hauem a többi esetleg később jelentkezők is minél hamarabb és kevesebb akadályokkal jöhessenek vissza az elhagyott egyház kebelébe. D. u. 4 órakor volt az iskola vizsgálata, jó közép eredménynyel. A kerületi jegyzőkönyv 32. pontjához. A folyó évi tavaszi kér. jegyzőkönyv 32. pontja alatt az 1897. évi kerületi és főiskolai zárszámadásokra Molnár Béla világi főjegyző ur által szerkesztett kerületi határozat némely pontja úgy tünteti fel a pénztárkezelőket, mintha a kezeléshez nem értenének ; szüntelen kezelési és könyvelési tévedésekkel küzdenének s mint ilyenek a gazdasági tanács feltételes gyámsága alá helyezendők; melynélfogva saját reputatiónk megóvása végett, kénytelenek vagyunk ezt helyreigazítani azzal, hogy közöljük a számvevőség azon jelentéseit, melyek alapul szolgáltak a mélyen tisztelt főjegyző urnák a következő jegyzőkönyvi pontok megszerkesztésére: 1. „A gazdasági tanács és számvevőség jelentéseiben a kezelésre vonatkozó nehézségekre nézve, utasítja a közgyűlés a gazdasági tanácsot, hogy a pénztárkezelőség által a kér. és főiskolai pénztárról jelentkező tévedéseket, a melyek inkább kezelésből eredők, oszlassa el s a könyvelési helyesbítéseket a gazdasági tanács és kér. számvevőség jelentése alapján eszközölje.“ 2. „Az alapítványok kezelése körül felmerült hiányok pótlandók. Pénzkezelési szabályzatunk szerint a pénztár első fokú ellenőrzője s mintegy aclministrátora a gazdasági tanács. Utasítja ennélfogva a közgyűlés a gazdasági tanácsot, hogy azon hiányokat , melyeket az alapítványok körül észlelt — saját hatáskörükben pótolja s igazítsa ki s az eredményről jelentsen.“ 3. „A felmerült esetekből jelentés szerint az tűnik ki, hogy a számadásokban, a melyek már lezárva voltak, igazítások történnek; szigorúan utasítja a kerület a pénztárt arra, hogy jövőre számadásaink hitelessége megóvása tekintetéből ettől tartózkodjék.“ A számvevőség jelentése pedig, melyből ezen 3 jegyzőkönyvi pont készült, a következő: „Majdnem az összes számadásokban találtatnak az előző évektől eltérő áthozatalok, a melyek a pénztármaradványt csak ritkán és nagyon csekély összegekben érintik. Legtöbbször a pénztárról annyit ad felvilágosításul, hogy a számvevőség többször változtatásokat vezettetett be vele a már lezárt és fölülvizsgált számadásokba, sőt arra is több eset volt, hogy az ilyen, utólagos változásokat maga vezette be a számvevőség, mely eljárás folytán többször van a pénztárnok olyan helyzetben, hogy nem tudja, miszerint az egyes újabb tételeket a már lezárt és felülvizsgálás után újra kiigazított számadás szeriut könyvelje-e el a következő évben. j±zért javasoljuk: méltóztassék a következő közgyűlésnek határozatilag kimondani, hogy az összes naplókat és számfejtőkönyveket a pénztárnok saját felelőségére vezeti, azokban sem a gazdasági tanács, sem, a számvevőség utólagos igazításokat nem tehet — mindegyik megmondhatja véleményét akkor, a midőn a pénzkezelési okmányokat átvizsgálta stb.“ Az alapítványokra vonatkozólag pedig ez áll a számvevői jelentésben : „II. 523 sz. alatt fölvett 71 apróbb alapitó van, de a kik között 100, 200 koronás alapitók is vannak, a kiknek se kötelezőjük, se alapitó levelük nincs; ezek az ügyésznek behajtásra évek előtt kiadva lévén, az ügyész az elszámolásra felhívandó volna.“ Ezek az alapítványok gyűjtésekor kibocsátott aláírási iveken vannak, s mivel kamatot róluk nem űzetnek, tőkéknek se tekinthetők: csak adományok volnának, ha ugyan beadnák. Nem kételkedünk, hogy egyházkerületünk érdemes főjegyzője jó indulattal fogalmazta a föntebb idézett jegyzőkönyvi pontokat, de sajnáljuk, hogy a szövegezés olyan, mely számviteli képességünkre és a kezelésben eljárásunkra nézve tágkörü gyanúsításokra adhat okot. Mert a számvevőség idézett jelentéséből kitetszőleg 3 pont közül az első a számvevőség jelentésében nem leli alapját, a harmadik mint nehezmény ugyancsak az említett jelentés szerint nem a pénztárkezelők hibájából ered, s végre a másodikra nézve mint a jelentésből kitűnik, már tétetett is intézkedés. Ha feltűnő az, hogy a jegyzőkönyvben olyan határozatok vannak, melyek a pénztárra vonatkoztatva a számvevőség jelentésében nem találják alapjokat, még feltűnőbb, hogy ezen jelentés azon pontjáról, melyben a számvevőség határozott indítványt tesz, a jegyzőkönyv egy hanggal sem emlékezik meg, pedig ez a javaslat nélkülezhetlen előfeltétele annak, hogy a pénztári számtartás tisztán és kizárólag a pénztári tisztviselők által vezettessék s a mennyiben a szabályzat nem igy rendelkeznék, az minél előbb revideáltassék. Nem kérünk elismerést, mert tudjuk, hogy kötelességünk legjobb tudásunkkal mőködui azon, hogy kerületünk és főiskolánk pénzügyei tisztán kezeltessenek; de ha meggondoljuk, hogy a jegyzőkönyv nehézmónyei nekünk hibául nem róhatok fel; hogy ilyen viszonyok között mégis nagy kitartással idejére először elkészített munkának ez az eredménye : kénytelenek vagyunk, mély sajnálatunkat kifejezni a jegyzőkönyvi pont fölött, mert most sem adatott meg a jog, mely által a felelősséget a kezelésben minden tekintetben magunkra vállalhatnánk. Dalmady Géza, Kemenczky Lajos, kér. ellenőr. kér. pénztárnok.
