Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
793 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 794 tavasszal Afrikából észak felé vonul s útközben annyira ellankad, hogy fogni lehet őket. A manna most is elő fordul ezekben az említett völgyekben; és egy tamariskus fának kicsepegő nedvéből lesz, mely a száraz levelekre hullva mégkeményedik, gumi szerű és mézédes izü, napsugarak hatása alatt megolvad, azért korán reggel kell szedni. De hát nem táplálkozhattak az izraeliták mannával; mert hiszen nem jöttek ők ki üres kézzel, hanem sok marhájuk volt, meg másféle vagyonnal is birtak, amiért könnyen kaptak eleséget az őket messze vidékről felkereső idegenektől. Mint marhetenyésztő törzsek a Ruben és Gad maradékai emlittetnek, a kik épen azért, mert sok marhájuk volt, a Jordántól keletre eső, legelőkben gazdag helyre telepednek le. Az izraelitáknak útközben harczaik is voltak, amenynyiben az ellenséges indulatu Amalekitákkal meg kellett ütközniök s csak miután azokat legyőzték, mehettek le az Isten hegyéhez. Itt Mózest az az öröm érte, hogy a Midianiták papja, Jetró felkereste a vejét Mózest és elhozta az ő feleségét Czipporat, két fiával Gerson és Eliezerrel, mert Mózes akkor a mikor isteni hivatásának véghezviteléhez hozzáfogott volt, feleségét hazaküldte volt apósához gyermekeivel együtt. A Sinai hegyen most 1528 m. magasságban, tehát a gránit sziklafal oldalán a St. Katalin kolostor áll, melyet Justinián császár alapított 530-ban Kr. u. A kolostori barátok sorsát nagyon kedvezővé tette a császárnak azon ajándéka, hogy 100 római és 100 egyiptomi rabszolgát ajándékozott a klastromnak, férfiakat, nőket és gyermekeket. Ezek képezték a kolostori jobbágyságot, a kiktől a bennszülött beduinok mindig elkülöuözték magokat s ezeket nazarénusoknak, meg fellak-nak gúnyolták és nevezik ma is, jólehet ők is az izlam hívei a beduinokkal együtt. Azonban nem erős oldaluk a mohamedán vallás, mert ritkán végzik szokásos imáikat és azonkívül nemzeti szent őseiknek, Salihnak és Musa (Mózes)-nak is áldoznak Újabb idő óta az orosz kormány fennhatósága alatt áll a kolostor, mennyiben a görög keleti egyházhoz tartozik és 20—30 szerzetes lakik kik nagyobb részt Kréta és Cziprus szigetéről kerülnek oda. A szerzetesek rendszabályai szigorúak. A hús és bőr élvezete teljesen el van tiltva. Bor helyett datolya szilvából készült pálinkát isznak, úgynevezett arakit. Ez a hely tehát az izlám vagy is Mohamed vallásának területén van, a Krisztus szeretetének hirdetője az Istennek Mózes által való megnyilatkozások helye, vagyis az Isten hegye, mely őskőzetével a világteremtése óta ott áll és állani fog a világvégéig, vagyis örökkönörökké. Az izrael fiait pedeg vezesse most az Isten tovább az élet utjain. Mi azonban térjünk vissza Szuez városába, ismerkedjünk meg először a világhírű szuezi csatorna keletkezésének főbb történeti adataival, azután tekintsük meg — bár csak futólag is magát a várost, hatalmas kikötőjével és Izmailia városát. A szuezi csatorna csaknem egészen észak-dél irányban épült ott, ahol Ázsia, Afrikával — e két igtnnagy földrész összefüggésben van, ahol az Indiai óczeán legközelebb jut a Földközi tengerhez, vagyis az Isthmusnak nevezett 112 méter széles földszoroson. Itt a szárazföld és a viz eloszlása nem volt minden időben olyan, mint a mostani, mert mig a sok kövület u. m. kagyló és csigahéjjak, krokodilus és víziló fogak azt mutatják, hogy a föld történetének bizonyos szakában tengerfenék volt az, ami mészkőből és homokból álló szárazföld, addig a történelem adatai szerint a Nílus deltájának északkeleti szeglete művelés alatt levő fold volt városokkal és falvakkal, most pedig a Menzala tó félsós vizének tükörén a sirályok, gémek és más vizi madarak ezrei sütkéreznek pelikánokkal vegyesen. Most pedig Afrika nagy részét alkotó magas fensik barázdával van elválasztva Nyugot-Ázsia hasonló magasságú fennföldjétől. Ezen barázdaszerü mélyedést sóstavaknak egész sora alkotja, melyek csak egyes keskenyebb, vagy szélesebb földszorosok által vannak egymástól elválasztva. Ezek a tavak a következők: a Nagy-keserütó, Timsah, Ballah és Menzala tó. Az utóbbi a Nílus Deltájának észak-keleti részét foglalja el, a urnt emlitve volt, mig a többi az arábiai sivatag által van körülvéve. — A Menzala és Ballah tó között van a már többször említett, Kautarának, vagyis arányúidnak nevezett keskeny földszoros. A többi tavak közti távolság csaknem egyenlő, s egynemű sivatagi homokból áll. Eszerint ez a vonal már a természettől a világtengereket összekötő csatornául ajánlkozik, amennyiben, csak az egyes földszororokat kellett átvágni és a tavakat kimélyiteni. Azért már a legrégibb korból maradtak feljegyzések arról , hogy csatornák kötötték össze ezen tavakat egymással s a Timsah tavat a Nílussal, így pl. a karnaki templom falán felvan Írva a nagy Sethi ázsiai hadjárata és egy rajz azt mutatja, hogy egy olyan vizen mentek át, melyben halak meg krokodilusok voltak. Ezt a csatornát csak itt kereshetjük, mert régen ezekben a tavakban sok krokodilus volt s mert egyiptomi nyelven a Timsah szó is krokodilust jelent. A régi irók Herodotos, Aristoteles, Strabo és Plinius említést tesznek Sesostris összekötő csatornáiról. — Azonban ezek elpusztultak, mert a mindent beborító sivatagi homok rövid idő alatt betemette. Sokkal később Kr. e. a 7-ik században, a már hanyatlásnak indult Egyiptomnak egyik jelesebb uralkodója, Necho farao, egy új csatornát kezdett ásatni, mely Bubastis városától a Nílust a Verestengerrel kötötte volna össze. Azt mondják, hogy 120000 egyiptomi ember pusztult el a munkálatok ideje alatt. De nem készült el, mert azt jósolták a faraonak, hogy csak a barbároknak dolgoztat, csak azok fogják hasznát venni, a phönicziai népet értve a barbárok alatt, kiknek hajói a tengereket uralták. — Nagyon valószínű/ hogy a perzsa birodalomnak nagy szervező képességgel biró egyik uralkodója, Dárius befejezte ezt a nagy munkát. A Ptolemeusok kibővítették ezen csatorna hálózatot, amennyiben az északi tavak segítségével a Nílust a Középtengerrel is összekötötték. De már Antonius és Kleó-
