Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
791 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 792 Mihály. 11. Csöglye. L. Földváry Sámuel, filiák Adorján és Egeralja, Nagy és Kis-Pirit, rector Pap Ferenc/. 12. Nyárád. Bakó István, flliája Dereske, lévita Szalai Bálint. 13. Borsos-Györ. L. Szecsődi János. 14. Kéttornyu-Lak. L. Bányai István, filiája Dáka, rector Verbai György, 15. Nóráp, lévita Pándi János. 16. Kúp. L. Adorjáui Csomasz Benedek. 17. Noszlop. L. Pető György. 18. Berénd, lévita Pátkai Mihály. 19. Dörögd. L. Lepsényi István. 20. Öcs. L. Őri Mátyás. 21. Padrag. L. Füredi Pál. 22. Polyány. L. Rádóczi Mihály. 23. Kovácsi L. Szentistváni Baranyai György. 24. Tapolczafő. L. Ladányi Miklós. 25. Adász-Tevely. L. Berki István. A kétszer felsorolt Dörögd levonásával a pápai egyházmegyében levő egyházak száma e szerint 34 volt 1732-ben. Ezen érdekes nomenclatura elősorolása után megnevezi magát az érdemes szerző, s emlékeket ir ifjúsága idejéből, melyek ha szűkszavúak és rövidek is, s némely pontjukban homályban hagynak is, méltók a közlésre.— „Én Pető György — úgymond — 1709. decz. 18-án törvényesen hivattattam a cseszneki egyházból tisztelendő tudós Hodosi Sámuel veszprémi püspök ur által a dudari parochiára, püspöki felavatásra, s kibocsáttattam a keresztségnek s az Ur szent vacsorájának kiszolgáltatására, s esküvéssel köteleztettem, hogy az Isten igéjét az egyházi törvények, a próféták, evangyélisták, apoostolok előadása szerint a második helyét hitvallás értelmében prédikálom, az egyházi törvényeket hiven megtartom, a püspök, esperes és feljebbvalóim iránt köteles tisztelettel viseltetem, tiszteletreméltó elhivatásommal életemet felékesitem, s rossz erkölcscsel senkit meg nem botránkoztatok. írja továbbá, hogy a fentirt helyen és évben jelen voltak: Uj vári János szerecsenyi lelkész mint a pápai egyházmegye proseniora, — Szikszai Mihály rédei lelkész s a pápai egyházmegye tanácsbirája. Újvári Dániel dudari lelkész, — Kecskeméti János vörösberényi lelkész, mely alkalommal az alább megnevezett tisztelendő s tudós lelkésztársaival együtt felvétetett az Urnák szolgálatára a diszes papi testületbe. Vas vármegyében Felső-Őr törvényben megnevezett egyházból Balikó Miklós, a ki ott meg is halt. Belsö-Bákos Rákosi Mihály ugyanott meg is holt. Szentpéter Rákosi Pál, Kercza Szentistváni Baranyai György, Kerkáskápolna Dávidházi Mihály, Szecsőd Pataki János, Pólyán, a Rába mellett Gyöngyösi György. Rádócz: Rádóczi Mihály. Maré ez : N. N. Zala vármegyében Szentgyörgyvölgye : Pölöskei Péter prosenior az őrség környékén. Vélemér: Rádóczi János ugyanott meghalt. Bécsjölde: N. N. Milej: Ivánczi Mózes, Szentgrót: Kolozsvári János, Dörögd filiája Öcs: Beládi Mihály. E szerint Pető Györgygyel együtt 16-an voltak az újonnan felszenteltek. Végül hadd álljon itt még krónikásunk következő feljegyzése : „Vas és Zalavármegyéből a helv. hitv. tiszt, lelkész urak feljelentettek s 1732. deczember havában VI. Károly császár parancsolatjából német pánezélos (vértes) katonák által ki űzettek : Belső Rákosról Balikó János, Szt.Péterből Rákosi Pál, Kerczáról Dávidházi Ferencz, Kápolnáról Pápai Pál és a zalavármegyei Velemérről Keserű Péter lelkészek, — mégis 1720-ban Szentgyörgyvölgyérol Pölöskei Péter s minden javaikat, melyeket elrejteni nem tudtak elpusztították.“ Bizony szomorú idők voltak azok. (Folyt, köv.) Thúky Etele. Márczet. A bibliai Gósen, Sinai félsziget és Szuez csatorna. (Folyt.) Miután a hadászati vonalat mintegy áttörték, a félsziget nyugoti szélén haladtak lefelé. Első megállapodási helyük az úgynevezett Mózes forrás, az Ayun Musa volt. Ezt az oáz csoportot a tengerparttól egy órai lovaglással lehet elérni, nekik az odajutás az átkeléssel és bolyongással egy napi utat képezett. A viz keserű és nem élvezhető, de megiható kényszerűségből, mert üde és tiszta. Több forrás van, de egyik a legnagyobb s ez tószerü medencze, melynek fenekén bugyogva jön fel a viz. Az egyes nagyobb vizmedenezék körül pálma ligetek vannak, közöttük árpa vetéssel. Az egész oázon mintegy 10 ház van a legszegényebb lakosággal. Azt hallottam, hogy az orosz kormány fennhatósága alatt áll az a hely. A Mózes forrástól a Mara forráshoz mentek, melynek igen keserű vize vau, úgy hogy a beduinok a vidék legrosszabb vizének mondják, s a mai Howara helynek felel meg. Innen lefelé a tengerparton 2l/z órányira a Wady Gharandelben van Elim megállóhely. Sok és jó vize van, gazdag növényzettel: pálmák, tamariskusok, ákáczok s magas füvei boritott térségek vannak, a miért ez a völgy Szueztől a Sinai hegyhez vezető ut nevezetes állomása lett. Elimből a Sin pusztába vonultak, mely a W* Tayibe előtt van. Innen két út vezet a Sinai hegyhez : az egyik mindjárt a Sinpuszta kezdeténél a Wady Tayeben, a W. Homir, W. Barak és W. Lebwe völgyeken végig vezet délre, mig a másik egy darabig a tengerparton azután a W. Schellak és W. Mokatteben le a szép Feirán völgybe; a Feirán völgyből a W. Selaf és más völgyön át a 2603 m. magas Sinai kogyhez vezet. A Feirán völgyöt a 2052 m. magas Dj. Szabal hegység délről, az 1499 m. magas Dj. Zebir északról határolja. Ez az útvonal sziklás és némely helyen nehezen járható, úgy hogy Strausz (Sinai és Goig.) útleírásában azt mondja, hogy némely helyen az út olyan szoros, hogy csak egy teve mehet rajta és igy a karaván festői hosszú vonalban kigyődzik felfelé az utón; a Mukatteb völgyből is egy borzaztó vad hegyszoroson lehet a pompás Feirán völgybe leereszkedni. Azért az izraeliták a felső vonalon mehettek és ott zúgolódtak az éhség miatt, hol aztán Isten mannát adott kenyér helyett és fürjek repültek egész csoportokban, úgy hogy nekik csak fogniok kellett. Ez egy nagyobb fürj fajta volt, mely éppen úgy, mint más vándor madár
