Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-27 / 13. szám
201 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 202 1898 február 26 a horvát-slavonországi protestáns hitsorsosok szabad vallásgyakorlata kihirdetésének nagy napja. Az országgyűlés 4 napi heves csatározás után változatlanul elfogadta a zsinati törvényeket s vallásszabadságunk mint alkotmányos törvény látott napvilágot. Nagy vívmány ez! Autonom jogaink megóvhatok lesznek. A tengeri kígyó nyeldeklő plussa lelkesedéssel itt is minus 16-ra szállitkató le. Szent ügyünk — a 6000 frt évi subventio mellett soha nem remélt fejlődésnek indulhat. Édes örömérzet hatja át e nagy történelmi esemény vételével mindazok szivét, kiknek a Gondviselő a létért való nagy küzdelemben lakóhelyül, küzdőtérül ezen országot jelölte ki. A mire abnormális állapotban, a szétziillésnek kitéve nem voltunk képesek t. i. betölteni magasztos feladatunkat az emberiség nevelése körül, erre rendezett viszonyok között képesek vagyunk. Századoknak a prot. egyházra rá kényszeritett mulasztása pótolva van. Jairus leánya, Laokoon valánk s Antaeussá lettünk : „Mert szerelmed, oh hon, Isten mosolygta ránk “ Mig 18 protestáns lelkész szivében örömhangokat adó húr rezeg, addig 3 evang. ág. hitv. lelkésztárs, illegális összejövetelökre hivatkozva, a zsinati törvényekben flagrans jogsértést lát. Isten nevében, a népek felség jogáról czikkeznek a napi sajtóban itt, a Gusztáv Adolf Egylet előtt koldulva a keresztyén hit által nyert emberi méltóságból is ki vetkőznek. Pangerman és pánszláv reklám trombita. Az előbbi (Zágráb és Eszék) a Gusztáv Adolf Egyletnél nagyobb támogatásra számit, ha velünk szemben fennhéjjázva, nagy hangon szólal meg. — Ezen esetleges subjectumok, kik nem is állampolgárok, a historikus elemet, átkos küzdelmüknek felség folyamodványnyal való megkoronázásával háttérbe szorítani igyekeznek, ügy látszik, lelkiismeretüket teljesen a horvát jezuitismus representansának szolgálatába állították. Mert azzal, hogy a különszakadás által tápláló talaját, életnedvét veszti itt a protestáns elem, mitsem törődnek. Ki a törvénytelenség állapotát oly dicső magasságba emeli, az nem idealista, hanem mint Napoleon mondja ideológus s nem bir igénynyel a tudományos dicsőség walhallájára, hanem a hospitálra. Megjegyzem itt még azt is, hogy dr. Korbuly Imre Magyar Közjoga 112 lapján ez olvasható: „legfőbb folyamodásilag a magy. kir. curia hatásköre Dalmácziára is kiterjedt.“ Bocsor István története IV. köt. 7. fűz. 1770 lapján ez áll: Dalmáczia „egyházi ügyeiben Magyarországgal volt egybekötve.“ És ha most azt mondom, hogy hivatalos kimutatás szerint Dalmácziában 540 protestáns él, minden lelki gondozás nélkül, mindenki megértett. M. P. Az egyetemes tanügyi bizottság gyűlése. Egyetemes ref. tanügyi bizottságunk a convent gyűléseit megelőzőleg folyó hó 20-23. napjain tartotta gyűlését Budapesten a ref. főgimnázium tanácstermében. Az első napi gyűlésen Szász Károly dunamelléki ref. püspök elnökölt, ki mély sajnálattal jelentette be Joó Istvánnak az egyetemes tanügyi bizottság elnökének elhunytát. Indítványára a bizottság a veszteség fölött fájdalmának jegyzőkönyvében adott kifejezést. Az egyetemes tanügyi bizottság elnökévé egyházkerületünk püspöke Antal Gábor választatott egyhangúlag, s mivel ő nem volt jelen, megbizatott Őzike Lajos, hogy a választást tudomásra hozza s őt az állás elfogadására fölkérje. Antal Gábor engedve a kérésnek, az egyetemes tanügyi bizottság einöki tisztét elfogadta s a 21-iki gyűlésen élénk helyesléstől kisért beszédben fejtegette, hogy ref. oktatásügyünk fejlesztése nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is rendkívül fontos és épen ezért fontos az a szerep, mely az egyetemes tanügyi bizottságra, mint az oktatásügyi kérdések hivatott és illetékes előkészítőjére várakozik. Azonban az új elnök ezúttal még nem vette át a gyűlés vezetését, mert a közalapi előkészítő bizottságban volt elfoglalva, s az egyetemes tanügyi bizottság gyűlésének vezetésére ez alkalomra tejes Istvánt kérte föl. Az egyetemes tanügyi bizottság első sorban is a konvent múlt évi jegyzőkönyvének pontjait vette tárgyalás alá s ezek kapcsán az egyes szakelőadók jelentették, hogy munkálataikkal mily stádiumban vannak. A vallásoktatásügy szakelőadója Kérészy Barna megrongált egészségi állapotára hivatkozással lemond ezen tisztéről, s helyébe a bizottság dr. Antal Gézát választotta meg. A népoktatási törvény és tanterv revisiójára nézve H. Kiss Kálmán szakelőadó terjedelmes munkálatot nyújt be. A bizottság tekintettel arra, hogy a tagok a munkálatot csak egy nappal előbb vehették kézhez, s igy alaposan tanulmányozni nem lehetett, de tekintettel arra is, hogy a kérdés nem épen sürgős, a munkálatot a legközelebbi gyűlés napi rendjére tűzte ki. A népiskolai tanitóhiányra vonatkozó adatok nem érkezvén be minden kerületből, a kerületek elnökségeihez kisérő jegyzék mellett újabb felhívás bocsáttatik ki ezen adatok beküldése végett, hogy a szakelőadó a jövő gyűlésen erre nézve is megtehesse maga jelentését és javaslatát. A néptanítók nyugdijánál a kántortanitói illetménynek is beszámítását kérelmezi az egyetemes tanügyi bizottság a konvent utján a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, mint szintén kérelmezi azt is, hogy az iskolás gyermekektől szedett 15 kr dij törvényhozásilag törültessék el, mert e dij valóságos fejadó, beszedése gyűlöletes és a tanítói nyugdíjalap a maga 13 millió vagyonával nincs is ráutalva. A tanitóváltozásokra vonatkozó conventi föl-13*
