Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-27 / 13. szám
Kilenczedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1898. márczius 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség la ez Kis József felelős szerkeszt ő czi— mére küldendők. % Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 4= írt, félévre 2 írt), Hirdetések, reclamatiők Faragó János f'őmunkatárs ozimére küldendők. ❖----------------------------Az 1848-dik évi XX-ik törvényczikk végrehajtása. Motto: Culturalis czélokra kell pénznek lenni (II. Vilmos.) Tisztelt Szerkesztő Barátom! Az az érdeklődés, melylyel viseltetem a vezetésed alatt álló Lap iránt s e mellett az az élénk szellemi mozgalom, mely egyházi lapjainkban kultusz-miniszterünk legutóbbi törvényjavaslatával kapcsolatban megindult, adja kezembe a tollat, hogy mint afféle „világi elein,“ de mint az egyház «veteményes kertjének» egyik kertésze, én is beleszóljak abba a vitába, melynek erős hullámzása szokatlan pezsgésbe hozta a toliforgatók ereit. És ez jól van igy. Csak hadd pezsegjen az a szellemi élet, jól esik észlelnünk ennek élénk lüktetését. Ez felel meg az őseinktől ránk maradt református, kálvinista fölfogásnak. Igaz, hogy a fölmerült nézetek néha egymásnak homlokegyenest ellentmondani látszanak: egyik mindent «látatlanra» elfogad, a másik megütközik kisebb, formai nehézségeken; de ez is jobb a közönynél. Vajha annyira kijegeczedhetnónek e nézetek valamely szilárd elhatározásban, hogy mintegy újra épülhetne s megállhatna az a «kősziklán épült ház,» melyet úgy a múltban mint a jelenben annyi vihar ostromolt és ostromol folyvást. S vajha különösen a főpásztorok és más vezérlő férfiak szavának ereje és melege széttörhetné a ránk nehezedő közöny jegét, hogy ékesen folyhatnának tovább is dolgaink, sőt mehetnénk előre «nyereségről nyereségre.» Hisz tudjuk mindnyájan, de azért nem árt hangoztatni, kogy válságos időket élünk, A protestáns egyház s ebben az evangélium szerint reformált egyház a szellemi munkában, az erkölcsi tevékenységben, sőt a hazafias áldozatokban is bőven kivette részét s a sok megpróbáltatás között hiven és kitartással művelte az »Urnák szőlőjét,» úgy hogy erre csak önérzettel hivatkozhatik. De ezen magára vállalt aránytalanul nehéz munkában annyira el vala foglalva, hogy a fönnmaradásnak munkájában nem gondolhatott eléggé azon tényezőkre, melyek a sikeres haladáshoz, a megerősödéshez szintén szükségesek s e miatt nem tudja eléggé érvényesíteni a felfogásában, tanaiban rejlő őserot. Értem az anyagi eszközöket, melyeknek hiánya megbénította a különben életrevaló szervezet tagjait. Ezért midőn fáradhatatlan, felvilágosodott, nemes gondolkozásu miniszterünk javaslatát olvastuk, mindnyáján önkéntelenül kiálthattak: debuisset pridem ! . . . E napokban lapozgattam egy füzetben, melyet egyik nagy egyházi Írónk, a tudós Révész Imre irt e kérdéssel kapcsolatban s irta azt az 1871- dik esztendőben.*) E művében nyomósán és sürgetőleg fejtegeti egyházaink állami segélyezésének elvét, az 1848-ki törvény alapján, levezeti a kérdést a történelem fonalán, kifejti meggyőző erővel az állami «ellátás» kötelezettségét, szükségét s egyházunknak erre vonatkozó jogos követelését. E derék munkát ma is haszonnal olvashatni s bár olvasnák sokan a «másik» oldalról is, hol — sajnos — némi féltékenységgel tekintik helyzetünk leendő javulását. Mennyi időnek kellett eltelnie» mig bölcs vezetők belátták, hogy úgy az egyházi, mint iskolaügyi téren az anyagi támogatásban év*) A füzet teljes czime: «A magy. prot. hitfekezetek egyliázi és iskolai szükségeinek országos költséggel való fedeztetéséről, különös tekintettel a katli. autonómiai mozgalmakra » 13
